1924-1929: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Glatz Oszkár. A 20-as években Kepes György révén megismerkedett Kassák Munka-körével és Kepes Ferenccel, a magyarországi gnosztikus kör vezetőjével. 1930-ban Bécsben töltött fél évet; 1932-ben Berlinbe utazott. 1933-1956 között különböző munkákból élt (rajztanár, műszaki rajzoló, inkasszáns, segédmunkás). 1956-tól kizárólag festészettel foglalkozott. Főiskolai stúdiumait követő első alkotóperiódusából (1930-1942 körül) mindössze három festmény maradt fenn. (Műtermét 1944-ben, Budapest ostromakor bombatalálat pusztította el.) E munkák – és a kortársi visszaemlékezések – azonban valószínűsítik a festő jellegzetes ponttechnikájának alkalmazását. A ponttechnika és a művek első pillantásra „absztrakt” jellege alapján merült fel az absztrakt expresszionizmus kategóriája és J. Pollock festészete – mint analógia – ~ műveivel kapcsolatban. Bár a művész kezdetben a Munka-kör fiatal festőivel (Kepes, Korniss Dezső, Trauner Sándor, Vajda Lajos) állt kapcsolatban, a piktúrája kialakulására legjobban ható szellemi impulzust nem e közegtől kapta, hanem a neognosztikus körtől, melynek összejöveteleire még a világháborút követő években is eljárt. A Schmitt Jenő Henrik, ill. tanítványa, Kepes Ferenc-féle filozófia, a gnózis ún. „általános dimenzióviszony”-elmélete és annak a tértudatra és a valóság felépítésének „pontszerű” elemeire vonatkozó tanításai hatására alakította ki festői módszerét, melynek így nincs köze sem a nonfiguratív törekvésekhez, sem a pointillista Seurat divizionizmusához. ~ kilenc évig nem festett. 1953-ban folytatta kényszerűen félbehagyott művészi munkáját. Ekkor kezdődött második – gyakorta egymást „átfedő”, egymásba kapcsolódó tematikus korszakokra bontható – nagy, egészen haláláig tartó alkotói periódusa: 1953-1964 között portrék (gyerek arcképek) és csendéletek (ún. „Köcsög, bögre”-beállítások); 1957-1965-ig tájképek (az életmű gerince; a „Pusztaszeri úti panoráma” darabjai) majd 1965-1976 között „Filodendron- és Kukorica”-csendéletek, portrék és önarcképek. Kiemelkedő jelentőségűek továbbá a 20-as évek végén elkezdett, s utóbb, a pálya végén folytatott, akvarellekből, valamint ceruza- és golyóstoll-rajzokból álló grafikai ciklusai (Ádám és Éva-szőnyegterv, 1929-31; ill. a Küzdő Ádám, 1970-75) valamint az ún. „Kakasos” ornamenstervek (1956-1957 és 1976). Az életmű szempontjából kulcskérdés annak megértése, hogy ~ nem volt nonfiguratív művész; még akkor is természet után festett, mikor a vásznon a motívumok csaknem teljesen feloldódtak a pontstruktúrában, és ezért tematikai azonosíthatóságuk meglehetősen nehéz. A mestert a valóság pontos, minden ízében igaz festői megragadhatóságának Cézanne-t idéző törekvése vezette. A pontstruktúra ezért – ellentétben az 50-es, 60-as évek „elvont” művészetének általános paradigmájával – ~ művein nem felbontja-elnyeli, hanem épphogy életre segíti, keletkezés közben láttatja a motívumot. A teljes elszigeteltségben, mindössze néhány értő barát szeme láttára alakuló oeuvre csak a 60-as évek közepén jutott némi nyilvánossághoz. A festő munkái az ekkor kibontakozó új-avantgárd mozgalmak, a hol tűrt, hol tiltott progresszió kiállításain bukkantak fel. Jelentőségéhez méltó felfedezésére csak a halálát követő gyűjteményes kiállításokon (1978, 1986) került sor. Ezek bizonyították, hogy a XX. századi egyetemes „valóságfestés”-nek egy olyan aktuális változata született meg műtermében, mely a cézanne-i szándék továbbfejleszthetőségét példázza.
Irodalom
MEZEI Á.: Hungarian Art. The Twentieth Century Avant-garde (kat., tan., Bloomington, 1972)
BÁLINT E.-KUNSZT GY.-MÁNDY S.: ~ (kat., bev. tan., Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan, 1978)
MEZEI O.: In memoriam ~, Művészet ''''77, 1978
KÖRNER É.: Egy régi beszélgetés ~val, Művészet ''''78, 1979
KEMÉNY K.: Az ablak, a táj, a valóság, Ars Hungarica, 1981/1.
TANDORI D.-FÖLDES E.: ~ (kat., bev. tan., Fővárosi Képtár, Budapest, 1986)
SINKOVITS P.: Pontokból épített világ, Művészet, 1986/8.
LÓSKA L.: The Painting of ~, New Hungarian Quarterly, 1986, XXVII. évf. 104.
ANDRÁSI G.: A Küzdő Ádám, Művészet, 1988/5.
ANDRÁSI G.: ~, Új Művészet Könyvek 3., 1994
TANDORI D.: Veszelszky!, KÁROLYI ZS.: A "helyes hely", MEZEI Á.: ~ és Csiky Tibor, Balkon, 1994/8-9.
JOVÁNOVICS GY.: Gondolatfoszlányok ~ről, Új Művészet, 1995/6.
MOLNÁR S.: Egy ismeretlen festő: ~, Kortárs, 1997/3.
KUNSZT GY.-KÖRNER É.-N. FÜLÖP K.-KEMÉNY K.-MÁNDY S.-KÁROLYI ZS.: ~ (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1997)
KUNSZT GY.: Mélyértelmű egyidejűség - ~ kiállítása a Műcsarnokban és Szabó Lajos kiállítása az Ernst Múzeumban, Új Művészet, 1997/10-11.
Filmek
DÉVÉNYI L.-TIEFBRUNNER L.: A szem megcsalattatása, Mafilm, 1978
KARDOS S.-MEZŐLAKI CS.: Interjúk ~ról, Horus Archívum, 1992.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1964 • Műteremkiállítás Csiky Tiborral, Petri-Galla Pál lakása, Budapest
1978 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár • Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan (kat.)
1986 • Kiscelli Múzeum (kat.) • ~ akvarelljei, Gárdonyi Géza Múzeum, Eger • Porin Taidem., Pori (kat.)
1987 • A Küzdő Ádám, Óbudai Pincegaléria, Budapest
1997 • Műcsarnok, Budapest (kat.).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1962 • Modern építészet – modern képzőművészet, Építők Klubja, Budapest
1968 • Budapesti Műszaki Egyetem Vásárhelyi Pál Kollégium
1971 • Anyag és forma a képzőművészetben, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Stúdió, Budapest
1972 • Hungarian Art. The Twentieth Century Avant-garde, Bloomington (USA)
1977 • Magyar művészet, 1945-1975, Kultúra Háza, Varsó
1979 • Settimana Ungherese a Firenze, Salone Brunelleschiano presso l’Instituto degli Innocenti, Firenze
1981 • Az ötvenes évek, Csók Képtár, Székesfehérvár
1983 • Új művészetért 1960-1975, Bartók Béla Művelődési Központ és Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1987 • Régi és új avantgárd (1967-1975). A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1989 • Meisterwerke der Ungarischen Moderne, Schloss Plankenwarth bei Graz (A)
1991 • Hatvanas évek. Új törekvések a magyar művészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1996 • 1956 és a művészet – Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Balassa Bálint Múzeum, Esztergom
Fővárosi Képtár, Budapest
Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Városi Képtár Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár.