Kovács Lászlónak született, kétévesen adoptálta mostohaapja, Vidolovits István. Pécsett az Építőipari Technikumban végzett, majd egy évig technikusként dolgozott a Pécsi Tervezőirodában. 1963-tól a Budapesti Műszaki Egyetem építész karán tanult, 1970-ben a stuttgarti Műegyetemen Idősen élni a városban c. tervével diplomázott. 1971: Hohenheimi Egyetem ötletpályázatán I. díj (W. Knoll-lal közösen kifejlesztett információs rendszerrel); 1973: Hamburgi Ékszer Intézet nemzetközi ötletpályázaton díj (munkatárs: W. Prakl); Lakótömb zöldterületi tervezése P. J. Lenné-díj, Berlin-Kreuzberg; Lakótömb zöldterületi, Baden-Württemberg tartomány faépítési díja. A stuttgarti Műszaki Főiskolán a formaalakítási tanszék megbízott előadója volt, 1972-75 között a stuttgarti egyetemen az Épületismeretek és Tervezési Intézetben tanított. 1978-79-ben amerikai egyetemeken (Harward, Massachusetts Institut of Technologie), 1980-ban Budapesten és 1983-ban Ráckevén tartott előadást, 1983-tól az aacheni Műszaki Főiskola Építész Karán az ábrázoló geometria tanára volt. 1972-től a Baden-Württenbergi Építészeti Kamara tagja, 1974-ben társigazgatója a stuttgarti G. Umweltnek. Tervezőirodája 1975-től Stuttgartban, 1979-81 között Sinsheimben (munkatársa Michael Kordé) működött. 1979-től haláláig a Heidelberg közeli Zuzenhausenben élt. Építőtevékenysége a regionalizmushoz kötődik. A lakókörnyezet humanizálását szolgálta városbútorok tervezésével – amelyről úttörő jelentőségű kézikönyvet írt; településfejlesztő és rendező javaslataival, Schöffer Miklós, Kepes György fénykísérleteit folytató fényalakítási munkáival, a gyermekek számára Hans Jörg iparművésszel közösen tervezett fejlesztő (interaktív, kommunikatív és ökonomikus) eszközökkel.
Irodalom
TIMON K.-VIDOLOVITS MOORE, A.: ~, Budapest, 1994.