1918-21: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Sándor Béla; 1922-23: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Réti István. 1923-25-ben három szemesztert tanult Ludwig Herterichnél Münchenben, és rövid ideig Párizsban is járt tanulmányúton. Néhány nyarat Nagybányán dolgozott. 1924-ben nyerte el az Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének kitüntetését. 1933-ban Prohászka József festőművészhez ment férjhez, és 1934-ben született beteg lányuk ápolásáért feláldozta művészetét. Pályakezdésekor a francia festészet igézetében másolatokat készített magának (pl. Maurice Denis-műről). Portréit, csendéleteit, tájkompozícióit egyfajta expresszív, fölfokozott színskálán, enyhe formatorzítással, egyénien fogalmazta meg. A kecskeméti művésztelepen a második világháború alatt nagyrészt megsemmisültek a művei. Utolsó alkotói évtizedeiben akvarellekkel vett részt néhány Bács-Kiskun megyei és kecskeméti képzőművészeti kiállításon. Családja 1991-ben Prohászka József és ~ művészetének megőrzésére képzőművészeti alapítványt hozott létre.
Irodalom
SÜMEGI GY.: ~ képei, Petőfi Népe, 1977. július 9.
SÜMEGI GY.: Festőnők a kecskeméti művésztelepen, Forrás, 1999/9.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1977 • Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét
1993 • Kecskeméti Képtár, Kecskemét.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba • Kecskeméti Képtár, Kecskemét.
