Kaliforniában született és Berkeley-ben tanult, de már 1960-ban New Yorkban találjuk. Eredetileg zenész és slágerszerző volt, 1965-től a legendás hírű Velvet Underground dobosa. A nyugati part tájélménye, a végtelen sivatagok és a kopár, sziklás hegyek látványa inspirálták a (tájművészet) művelésére, mely irányzatnak tulajdonképpen ő volt az egyik kezdeményezője, egyben vezéregyénisége is. A New York-i szellemi és művészeti élet is nagyban befolyásolta gondolkodását: munkáin erősen érződik azoknak a redukcionista tendenciáknak a hatása, amelyek a hatvanas években kezdtek dominálni a galériákban, élükön a minimalizmussal, ugyanakkor a művészeti intézményrendszer elleni akkori értelmiségi tiltakozás hulláma is megérintette.
1977-ben a Dia Center for the Arts megbízása alapján készült el két legismertebb munkája, a New York-i földszoba és a Villámló mező. Az előbbi több mint 127 tonna galériába kubikolt, pedáns mértani formában prezentált földszobor volt, amely egyebek mellett a vidék átható szagát is becsempészte a steril urbánus környezetbe. A Villámló mező már ízig-vérig helyspecifikus munka, hiszen Új-Mexikóban egy hegyekkel övezett sivatagos fennsíkon kapott helyet, a művész három évvel korábban kidolgozott koncepciója alapján. Walter De Maria négyszáz gigantikus méretű, tűhegyben végződő acélrudat, vagyis működő villámhárítót állíttatott fel egymástól egyenlő távolságra a gyakori viharairól ismert területen. A mű a furfangos csapdától megbolonduló villámok eltérítését célozta. A látogatók számára egy épületegyüttes áll rendelkezésre, innen szemlélhetik a fényviszonyok hatására állandóan változó művet, itt várhatják be a valóságos tűzijátékot eredményező vihart. De természetesen elég kevesen juthatnak el arra a civilizációtól távoli vidékre, így aztán a döntő többség csak dokumentáció, főleg szép színes fotók alapján ismerheti ezt a gigantikus művet, amely a egyik központi jelentőségű alkotása. Még dokumentációk alapján sem érzékelhető viszont a nevadai sivatagban húzott egy mérföldnyi hosszúságú vonala (maga a művész tiltotta meg a reprodukálását), vagy a Függőleges kilométer című alkotása, a 6. kasseli Documentán földbe süllyesztett öt centiméter átmérőjű, egy kilométer hosszúságú rézrúd, amit a dolog természeténél fogva látni nem, csak elképzelni lehet. Vagy ezzel rokon a Széttört kilométer című munkája is, amely ötszáz egyenlő hosszúságú rézrúdból áll, s miként sok más műve, ez is a valóság és a látszat, a percepció és a tudás, a szabály és a véletlen, a látható és a láthatatlan, a káosz és a rend könnyűszerrel filozófiaivá emelhető kérdéseit feszegeti. De nem elvont szinten, hanem mindig a maga szerény, földhöz és érzékiséghez kötött, tehát művészi módján.