Építészi diplomáját a pesti műegyetemen szerezte, ezt követően hosszabb itáliai tanulmányutat tett. Innen a 20-as években Berlinbe került, ahol igen erős hatást gyakoroltak rá a modern építészet teóriái és a német fővárosban tevékenykedő képviselői. 1930 körül hazajött, pár évig Budapesten tevékenykedett statikus tervezőként, majd 1934-ben Sopronban telepedett le. A Magyar Építészeti Kamarának 1933-tól volt tagja. 1945-ben az Országos Építésügyi Kormánybiztosság megyei kirendeltségének vezetőjeként tevékenykedett, az újjáépítési és szervezési munkákban vett részt. Kidolgozta a fűrészüzemek technológiájához kapcsolódó épülettervezés szempontjait, melyért a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot, továbbá a Budapesti Műszaki Egyetem doktora címet nyerte el. 1953-ban Ybl-díjjal tüntették ki. 1952-től az Építőipari Tudományos Egyesület Soproni Csoportjának elnöke volt, 1961-ben megkapta az egyesület Alpár-érmét. Építészeti tevékenységét 1975-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával ismerték el. A két háború között a Bauhaus és a CIAM szellemiségét a fővárosi építkezéseken kívül vidéken is igyekeztek terjeszteni. Soproni, Sopron környéki munkái: Frankenburg út 6. sz. bérház (1935); Károly-kilátó (1936); Mátyás király u. 7. (1937); családi ház (1937, Sopronbánfalva); István-menedékház (1940); Vörösmarty u. 10. (1941); evangélikus lelkészlak (1942, Sopronbánfalva); evangélikus tanítóképző internátusa (1942, újjáépítették a soproni egyetem kollégiuma számára 1948-49-ben); soproni egyetem matematikai pavilonja (1943); Lakner Kristóf u.-Ógabona téri bérház [Hárs Györggyel] (1944). A háború utáni évektől oktatóként is működött: Sopronban a Műszaki Egyetem Kohó-, Bánya- és Erdőmérnöki Kara tanárának nevezték ki. Építészi tevékenységének fontos állomása 1948, amikor megszervezte az első vidéki tervező irodát, Soproni Tervező Iroda néven (mely 1950-től Győri Tervező Vállalatként működik tovább), melynek 1958-ig a vezetője volt, s ennek révén a városi főépítész tisztét is betöltötte. Hosszú előkészületek után 1960-65 közt készítette el Sopron első részletes rendezési tervét. 1949-ben tervezte, Scholl József és Hegedűs Béla, pesti építészekkel társulva a kecskeméti OTI-székházat. Tervei szerint épült a soproni Épületasztalos-árugyár kultúrterme (1950); a Zárgyári volt kultúrház (1950); az egykori Sotex-épület (volt Ady Endre kultúrház, 1951-52); lakótömbök (a Lenkei út, Mátyás király út, Kiss János utca térségében). Az ő nevéhez fűződik a zalaegerszegi filmszínház és városközpont, a celldömölki gimnázium tervezése. Munkásságának egyik fontos állomása a soproni új zsinagóga helyére épülő lakóház. Fővárosi munkája a volt Ikarus-kultúrház (Mátyásföld). 1965-69 között a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karának dékánja volt. Ez idő alatt az MTA különféle bizottságaiban is tevékenykedett. Építészi-tervezői munkája mellett már a 30-as évektől szívesen festett (leginkább itáliai vagy sopron környéki városrészleteket, utcákat, házakat). Hagyatéka a budapesti Építészeti Múzeumban található.
Irodalom
BIERBAUER V.: Kislakásos családi házak mintatervei, Budapest, 1941
MAJOR M.: Építészetünk helyzetéről, Csillag, 1956/10.
GERŐ L.: Építészeti stílusok, Budapest, 1957
CSATKAI E.: Soproni képzőművészet története, Sopron, 1962
MAJOR M.: Az építészet új világa, Budapest, 1969
SZABÓ L.: A soproni Kaszinó és a Liszt Ferenc művelődési ház, Soproni Szemle, 1970/24.
RADOS J.: Magyar építészettörténet, Budapest, 1971
KUBINSZKY M.: Sopron 20. századi építményeiről, Tanulmányok Csatkai Endre emlékére, Sopron, 1996.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások1933 • Hogyan építsünk?, Budapesti Nemzetközi Vásár, Budapest
1964 • Képzőművészeti kiállítás, Egyetem, Sopron. A cikk lejjebb folytatódik.
