1953-56 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő szakán tanult, ahol Z. Gács György volt a mestere. 1956-tól Párizsban él. 1957-59-ig a párizsi Képzőművészeti Főiskolára járt, Souverbie tanítványa volt. 1960-ban díszlettervezői szakon fejezte be tanulmányait. 1964-ben a milánói Teatro del Convegno számára, valamint a párizsi Marais Fesztivál keretében bemutatott Rómeó és Júlia előadáshoz tervezett jelmezeket. 1978-ban a strassbourgi Operában előadott Bartók A kékszakallú herceg várához, 1984-ben Gaál István filmjéhez, az Orfeuszhoz készített díszletterveket. Másik fontos alkotói területe a festészet. A 60-as évek elején elsősorban a COBRA-csoport festői és az amerikai iskola irányzatai, a tasizmus, majd az op-art hatottak rá. Absztrakt festészete fokozatosan mind figuratívabbá vált. Legfrissebb alkotásai, melyeket elsősorban a hazától történt elszakadás, a honvágy inspirált, filmkockaszerűen egymás mellé sorakoztatott emlékképekből állnak. Szerigráfiához hasonló, egyedi technikával dolgozik, és képein apró tárgyakat is elhelyez. 1974-től készít environmenteket, ezeket többnyire saját festményeiből képezi. Bútortervezéssel és építészettel is foglalkozik. Terveivel számos kiállításon szerepelt, és tervrajzaiból a M. des Arts Décoratifs is vásárolt.
Irodalom
L''''Ivre de Pierres №3., Ed. Aerolande, 1979-80
RIDEG G.: Tükör-képek. Beszélgetés ~sal, Művészet, 1985/7.
Images de l''''Architecture, Ed. de la Villette, 1988.
Bővebb életrajz
Középiskolai tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. 1953–1956 között az Iparművészeti Főiskola díszítő szakán tanult, ahol Z. Gács Györgyvolt a mestere. 1956- ban hagyta el Magyarországot, azóta Párizsban él. 1957–59-ig a párizsi Ecole Supérieure Nationale des Beaux-Arts-ra járt, ahol Souverbie tanítványa volt. 1959–60-ban az Ecole Supérieure des Arts Décoratifs díszlettervezői szakán fejezte be tanulmányait. A Jacques Noël színházi díszlettervező mellett 1960 és 1964 között eltöltött évek sokat segítettek szakmai fejlődésében. 1964-ben többek között a milánói Teatro del Convegno Dibbuk című előadásához díszleteket, valamint a párizsi Marais Fesztivál keretében bemutatott Rómeó és Júliához tervezett jelmezeket. 1978-ban Zankó tervezte a strasbourgi Opera du Rhinben Rabinovszky Máté rendezésében színre vitt Bartók Béla A kékszakállú herceg várának színpadképét és jelmezeit, és 1984-ben ő készítette Gaál István operafilmjének, az Orpheusz és Euridikének színpadképét is.
Tevékenységének központja ennek ellenére a festészet. A 60-as évek elején a COBRA-csoport és az amerikai tasizmus, majd a pop art hatott rá. Christian Boltanski, Le Gac, Ben társaságában részt vett a konceptuális mozgalomban. 1970-ben a Centre Américainben végrehajtott akcióját, egy titkos tárgyat tartalmazó doboz eltemetését Boltanski fotózta. Ezt a fotódokumentumot használta fel később Réflexion című installációjának első pannójához, aLa Tombe-hoz (A sír). 1973 óta foglalkoztatja a „reflexió” – amit konceptuálisan a művészi alkotás lényegének tart –, és ezt térinstallációiban fogalmazza meg.
A nagyméretű, életnagyságú, egyedi technikával létrehozott tükröződő felületű pannók, tükör-képek szemlélésekor magának a nézőnek is fontos szerep jut. 1977-ben a Centre Georges Pompidou megrendelésére a Cafés, bistrot & Cie elnevezésű kiállítás keretében készítette el Café des Deux Mondes (Két világ kávéháza) címmel environmentjét. Ugyanakkor a Grand Palais egyik termében sor került első retrospektív kiállítására is, melynek során az állam (Fonds National de l’Art Contemporain) megvásárolta Réflexion Icímű térinstallációjának több pannóját. 1999-ben Réflexion, 1972–1999 címmel az Espace Gallimard-ban újabb retrospektív kiállításon mutatta be alkotásait.
Az „emlékképes mitológia” egyesítésére hordozható festő-ládát, Valise-t hozott létre, amelynek belsejében labirintusrendszerre építve, miniatürizált formában helyezte el egész eddigi életművét. Internetes honlapján a Valise virtuális kiállítássá vált, amely a továbbiakban korlátlanul bővíthető. Az említett műalkotásain kívül készített épület-, torony- és városterveket is, ezekkel számos építészeti pályázaton és kiállításon szerepelt; többek között 1984-ben a Centre Georges Pompidou Images et imaginaires d’Architecture című tárlatán.
Az Opéra des Halles-ra vonatkozó tervét közölte a L’Ivre de Pierre építészeti lap, míg Opéra Bastille-tervét 1983-ban az FNAC-cég megvásárolta a Musée des Arts Décoratifs számára. 2003-ban Necropolis- La Ville Mémoire (Nekropolisz – Az emlékváros) című művét plakát formájában állította ki a Velencei Biennálé Utopia Station elnevezésű kiállításán. Monumentális épületfestményei találhatók Párizsban, a boulevard de Strasbourg-on és a Faubourg Saint Antoine-on, a közelmúltban pedig Levallois-ban, egy épület falára (rue de Villiers 56) festett a valóságot a megtévesztésig hűen ábrázoló („trompe-l’oeil”) velencei palotát. 1996–1999 között az Ecole d’Architecture de Paris-la-Villette meghívott tanára volt.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
Reflexion 1972-1999, Espace Gallimard, Párizs (retrospektív kiállítás).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1974 • Maison de la Culture, Créteil • Pavillon Français, Montreal
1977 • Artiste-artisan?, M. des Arts Décoratifs • Cafés, bistrot & Cie, Centre Georges Pompidou, Párizs
1979 • M. des Arts Décoratifs
1980 • Építészeti Intézet, Párma
1982 • ARC, M. d’Art Moderne, Párizs
1983 • Galerie Archetype, Párizs
1984 • Images et Imaginaire d’Architecture, Centre George Pompidou, Párizs
1986 • Architecture Fantastique, Halle Saint Pierre, Párizs
1988 • Inventer 99, Grande Halle de la Villette
1989 • L’Europe des Créateurs, Grand Palais, Párizs • La traversée de Paris, Grande Arche de la Défense.