A 20. század második avantgárd csoportja, a magyar aktivisták köre – a Nyolcak utolsó kiállítása után két évvel – 1914-ben szerveződött, és 1927-ig működött. Az eleinte kizárólag irodalmi és politikai törekvéseket képviselő csoport 1917 körül több haladó képzőművészeti irányzatot magában foglaló egységes művészeti és világnézeti mozgalommá alakult. Orgánumuk, a Kassák Lajos szerkesztette A Tett című lap 1915–16-ban még költők, írók, szociológusok, közgazdászok által írt társadalomkritikákat közölt. A radikális, olykor anarchikus eszméket valló értelmiségi-művész kör eszméinek párhuzamai a közép-, középkelet-európai országokban találhatók meg. Németországban, a Drezdában működött Die Brücke képzőművészeti csoport hirdetett hasonló felfogást, amelynek Wilhelm Oswald természettudós energiaelméletét integráló eszmevilágát A Tett mutatta be. Franz Pfemfert Die Aktion (A Tett) című lapja, amely a német aktivizmus eszméit képviselte, egyesítette mindazokat az eszméket, Marx, Bakunyin, Lenin ideológiáját, a kommunizmusba és az anarchista cselekvésvágyba vetett hitet, amelyek a magyar értelmiségi csoport világnézetét is meghatározták. A Tett 10. számában Kassák Lajos irodalmi-művészeti programot közölt, ennek fogalomrendszere Nietzsche hatására utal. Kassák 1916 novemberében új, szorosabban a képzőművészethez kapcsolódó lapot indított. Ekkor csatlakozott a mozgalomhoz Uitz Béla, aki Kassák mellett vezető szerepet töltött be, és nemcsak képzőművészetével, hanem írásaival is megjelent a lapban. A Ma-kör kritikusa Hevesy Iván volt, aki már filmelmélettel is foglalkozott. A csoport 1919-ben kiáltványt fogalmazott meg A világ új művészeihez címmel. Programjaik, manifesztumaik és a képzőművészeti alkotások jól mutatják, hogy az aktivizmus nem egységes stílus, hanem politikai irányú művészeti mozgalom. Előképeik közé meghatározott irányzatokat – a fauves, a kubizmus és az expresszionizmus, az avantgárd első hullámának stílusait – alkalmazó művészek tartoztak, így Czóbel Béla, Perlrott Csaba Vilmos, Dénes Valéria, Galimberti Sándor, Réth Alfréd, Csáky József, Uitz Béla, Nemes Lampérth József, Tihanyi Lajos, Bernáth Aurél, Kmetty János, Mattis Teutsch János és Bortnyik Sándor. Többen megfordultak a nagybányai művésztelepen, Dénes Valéria és Galimberti Sándor, valamint a Nyolcak a nagybányai stílus megújítói voltak. A kecskeméti művésztelepen Kassák, Uitz, Kmetty és Perlrott dolgozott a Cézanne-i kubisztikus alapokon nyugvó szintetizáló festészet formáinak kialakításán fáradozva. A Drezdai Die Brücke-csoport budapesti kiállításokon is bemutatkozott, és nagy hatást gyakorolt mindenekelőtt Mattis Teutsch művészetére. A Münchenben megjelenő Der Sturm a lengyel, a cseh, az orosz és a francia művészeti mozgalmak mellett a magyar aktivistáknak is helyet adott publikációiban. A Sturmot tekintette példájának Kassák is a Ma szerkesztésénél. 1917-ben kiállítótermet nyitott Ma néven, ahol két év alatt kilenc kiállítást szerveztek. A Ma folyóiratban a grafika játszott vezető szerepet, például Berény Róbert plakátjai és Tihanyi portréi. A Tanácsköztársaság ideáit hirdető plakátokat, Berény Róbert és Bortnyik Sándor munkáit is közölte a folyóirat. A Tanácsköztársaság bukása után a Ma-kör és Kassák emigrációba kényszerült, a magyar ~ mozgalma 1920 után külföldön folytatódott. Az emigráció legfontosabb műfaja a művészeti lap volt: Bécsi Magyar Újság, Testvér, Ék stb., de vezető szerepét továbbra is megőrizte a Ma, amely számos könyvet is kiadott. A mozgalom ebben a szakaszban szakított a korábbi expresszionista, kubista és futurista formanyelvekkel, és a dadaizmust részesítette előnyben, a mértani formák örökérvényűnek hitt rendjét alkalmazta, majd eljutott a konstruktivitáshoz. Ebben nagy szerepe volt Kassák és Bortnyik Képarchitektúrájának (1922). A legjelentősebb aktivista művész Moholy-Nagy volt, aki Berlinben, majd Weimarban dolgozott. A kritikus és teoretikus Kállai Ernő a bécsi Ma jelentős írója, Mátyás Péter álnéven publikált az osztrák fővárosban. Berlinben a magyar aktivisták Kassáktól eltávolodott csoportja adta ki az Egység című lapot 1923-ban (Kállai, Péri, Moholy-Nagy, Kemény). A Der Sturm Berlinben 1924-ben közölte első nagy, átfogó tanulmányát a magyar aktivizmus történetéről, amelyet Gáspár Endre írt. A magyar aktivizmus hatása kimutatható a Bauhaus magyar résztvevői tevékenysége révén, ill. a kelet-közép-európai modern törekvések magyar példát szem előtt tartó mozgalmainak művészetében. Magyarországon Pécsett folytatódott az aktivista hagyomány Dobrovits Péter festő-grafikus irányításával. A politikai színezetű avantgárd 1927 után szervesen beépült a harmincas évek magyar szocialista képzőművészetébe. A progresszív fiatalokat a KUT tömörítette és rendezett számukra kiállításokat.
Irodalom:
Bori I.–Körner É.: Kassák Lajos irodalma és festészete, Budapest, 1968 • Szabó J.: A magyar aktivizmus története (1915–1927), Budapest, 1971 • Passuth K.: Magyar művészek az európai avantgarde-ban, 1919–25, Budapest, 1974 • Szabó J.: A magyar aktivizmus művészete (1915–1927), Budapest, 1981.
A cikk lejjebb folytatódik.