A kibernetika komplex szerkezetek és rendszerek vezérlésével és szabályozásával kapcsolatos matematikai-logikai törvényszerűségeket feltáró tudomány. Eredményeit a 60-as években több európai kinetikus művész (kinetizmus) arra használta fel, hogy a nézőt a mű aktív alakítójává, úgymond társalkodójává tegye. Olyan mozgó „szobrok”, illetve konstrukciók születtek, melyek a beépített receptoroknak köszönhetően attól függően változnak, hogy milyen külső hatások érik őket (beleértve a néző helyzetét, viselkedését, mozgását, hangját stb.). Nicolas Schöffer már 1954-ben készített ilyen művet, később pedig hasonló kísérletek születtek Enrique Castro-Dic, Nam June Paik, Charles Mattox, Robert Breer és például az amerikai Pulsa elnevezésű csoport műhelyében. E ~nak (kibernetikus művészetnek) nevezett tendenciában az a lényeg, hogy a művész kibernetikai ismereteket felhasználva olyan műveket hoz létre, melyek nem utánozzák vagy leképezik a valóságot, hanem annak impulzusaira reagálva egyúttal vissza is hatnak szerkezetére vagy további alakulására.
A cikk lejjebb folytatódik.hirdetés
hírlevél
Yngve Holen: heart, 2021