fotóhasználat

A 60-as évek derekától a 70-es évek végéig terjedő időszak nemzetközi művészetének egyik legjellemzőbb vonása a különféle médiumok (film, video, képregény, xerox stb.) iránt tapasztalható felfokozott analitikus érdeklődés, amelyből természetesen a fotó sem maradt ki. Mivel a „fotóművészet” kifejezés már foglalt volt az „ellesett pillanatot” megragadó és a valóság látványát szubjektív érzéseken átszűrő, szép, érdekes vagy megrázó fényképek összefoglalására, a képzőművészek kreatív és önelemző fotóhasználatára a fotó/művészet, illetve egyszerűen a ~ kifejezés honosodott meg. Olyan fényképekről van szó, melyek általában nem a néző érzelemvilágára, hanem inkább intellektusára kívánnak hatni. Az új ~ vagy előre megkonstruált látványt rögzít, vagy meghatározott gondolati koncepció dokumentumait mutatja fel, de az emocionális hatású felületi szépséget általában kerüli. Ilyen értelemben a fotó valóban csak felhasználásra kerül, több esetben a műalkotás elkészülési folyamatának csak az egyik szakaszában vesz részt, és a néző elé kerülő kész műben már nincs is jelen. A fotó médium-jellegéből indul ki (dokumentatív és reproduktív funkció, sokszorosíthatóság stb.), gyakran csak ezt vizsgálja, vagy ennek megváltoztatására tesz javaslatot.Az új ~ előzményeit kutatva hivatkozhatunk Rauschenberg és Warhol fényképek alapján (is) készült szitanyomataira, az újrealizmus fotóval kapcsolatos décollage-aira, Hockney, Close, Monory és mások hiperrealista (hiperrealizmus) festményeire. Ezek azonban már maguk is részei annak az általános tendenciának, mely a hatvanas években bontakozott ki, és a ~ szerves hátterét képezte: a képzőművészet önmaga lényegét, objektív tárgyiasságát kívánta megkérdőjelezni, és ebbéli törekvéseiben más médiumok mellett a fotóhoz fordult bizonyítékokért. A fotót újszerűen használó művészek közül a következők érdemelnek még külön figyelmet: Michael Snow, Jan Dibbets, Giovanni Paolini, Jochen Gerz és Klaus Rinke, a magyar alkotók közül pedig Baranyay András, Erdély Miklós, Jovánovics György, Maurer Dóra és Türk Péter.

A cikk lejjebb folytatódik.