A ~nak és earth artnak egyaránt nevezett nemzetközi művészeti mozgalom (az előbbi tájművészetet, az utóbbi pedig földművészetet jelent) a 60-as évek derekán alakult ki, elsősorban a minimal artból, de szoros szellemi kapcsolatot tartva a konceptuális művészettel (conceptual art). Lényege, hogy a művészek a hagyományos szobrászati anyagok és módszerek alkalmazása helyett magán a természeten hajtanak végre különféle változtatásokat. E művészeti tendencia kezdete abban jelölhető ki, hogy egyes alkotók nagy mennyiségű földet, követ vagy homokot hordtak a galériába (Walter de Maria például egy alkalommal nem kevesebb mint 500 köbméter földet „állított ki”). Később egyes művészek kivonultak a kiállítási termekből, és a művészeti tevékenységet kiterjesztették, a tájba, valamivel ritkábban pedig a városi környezetbe. Hatalmas jeleket fúrtak vagy építettek fel az emberi civilizációtól rendszerint távol eső vidékeken: több hónapi kemény munkával készült el Robert Morris Obszervatórium című hetven méter széles mesterséges dombja; 240 ezer tonna követ és földet kellett megmozgatni a nevadai sivatagban, hogy megvalósulhasson Michael Heizer Kétszeres negatív című műve; Walter de Maria ugyanott egy mérföldnyi hosszúságú vonalat húzott; Robert Smithson pedig a utah-i Nagy-sóstavat egy 450 méter hosszú és 49 méter átmérőjű spirállal „dekoráltatta” ki. (Az utóbbi érdekessége, hogy a tó vízszintje időközben annyit emelkedett, hogy a spirál többé nem látszik.) E munkákban közös, hogy a művészek hasonló elementáris mértani formákkal (egyenes, négyzet, kör, spirál) dolgoznak, mint a minimal art képviselői, és hogy a művek messze meghaladják az emberi dimenziókat – következésképpen befogadásuk nemegyszer fizikai nehézségekbe ütközik. A lakott területektől távol fölépített vagy földbe vájt óriási jelek egészében csak a magasból tekinthetők át. Bírálták is a ~ot, hogy egyedül azok számára hozzáférhető, akiknek van helikopterük vagy repülőgépük. A közönség ezeket a munkákat rendszerint csak fényképről, videofelvételről vagy filmről ismerheti, tehát – akárcsak a konceptuális művészetben – itt is sorsdöntő lett a dokumentáció. Igaz, Walter de Maria eredetileg megtiltotta egy mérföld hosszúságú „vonalának” vizuális dokumentálását, hogy az csak az emberek képzeletében létezzen, Jan Dibbets pedig épp a fényképezőgépet és a perspektívatörvényeket felhasználva domborította heggyé a végtelen holland síkságot – tehát nem valós, hanem csak fotón létező fiktív hegységgel ajándékozva meg a nemzetét. A ~ távoli előzményei azok az óriási méretű ősi rajzok, amelyeket a perui Nazca pusztaságban találtak, a természet és a civilizálatlan területek iránti vonzalom pedig bizonyára nem független a korabeli underground mozgalmak szellemiségétől.
A cikk lejjebb folytatódik.