Az eredetileg eszközt, közeget, hordozót és közvetítőt jelentő ~ szó a 60-as évek második felében vált a nemzetközi művészeti élet egyik leggyakoribb terminusává. Használatos ugyan a „mediális művészet” megjelölés, de a különféle ~ iránt megnyilvánuló felfokozott érdeklődés mégsem egy adott irányzat jellemzője, hanem a 60-as évek közepétől a 70-es évek végéig terjedő időszak művészetének uralkodó problematikája. Miután a konceptuális művészet (conceptual art) és a vele rokon törekvések a művészeti gondolat, ötlet és fogalom jelentőségét emelték ki a megvalósítással és ezzel együtt a technikai értelemben vett ~mal szemben (film, nyomtatás, fényképezés, festészet stb.), a 60-as évek közepétől a művészek érdeklődése inkább a „közvetítő” vizsgálatára terelődött. Nagy szerepe volt ebben Marshall McLuhan kanadai gondolkodó elméletének, ami azon a föltevésen alapul, hogy maga a ~ az üzenet, vagyis a tömeg~ok nem annyira tartalmukkal hatnak, hanem elsődleges közleményük maga a ~ (klasszikus példa: amikor a televízió megjelent, az emberek nem a hírösszeállítást nézték benne, hanem magát a televíziót csodálták). Másként fogalmazva, a ~ elsődleges „üzenete” nem más, mint az a változás, amit a megjelenése okoz, részben az emberek közötti viszonyokban, részben pedig az ember és a valóság viszonylatában. Erre a művészek úgy reagáltak, hogy a képzőművészetben sem az az érdekes, hogy mit közölnek, hanem az, hogy milyen módon teszik ezt. Egyrészt fokozott mértékben kezdtek érdeklődni az új technikai eszközök iránt (videó, polaroid, xerox), másrészt a hagyományos ~okat használva sem azokra a „közleményekre” voltak kíváncsiak, amelyeket azok közvetítenek, hanem magának a ~ sajátságaira. A festészet ~központú felfogása például annyit jelent, hogy a művészt nem a kép által közölhető narratív tartalom érdekli, hanem a festészet mindenekelőtt a festészetről „szól” (fundamental painting). A mediális szemlélet úgyszólván minden hagyományos közvetítőeszközre kiterjed (book art, experimentális film, experimentális költészet, fotóhasználat, video art), a művészettől korábban idegen ~ok kerültek az érdeklődés középpontjába, kezdve a postai küldeménytől (mail art) egészen az emberi testig (body art). A hagyományos ~okat új célok szolgálatába állították, új javaslatok születtek a tömeg~ok használatára, sőt kisajátítására vonatkozóan, és mindennek következményeként jelentős átrendeződésre került sor a hagyományos műfaji rendszerben. Két új terminus vált használatossá: a művészeti közegek kombinációjára a mixed média, a műfajok közötti új területek megnevezésére pedig az intermediális művészet (vagy egyszerűen intermédia). A mediális művészetszemlélet eddigi legátfogóbb bemutatója a kasseli Documenta 6 volt, amelyen végképp kiderült, hogy számos új művészeti jelenség megközelítésére a ~ sokkal alkalmasabb kategória, mint a műfaj fogalma, mivel az előbbi egyszerre jelölhet anyagot, technikát, témát, hordozót, kifejezési eszközt, egyéni stílust és alkotói módszert.
A cikk lejjebb folytatódik.