A ~ (metaművészet) kifejezés nem irányzatot, hanem a modern művészet több tendenciájában kimutatható alkotói alapállást jelöl. A görög meta- előtag (jelentése: előtt, fölött, kívül) a 60-as években került közvetlenül összefüggésbe a művészettel. Az új terminus gyökerei abban kereshetők, hogy a matematika, a logika és a lingvisztika már régóta különbséget tesz a tárgynyelv (a nyelv „valóságvonatkozása”) és a metanyelv (magáról a nyelvről valló nyelv) között. A képzőművészeti absztrakció, vagyis a művészet narratív jellegének háttérbe szorulása lehetővé tette, hogy a művészetben egy ezzel analóg különválasztásra kerüljön sor. Tudatosult, hogy a művészet is felfogható nyelvként, és mivel más területeken a nyelvről szóló nyelv megkapta a meta- előtagot, azt a művészetet, mely önmagáról mint nyelvről vall, metaművészetnek nevezték el. A ~ fogalomkörébe tehát azok a művek tartoznak, melyek szavakra lefordíthatatlan vizuális nyelven közölnek valamit a művészeti nyelvről vagy magáról a művészetről. A metaművészet jellegzetes példái Roy Lichtenstein azon képei, melyeken a művész a maga jellegzetes képregényszerű stílusában híres huszadik századi műveket „idéz”, ill. fest át. További jó példa az úgynevezett strukturális festészet, melyben M. Staber szerint az elemek egymás közötti viszonya maga válik a mű tárgyává, továbbá az op-art egyes darabjai, melyek szerkezete F. Morellet szerint érzékelés és ugyanakkor az érzékelés vizsgálata is. A példákat sokáig lehetne sorolni, hiszen századunkban számos olyan művészeti irányzat és egyéni kezdeményezés alakult ki, mely lemond a tárgyi vonatkozásokról (ezzel együtt a tárgynyelvről), és a művészi közlést az önelemző vagy meta-szintre korlátozza. A ~ elnevezést azonban a lingvisztikai és nyelvfilozófiai indíttatású conceptual art hívta életre, mely a szóban forgó alapelvet talán a legszélsőségesebben képviselte. Jack Burnham metaművészetnek nevezi a tárgynélküli vagy absztrakt festészet összes megnyilvánulását, mert ezek mind a művészethez való viszonyulás kifejeződései. Vele szemben Adrian Piper csak a műalkotások mögötti gondolatok, eljárásmódok és előfeltevések leírását tekinti metaművészetnek. Egy harmadik szerző, Stanley Palnch megint mást ért ezen a fogalmon. Véleménye szerint a metaművészet azokat a dolgokat jelöli, amelyek önmagukban esztétikailag érdektelenek, de esztétikai értelmet kapnak, mihelyt különleges kontextusba kerülnek. A fogalmi tisztázatlanságot csak fokozza, hogy a meta-szint viszonylagos szint: ugyanaz a megnyilatkozás a matematikában és a logikában is egyaránt lehet meta-szintű és tárgyi szintű – a használattól és annak körülményeitől függően. Erre rímel az a tény, hogy ma már a régi mesterek műveiben is hajlamosak vagyunk meta-vonatkozásokat látni, ugyanakkor a ~ iskolapéldái között is nehéz csak önmagával foglalkozó, minden egyéb vonatkozástól mentes alkotást találni.
A cikk lejjebb folytatódik.