A ~ szó angolul előadást jelent, és tágabb értelemben előadó-művészeti műfajokra (zene, tánc, színház) vonatkozik. Mint külön vizuális művészeti műfaj a 70-es évek elején alakult ki. Fő jellemzője, hogy a művész (performer) általában saját testét, ill. személyiségét s annak közvetlen környezetét használja témaként és kifejezési eszközként, művét pedig „élőben” mutatja be. A ~ a hagyományos előadóművészeti ágak avantgárd képviselői mellett erős ösztönzést kapott a happeningtől, a body arttól a fluxustól és az akcionizmustól, alkotásai azonban ezekhez viszonyítva sokkal megformáltabbak és zártabbak. Általában igen gondosan megtervezett szituációk következetes végigviteléről, előre adott feltételek teljesítéséről van bennük szó. Történetileg abba a vonulatba illeszkedik, amely a 60-as években induló konceptuális művészettel (conceptual art) kezdődően bármilyen médium iránt toleránsnak bizonyult, illetve magát az embert is lehetséges műalkotásnak tekintette. Épp ezért a body art és a ~ fogalma nehezen különíthető el. Annyi azonban megállapítható, hogy az előbbi inkább az emberi test plasztikai lehetőségeire, fizikai teherbírására, gesztusnyelvi eszközeire koncentrál, az utóbbi pedig a test és a személyiség, a személyiség és a tárgyi környezet, a művész és a közönség lehetséges kapcsolataira figyel. A ~ nevesebb képviselői Chris Burden, Luciano Castelli, Valie Export, Ulrike Rosenbach, Marina Abramović, Jürgen Klauke, Urs Lüthi, Petr Štembera és Laurie Anderson.
Sebők Zoltán
Magyarországon 1977–78 körül kezdték a művészek előadásaikat, akcióikat ~nak nevezni. (Az 1990-es évektől egyre gyakrabban fordul elő a szó magyarított, „performansz” változata is.) A terminusnak és az új műfajnak a hazai művészetben való megjelenése elsősorban , valamint a Rózsa eszpresszóban 1976-ban akciókat rendező „rózsások” egyes tagjainak későbbi tevékenységéhez köthető (pl.: Halász András: 1000 szó németül expresszionista ~, Ganz Mávag Művelődési Központ, 1977). A magyar ~-művészet legmarkánsabb és legnagyobb hatású képviselője Hajas Tibor volt, aki az 1978-as varsói I am nemzetközi ~-fesztiválon bemutatott Dark Flash c. akcióját nevezte először ~nak, korábbi akcióit pedig „pre-~”-nak tartotta. Ennek az eseménynek a fontosságát hangsúlyozta a témáról pár évvel később publikált írásaiban Beke László is. Az I am–fesztivál katalógusában jelent meg Hajas ~: A halál szekszepilje (A Kárhozat esztétikája) c. írása, amely a művészeti tevékenységben eleve benne rejlő önveszélyességet radikálisan továbbgondoló ~-művészet manifesztumának tekinthető: a saját magával kísérletező performer célja egy magasabb létfok elérése, s ehhez „a test az egyetlen valóban megbízható médium”. Hajas hatása a testet, a testiséget és az ehhez kapcsolodó rítusokat, gyakorlatokat előtérbe helyező ~-művészetben mind a mai napig érezhető. 1977–79-től kezdve egyre több képzőművész lépett fel rendszeresen „élőművészeti” (live art) előadásokkal, amelyekben a vizuális művészeti, a narratív, a színházi, a zenei, a rituális/mitologikus, vagy a tágan értelmezett szórakoztató jellegű elemek szabadon keveredtek, s amelyek eltérő felfogására sokszor különböző elnevezéseik is utaltak: El Kazovszkij (1977: Dzsan Panoptikum, játék); Pauer Gyula (1978: pszeudoelőadás, pathosformel); Böröcz András–Révész László; Szirtes János (1977–78: műsor); Kelényi Béla (1979: akció; 1980: ~; 1982: de~); vagy az Indigo csoport egyes tagjainak (Bori Bálint, Böröcz–Révész, Erdély Dániel, Lábas Zoltán, Nemesi Tivadar, Sugár János, Szirtes János) fellépései a Magyar Iparművészeti Főiskola vizuális kísérletek összefoglaló címmel (1980). Ugyanekkor jelentek meg az első elméleti reflexiók és értelmező műleírások is (Hajas írásai mellett pl. Halász András: A tulajdonságok nélküli művészet: ~, 1979. március 13. kézirat; El Kazovszkij: Néhány motívum a játékhoz, Mozgó Világ, 1978/10.), s a 80-as évek első felében a ~ jellemzői ismeretében visszamenőlegesen is ~-nak kezdtek nevezni korábbi alkotásokat, ill. a 70-es évek első felének egyes, a fluxus, a body art vagy a konceptuális művészet által meghatározott akcióit és akcióelőadásait a ~-művészet előzményeiként számba venni. Ezek közül Erdélyéi mellett elsősorban Szentjóby Tamás egyes műveit, mint pl. a Kizárás-gyakorlat. Büntetésmegelőző autoterápia c. akcióját (1972. július) kell megemlíteni, valamint az utóbbi előadásának színhelyén, a Balatonboglári Kápolnatárlatokon 1972–73-ban részt vevő művészek (Gulyás Gyula, Major János) akcióit. A Kápolnatárlatok a ~-művészet hazai története szempontjából meghatározóak voltak. 1973 után ezeknek a törekvéseknek ugyanazok az alternatív kiállítóhelyek, kultúrházak adtak helyet, mint az avantgárd kiállításoknak és művészeti akcióknak (Fiatal Művészek Klubja, Ganz MÁVAG Művelődési Központ, Egyetemi Színpad, Bercsényi Kollégium, Magyar Optikai Művek Szakasits Árpád Művelődési Központ), s a közös fellépések elősegítették a különböző művészeti területek kölcsönhatását, a művészek együttműködését, és a ~-művészet intermediális jellegének a kialakulását. A 70-es évekből ebben az értelemben a színház, a zene és a költészet területéről elsősorban a Halász Péter vezette Kassák Színházat (1970–75), a Szikora János és Szkárosi Endre alapította Brobo-t (1971–74), Najmányi László Kovács István Stúdióját (1972–74), az Új Zenei Stúdiót (1973-tól), a Molnár Gergely és Najmányi fémjelezte punk-rock zenekart, a Spionst (1977), valamint Balaskó Jenő és Ladik Katalin előadásait kell kiemelni. A 80-as években egyéni előadásokkal jelentkező művészek mellett (Bukta Imre, Fákó Árpád, Galántai György, Kelecsényi Csilla, Kozma György, Tillmann József, Tóth Gábor stb.) több művészeti csoportosulás jött létre, amelyek tevékenységében az élő bemutatkozás, a közönség előtt való alkotás különféle formái fontos szerepet töltöttek be. A Xertox csoport 1982-től elsősorban kiállításmegnyitókon tartotta meg „dolgos meditációit”; a vezette Cseresorozat Nemzetközi Filozofikussági Művészetelőreiskola 1981-től adott teret happeningeknek és ~oknak; szintén a „gondolatcsere” határozta meg a Sebeő, Sugár és P. Lekov (Gerlóczy Ferenc) folytatta színpadi beszélgetések, a Gyorskultúra karakterét (1984); a Szalai Tibor alapította Brettschneider csoport 1981–88 között térinstallációs hangszereken előadott koncerteket, építkezéseket és akció-képeket mutatott be; 1984-ben indult a szándékoltan anti-intellektuális attitűdöt felvevő Hejettes Szomlyazók tevékenysége, 1989-ben pedig a tagjainak egyéni ~-ai mellett közös akciókat is rendező Újlak csoport. Az 1978-ban alakult és a 80-as évek végéig aktív, „politikai művészetet” hirdető Inconnu csoport „társadalmi akcionizmusa” mellett happeningekkel és ~okkal jelentkezett, s közös akciókkal mutakozott be pár alkalommal az 1977–84 között működő Indigo csoport is. A 80-as évek első felének zenei újhullámával egy időben képzőművészek és képzett vagy amatőr zenészek közreműködéséből számos együttes jött létre, mint pl. a Vajda Lajos Stúdió „szűkebb tagsága” (ef Zámbó István, fe Lugossy László, Wahorn András, Bernáth(y) Sándor) által alapított „szabadidő zenekar”, az A. E. Bizottság (1980–86); Bernáth(y) saját zenekarai (Dr. Újhajnal, Matuska Silver Sound, etc.); a Hymnus (1985–86); a fe Lugossy és Szirtes közös együttműködéseinek állomásait jelző Inkaszámtan nevű akciózenekar (1983) és az Új Modern Akrobatika (1987-től), amely „igazából ~ és zenei fúziónak volt tekinthető”. Hasonlóan komplex nyelvi, gesztus-, vizuális- és hangzás-világ jellemző az irodalom és a költészet területén végbemenő változások eredményeként létrehozott zenekarok előadásaira is. Szkárosi Endre az 1979-ben alapított Fölöspéldány nevű alternatív irodalmi csoporttal rendezett irodalmi koncertektől számítja hangköltészeti és intermediális művészetének indulását. A 80-as évek második felében a Konnektor Rt. elnevezésű koncertszínházával „a költészet, a zene, a képzőművészet és az akció totális színpadi nyelvezetének” megteremtésére törekedett, performatív költői esteket, költői ~okat, koncert ~okat rendezett. 1986-ban indította el az Új Hölgyfutár Revue-t. A 80-as évektől kezdve az egyes performerek fellépéseinek és a különböző ~-rendezvényeknek a fentebb említett helyszínek mellett, ill. azokat felváltva a Belvárosi Művelődési Ház, a Szkéné Színház, a Liget Galéria, a Stúdió Galéria (a 90-es években rendszeres Gallery by Night-ok), a Lágymányosi Művelődési Ház, az Almássy Téri Szabadidő Központ, a Petőfi Csarnok, majd a Műcsarnok és az Ernst Múzeum adott helyet. A helyszínek változása jól jelzi a műfaj státusának fokozatos megváltozását is. A 80-as évek második felétől egyre több, a különböző művészeti ágakat együttesen bemutató revü és fesztivál megrendezésére került sor, amelyek a magyar művészek külföldi szerepléseivel párhuzamosan fokozatosan internacionális rendezvényekké váltak (Plánum ’84, Poliphonix, 1988, Intermámor, 1988 stb.), s amelyek alkalmával számos, ~szal rendszeresen nem foglalkozó képzőművész is fellépett. A 90-es évekre a magyar ~-művészet harmadik generációjának az aktivitása jellemző, akik egyéni teljesítményeik mellett (pl. Kovács István, Baji Miklós Zoltán), szervezőként (Bárdosi József) is közreműködnek a magyarországi és a közép-kelet-európai régió ~-művészetének összefogásában, a nemzetközi művészeti életbe való bekapcsolásában. Az 1989–96 között Vácon megtartott Expanzió Kortárs Művészeti Fesztiválok; az 1987-ben alakult Stúdió erté, experimentális művészeti-irodalmi Stúdió (Juhász R. József, Mészáros Ottó) által szervezett Transart Communication Festival-sorozat Érsekújváron; az 1990-ben először megrendezett AnnArt International Performance Days a Szt Anna tó [RO] partján zenei, színházi, költészeti és művészeti ~oknak egyaránt helyet adtak és adnak. A Perforium ’95, nemzetközi ~ művészeti találkozó Budapesten volt talán ennek az új ~-kultúrának a legfontosabb eredménye és bemutatkozása. Ugyanezt az évet az Artpool Művészetkutató Központ a ~ évének nyilvánította, és előadások, videóbemutatók, külföldi művészek megismertetése mellett a hazai ~-művészet rendszeres történeti feldolgozását kezdte el. Adatbázisában több mint 2000 eseményt tartanak nyilván, amelyek szűkebb vagy tágabb értelemben részei a magyarországi ~-művészet történetének.
Szőke Annamária
Irodalom:
BEKE L.: A ~ és Hajas Tibor, Mozgó Világ, 1980/10.
BEKE L.: Węgierskie aspekty ~, ~. Wybor tekstow G. Dziamski, H. Gajewski, J. St. Wojciechowski. Mlodziezowa Agencja Wydawniczwa, Varsó, 1984
BEKE L.: Az emberi test és a médiumok – képzőművészet és színház között, Másvilág, Bölcsész Index, 1985, újraközölve: B. L.: Médium/elmélet, Tanulmányok 1972–1992, Budapest, 1997
Új Symposion, 1985/8.; Intermámor ’88. musalliance transactiviste. Almássy tér, április 16. (kat., Club MM, Budapest, 1988)
Szógettó. Válogatás az új magyar avantgarde dokumentumaiból, in: Jelenlét, 1989/1–2.
Virrasztás. ~-találkozó, Dunaújváros (kat. Pantaleon Kulturális Egyesület, Dunaújváros, 1990); GedächtnisRaume. Hommage für Miklós Erdély. Filme, Installationen, ~s, Vorträge. Künstlerhaus Bethanien, Berlin, 1992
BEKE L.: The Hungarian ~ Before and After Tibor Hajas, Interrupted Dialogue – Revisions. Contemporary Hungarian Art. Adelaide Festival, 1992, valamint Festival de ~ Zona Europa de Est, Timişoara, 1993
JAPPE, E.: ~. Ritual. Prozeß. Handbuch der Aktionskunst in Europa. Prestel, München–New York, 1993
Expanzió 1989–93, I–II. (szerk. BÁRDOSI J.), 1994
Hangköltészet. Szöveggyűjtemény (vál., szerk.: SZKÁROSI E.), Budapest, 1994
A modern poszt-jai. Esszék, tanulmányok a 80-as évek magyar művészetéről (szerk.: KESERÜ K.), Budapest, 1994
Kortárs képzőművészeti szöveggyűjtemény (jegyzet, vál.: TOLVALY E., szerk.: LENGYEL A.), Budapest, 1995
„Nincs mit keresnem itt tovább, telt a szív, üres a világ„. DÁRDAI ZS. beszélgetése BEKE L.-val és GYÖRGY P.-rel, Élet és Irodalom, 1995. október 13.
Videó-expedíció a ~-világban (kat. Artpool Művészetkutató Központ, Budapest, 1995)
Perforium ’95. Nemzetközi ~ Művészeti Találkozó az Almássy téri Szabadidőközpontban, programfüzet, Budapest, 1995
Art Lover (SZOMBATHY B.): Agylukasztók éjszakája. Perforium ’95: Nemzetközi ~ Művészeti Találkozó, Almássy téri Szabadidőközpont, Jump Kortárs Előadó-művészeti Magazin, 1995/11.
PIKA NAGY Á.: Kifulladásig. Ann ART 7. nemzetközi ~fesztivál – Szent Anna-tó, A Jump Kortárs Előadóművészeti Magazin új folyama, 1996/ősz
TILLMANN J. A.: Merőleges műveletek. Metszetek a perform rövid történetéből és hosszú hagyományaiból, I–II., Balkon, 1996/4–5., 6.
TÁBOR Á.: A váratlan kultúra. Esszék a magyar neoavantgárd irodalomról és művészetről, Budapest, 1997
SIMON ZS.: Halász András, Budapest, 1997
Transart Communication 10., Cinema Mier, Rotima, Nové Zámky, Műcsarnok, Budapest, Programfüzet. Stúdio erté, Nové Zámky, 1998
The Body and the East. From 1960 to the Present, Moderna Galerija, Ljubjana, 1998
A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió (antológia) (szerk. NOVOTNY T., WEHNER T.), Szentendre, 2000
Art Action 1958–1998, Québec, 2001. A ~-művészet, vál., szerk., bev., jegyzetek: SZŐKE A.), Budapest 2001.
