Hazánkban a pop-art felé mutató progresszív törekvések az egyetemes művészetből ismert történetétől eltérő sajátságokkal jöttek létre a 60-as évek közepén. A nyugati típusú fogyasztói társadalom hiánya miatt az amerikai poptól ikonográfiailag eltérő, s gyakran kétértelmű, nem ritkán politikai felhangú munkák születtek. Fő témák: a művészet belső kérdései, a városi ill. a paraszti lét motívumai, a vásárok mézeskalács figurái, az emberi test és ruhadarabok, melyek felnagyítása idővel az absztrakció felé vezetett. A formai-technikai elemeket azonban átvették az amerikai pop-artból, így pl.: a montázselvet, a felnagyítást, a combine painting műfaját, a szitanyomás technikáját, a nyers színek és nagy dekoratív foltok alkalmazását, a ready made-et és a festészettörténeti kisajátítás (appropriation) dadaizmusból eredő módszerét. Következetes pop-art művészek helyett Mo.-on a fentiekből következően inkább az egyes művészek hosszabb-rövidebb ideig tartó pop-art periódusáról, ill. pop művészek helyett pop művekről beszélhetünk. Első generációjának a Csernus Tibor köré gyűlő fiatal szürnaturalisták, Lakner László, Szabó Ákos, Gyémánt László tekinthetők, akiket először Perneczky Géza hozott kapcsolatba a pop-arttal. Az 1965-ös bécsi pop-art kiállítás és a szürnaturalisták hatására újabb festők fordultak az irányzat felé. Altorjay Sándor kollázsolt-dörzsölt-applikált technikájú művei (Süllyedjek felfelé, E. M. portréja, Integetős kép, 1966), Frey Krisztián szkripturális festészete, ill. képekre applikált ruhadarabjai (3180, 1969), Konkoly Gyula montázsai (La maison des anges, 1966), vagy Siskov Ludmil Asztronauták (1968) című műve ebből az időből származó, jelentős pop munkáknak tekinthetők. A pop szempontjából interpretálhatóak Keserü Ilona ekkoriban készült combine painting-jei, vagy a szobrászat területén Schaár Erzsébet hungarocellre illesztett gipszmaszkjai és Jovánovics György gipszöntvényei. Elsőként az 1968–69-es IPARTERV I.–II. kiállításokon volt látható számos pop munka, később ugyanezzel foglalkozott a Tendenciák c. sorozat második kiállítása (Tendenciák 1970–1980, 2., Másodlagos realizmus, Óbuda Galéria), majd összefoglaló kiállításra 1993-ban az Ernst Múzeumban került sor (Variációk a pop-artra – Fejezetek a magyar képzőművészetből). Az első írások a 60-as években születtek róla Perneczky Géza, Altorjay Gábor és Erdély Miklós tollából. A ~ nem kapott érvényesülési lehetőségeket, a művészeket és műveiket csak viszonylag szűk körben ismerték, sokan közülük elhagyták az országot (Csernus, Frey, Konkoly, Lakner, Méhes, Siskov). Az irányzat másodvirágzása, melyet Keserü Katalin összefoglaló művében tárgyal, a 70-es, 80-as években jelentkezett. Jelentősek Pinczehelyi Sándor művei, amelyeken jellegzetes politikai szimbólumok (sarló, kalapács, csillag) jelentek meg, majd az amerikai pop-artból ismert coca-colás doboz. A pop hatása ugyanekkortól jelentkezett a hiperrealizmusban, az újdadaizmusban, valamint a színház- és filmművészetben is.
Irodalom:
PERNECZKY G.: Tanulmányút a Pávakertbe, Budapest, 1969
ERDÉLY M.: Pop-tanulmány, 1968, in: ERDÉLY M.: Művészeti írások, Budapest, 1991
SÍK CS.: Fiatal művészek fővárosi tárlatokon, in: Képzőművészeti Almanach 3., Budapest, 1972
BEKE L.: Az 1960-as évek rejtett dimenziói, in: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1991)
KESERÜ K.: Variációk a pop-artra – Fejezetek a magyar képzőművészetből 1950–1990, Budapest, 1993
A magyar neoavantgárd első generációja 1965–72 (kat., Szombathelyi Képtár, Szombathely, 1998).
