Az absztrakt expresszionizmus radikálisan új képiség fogalma teszi lehetővé a colour-field, vagy a shaped canvas jelenségeinek gyors felszívódását a hazai geometrikus absztrakcióban. Jellemző példa erre, hogy Korniss Dezső csurgatott festményeinek kalligrafikus motívumvilága, ha csak rövid ideg is, de a tachizmus felé irányítja az akkor pályakezdő Bak Imre, Hencze Tamás, Nádler István és Tót Endre figyelmét, de Bak, Hencze és Nádler már a 60-as évek végén a shaped canvas, a colour painting és a hard-edge jelenségeinek irányába lép tovább. Művészetükre ekkor elsősorban az amerikai minimal art és colour painting impulzusai voltak erős hatással.Fontos szerepet játszik a festészet utáni absztrakció hazai jelenségeinek fejlődésében a magyar avantgárd első generációjának művészeti hagyománya is. Többek között Kassák Lajos és Moholy-Nagy munkássága gyakorol erős hatást a neo-avantgárd generációjára, de Viktor Vasarely, Schöffer Miklós, Korniss Dezső és Barcsay Jenő művészete is termékenyítőleg hatott a 70-es évek geometrikus gondolkodására. Elsősorban Fajó János művészetét befolyásolta a klasszikus avantgárd hagyomány, mely legszorosabban a konkrét művészet jelenségével mutat hasonlóságot. A konkrét művészet sajátos, geometrikus képszerkesztési lehetősége jellemzi Haász István és Konok Tamás munkásságát és a szeriális, valamint szisztematikus alkotásokat létrehozó Kovács Attila művészetét is. Ugyancsak a szisztematikus művészet vonzáskörébe tartozott a 70-es évektől Mengyán András. Munkái jellemzően a konceptualizmus irányába mutatnak; a fogalmi gondolkodás és a geometrikus vizuális nyelv ötvözésével jönnek létre. A konceptualizmus és a geometrikus absztrakció lehetőségeit aknázza ki Maurer Dóra, a Pécsi Műhely több tagja és az ekkor Bécsben élő Gáyor Tibor is. Némileg sajátos a 70-es években az a reduktív festészeti jelenség, mely Bak Imre és Lantos Ferenc analitikus kísérleteinek jellemzője. A szigorúan geometrikus kompozíciókig lebontott képeikkel, Bak a vizuális önkifejezésben, míg Lantos a természeti jelenségekben rejlő geometrikus törvényszerűségeket kutatja.A tárgyalt körön belül kell még említést tenni néhány, a geometrikus formateremtés eszközével élő szobrászról. Bár Bohus Zoltán, Csiky Tibor és Gulyás Gyula tevékenysége nem tartozik szorosan a vizsgált jelenségkörhöz, szemléletük mégis alapvető módon járul hozzá a 70-es évek geometrikus művészetének megítéléséhez.
Válogatott csoportos kiállítás:
1970: Mozgás ”70, Janus Pannonius Múzeum, Pécs
1973: 6 ungarische Konstruktivisten, Forum Kunst, Rottweil (D)
1976: Sorozatművek. Kortárs művészet magángyűjteményekben 2, Csók Képtár, Székesfehérvár
1979: Ungarische konstruktivistische Kunst 1920–1977, Kunstverein, München
1980 Tendenciák 1970–1980, 3., Geometrikus és strukturális törekvések a hetvenes évek művészetében, Óbuda Galéria, Budapest
1991: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1998: A magyar neoavantgard első generációja, 1965–1972, Szombathelyi Képtár, Szombathely.
Irodalom:
A magyar neoavantgard első generációja, 1965–1972 (kat., Szombathelyi Képtár, Szombathely, 1998)
AKNAY T.: A Pécsi Műhely, Budapest, 1997
ANDRÁSI G.: A zuglói kör (1958–1968). Egy művészcsoport a hatvanas évekből, in: Ars Hungarica, 1991/1.
BEKE L.: Magyar nem ábrázoló művészetek I–III., in: Kritika, 1971/6–7–8.
Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1991
HEGYI L.: A magyar konstruktív művészet korszakai. Periodizációs kísérlet, Művészettörténeti Értesítő, 1982/1.
HEGYI L.: Struktúraelvű és geometrikus művészet Magyarországon 1968–80 között, Ars Hungarica, 1991/1.
PERNECZKY G.: A líraiság és a konstruktivizmus új útjai a magyar festészetben, Mozgó Világ, 1973/2.
SZABADI J.: Hagyomány és korszerűség az ún. IPARTERV generáció festészetében, Ars Hungarica, 1988/1.
Tendenciák 1970–1980, I–VI. (kat. Óbuda Galéria, Budapest 1980).