A Sensaria társaság tagjai gyakran idézik, sőt, 2006-os konferenciájuk mottójául is választották Csernus Tibor egyik interjúrészletét: „Manet bizonyára kereste a velázquezi csúcsok felé vezető utat, eközben kénytelen volt kidolgozni a maga számára egy stílust, festői módszert, s ennek segítségével próbált eljutni arra a fokra, melyet annyira csodált Velázquezben. Az eredmény persze más lett, hiszen befolyásolta a XIX. század, az ő százada. (…) Nem utánozni akarta Velázquezt: azt a titkos találkozót kereshette, melynek során közös festői nyelven társaloghattak egymással.” (Lajta Gábor: Kinek ígértem meg? Beszélgetés Csernus Tiborral. In: Csernus Tibor. Helikon–EMA, 2000, 102.) A Sensaria Társaság tagjai Csernus „titkos találkozóját” keresik, a figuratív festőmesterség űzőinek rejtélyes közös nyelvét, az évszázadokon átívelő know how-t. Ezt kutatja László Dániel könnyed plein air tanulmányaiban, Caravaggio és Velázquez modorát idéző életképein, Kondor Attila misztikus antik épületrészlet-festményein, Horváth Krisztián romantikus hevületű, expresszív természeti látképein, Szabó Ábel hiperrealista pontosságú vásznain, vagy Kovács Lehel a Nagybánya örökségét felvállaló tájképein.
A SENSARIA Képzőművészeti Egyesületet közel tucatnyi, a hetvenes évek derekán született fiatal képzőművész alapította meg 2003-ban, intézményesítve az egyetemen kialakult baráti-szellemi kört. Felbukkanásukra Sturcz János hívta fel a figyelmet a Műértő hasábjain zajló, ún. „technorealizmus-vita” közepette, rájuk akasztva a „radikális neokonzervatív” jelzőt. (Sturcz János: Konceptualitáson átszűrt festészet. Az akadémikus hiperrealizmustól a radikális konzervativizmusig. In.: Műértő, 2003/11. 7.) A csoport tagjai: Balogh Zsófia (1977), Horváth Krisztián (1976), Horváth Roland (1979), Kondor Attila (1974), Kovács Lehel (1974), Kucsora Márta (1979), László Dániel (1976), Lőrincz Tamás (1975), Megyeri-Horváth Gábor (1979), Nagy Géza Péter (1972), Sütő Róbert (1977), Szabó Ábel (1974), Kondor-Szilágyi Mária (1975). (Tiszteletbeli tag: Baranyay András, Konkoly Gyula, Balogh Gyula és Lajta Gábor.) A Tiziano műhelyének nevét viselő Sensaria csoport a modernség előtti művészet elejtett fonalát vette fel, elhatárolva magát a huszadik század izmusaitól. Az avantgárd helyett a klasszikus korok örökségére, a posztmodern eklektika helyett a történelem őszinte átélésére, a medializált baudrillard-i szimulakrum-világ helyett az empirikus valóságra, az internacionális mintakövetés helyett pedig a regionális kötődések felfedezésére helyezte a hangsúly. A táblakép (olaj-vászon technika) és a hagyományos műfajok (csendélet, tájkép, portré stb.) a csoport tagjainak nem csak keretet jelentenek – mint az újfestészet vagy a technorealizmus képviselőinek a számára – hanem a múlt spirituális teljességének, a még el nem tört „Egész” megértésének az eszközét. Nem posztmodern műveltségi feladványként, vagy ironikus játékként idézik meg a klasszikus mestereket (Caravaggio, Vermeer, Rembrandt, Manet, Ferenczy Károly, Csontváry stb.), hanem példamutató elődként és átélhető örökségként.
A Sensaria társaság a csernusi mottó jegyében közös kiállításokat szervez a fiatal realista művészek, a kortárs klasszikusok és a korábbi korok mesterei számára. Ahogy a Szombathelyi Képtárban rendezett tárlat katalógusában Kovács Lehel kifejtette, az ilyen össz-kiállítások a folytatható hagyományról szólnak: „A jelen nagy kérdései közé tartozik a különböző viszonyítási pontok meghatározása. A Sensaria csoport tagjainak is megvan a maga viszonyítási pontjai, bőven merítve az egyetemes és magyar művészetből egyaránt. Remélem, hogy előbb-utóbb mindenki számára kiderül, hogy a múltbeli példák, előzmények felvállalása egyáltalán nem nosztalgikus, kesergős művészi attitűd, sokkal inkább megtermékenyítő folyamat. A kiállítás remek alkalmat ad arra, hogy az immár klasszikussá lett mesterek, és a még élő jelentős festők mellett jelenhessenek meg képeink, tanulságul szolgálva magunknak, másoknak egyaránt.” (Időn túl. A festészet vállalat hagyománya. Szerk.: Muladi Brigitta, Szombathelyi Képtár, Szombathely, 2006, 4.)
Csoportos kiállítások:
2003 • Hortus Conclusus • Görög Templom, Vác (Horváth Krisztián, Kondor Attila, Kovács Lehel, László Dániel)
2004 • Friss levegőt! • Alföld Galéria, Hódmezővásárhely • SENSARIA • Godot Galéria, Budapest
2005 • XI. Delhi Triennálé • New Delhi, India (Horváth Krisztián, Kondor Attila, Kovács Lehel, László Dániel)
2006 • Tragor Ignác Múzeum, Vác (Kondor Attila, László Dániel, Megyeri-Horváth Gábor, Szabó Ábel) • Időn túl • Szombathelyi Képtár, Szombathely • A festészet vállalt hagyománya • Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia • A festészet vállalt hagyománya • Pécsi Galéria, Pécs
Válogatott irodalom:
Bárdosi J.: A táj képe, in: Tulajdonságok nélküli művészet, Budapest, 2005
Muladi B.: Táj, táj, táj, Új Művészet, 2005/5.
Sturcz J.: Konceptuálison átszűrt festészet, Műértő, 2003/11.
Sturcz J.: Bernáth és az utókor, in: Angyalokra szükség van (szerk.: andrás e.), Budapest, 2005
Szilágyi M.: Friss levegő, Műértő, 2004/3.
Időn túl. szerk.: Muladi B., Szombathely, 2006
Sinkó I.: Az időn innen és túl, Műértő, 2006/4.
Honlap: www.sensaria.hu
(Rieder Gábor)
