(Budapest, 1980-1981)
A ~ hat tematikus kiállítása az 1970-es évek művészetéről kívánt átfogó képet nyújtani. A ~ 1. Új művészet 1970-ben anyagát Keserü Katalin és Nagy Ildikó állította össze. A kiállítás az 1960-as években megjelenő és az 1970-es évekre kiteljesedő új művészi tendenciákat, gondolkodásmódokat, alkotási módszereket mutatta be. Az 1970-re már klasszikussá vált életműveket nem érintette a válogatás. A műveken a pop-art, a konceptuális művészet és a hard edge mellett a továbbélő szürrealizmus stílusjegyei domináltak. A ~ 2. Másodlagos Realizmus kiállítást Néray Katalin és Sinkovits Péter állította össze. A címadás arra utalt, hogy a művészek meglévő tárgyakat és képeket alakítottak és értelmeztek át. Az 1970-es évek ilyen típusú konceptuális művészetének előzményeként az 1960-as évek szürrealista, szürnaturalista, hiperrealista és pop-artos művei is bekerültek a kiállítás anyagába. A montázs és a különféle technikai és gondolati torzítások, manipulációk uralták a bemutató összképét. A Szabó Júlia és Hajdu István által összeállított ~ 3. Geometrikus és strukturális törekvések a neokonstruktivistának bélyegzett stílusirányzat összetettségét és sokszínűségét akarta érzékeltetni. A magyar absztrakt művészek többnyire a századelő Kassákkal és Moholy-Naggyal fémjelzett konstruktivizmusát követték, felhasználva, esetenként magyarosítva a hard edge és a minimal art eszközkészletét. Az előbbi irányzat a festészetben, az utóbbi inkább a szobrászatban terjedt el. A ~ 4. Fikció és tárgyiasság c. kiállításának koncepciója Frank Jánostól származott. Az eredetileg fantasztikus realizmus címen meghirdetett kiállítás négy grafikus [Balla Margit, Felvidéki András, Helényi Tibor, Kemény György] munkáit mutatta be. A ~ 5. kiállításának címe új absztrakció helyett lett Egyéni utak. Forgács Éva és Kovalovszky Márta kurátorok öt, az 1970-es években kiemelkedően fontos művész [Deim Pál, Hencze Tamás, Jovánovics György, Keserü Ilona és Pauer Gyula] munkásságából kívántak ízelítőt adni. A ~ 6. Kemény és lágy. Posztkonceptuális tendenciák elnevezésű kiállítása már nomen est omen Beke László személyes ízlését tükrözte. A kemény (direkt, brutális) és a lágy (finom, ironikus) a képzőművészet két lehetséges pólusát jelölte. A két fogalom dialektikája érvényesült a kiválasztott művekben vagy a kiválasztott alkotók pályáján. A posztkonceptuális kifejezés, a konceptualitás továbbélése mellett annak ironikus kritikáját is tükrözte.
Kiállítások
1980 • ~ 1, Óbuda Galéria, Budapest (kat.) • ~ 2., Óbuda Galéria, Budapest (kat.) • ~ 3., Óbuda Galéria, Budapest (kat.)
1981 • ~ 4., Óbuda Galéria, Budapest (kat.) • ~ 5., Óbuda Galéria, Budapest (kat.) • ~ 6., Óbuda Galéria, Budapest (kat.).
Irodalom
KESERÜ K., NAGY I.: (kat., bev. tan., ~ 1.)
SINKOVITS P.: Tárgyi és képi metamorfózisok (kat., bev. tan., ~ 2.)
SZABÓ J., HAJDU I.: Geometrikus és strukturális törekvések a 70-es évek művészetében (kat., bev. tan., ~ 3.)
FRANK J.: (kat., bev. tan., ~ 4.)
FORGÁCS É., KOVALOVSZKY M.: (kat., bev. tan., ~ 5.)
BEKE L.: (kat., bev. tan., ~ 6.)
GÁBOR E.: Egy kiállítássorozat elé, Művészet, 1980/10.
KOVÁCS P.: Új művészet 1970-ben, Művészet, 1980/10.
SINKOVITS P.: Absztrakció geometrikus struktúrában, Művészet, 1981/2.
SINKOVITS P.: Egyéni utak a tendenciákban, Művészet, 1981/5.
SINKOVITS P.: Posztkonceptuális tendenciák, Művészet, 1981/8.
(Hornyik Sándor)
A cikk lejjebb folytatódik.