Efféle tárgyakból kiállítást rendezni nem egyszerű feladat. A klasszikus kiállítótérben a posztamensre, vagy búra alá helyezett használati tárgyak épp azt a tulajdonságukat veszítik el, ami egyébként a képzőművészeti alkotásoktól megkülönbözteti őket.
A hagyományos képzőművészeti munkákkal szembeni „távolságtartás” a használati tárgyak esetében nem működik: ahelyett, hogy hosszas leírásokból és látványtervekből próbáljuk megfejteni a tárgy működését, kézbe kellene vennünk azt.
A Magyar Formatervezési Díj (MFD) október 27-ig nyitva tartó kiállításán csak egyetlen olyan termék szerepel, amit a látogatók maguk is kipróbálhatnak: a Műcsarnok apszisában, a többi díjazott pályamunka között elhelyezett Zigza betonpadon (Paunoch Renáta és Varga Péter István) bátran helyet foglalhatunk. A legideálisabb az volna, ha valamennyi pályamunkát nemcsak a bírálóbizottság, de a látogató is tesztelhetné.
Ugyanakkor a bemutatásnak ez a klasszikus formája meg is védi a tárgyakat: a kihelyezett termékek hibája vagy fogyatékossága ugyanis ebben a szituációban – sok esetben – nem derül ki. Pedig a puding próbája az evés – s ez különösképp igaz olyan alkotások esetében, amelyeket hétköznapi használatra terveztek. A kiállítási környezet tulajdonképpen egy nulladik állomás, hiszen a tárgy, termék jövője valójában a felhasználó kezében van.
Fotók: artPortal
A Magyar Formatervezési Bizottság tagjai a közel 250 pályamunka közül – a díjnyertes alkotásokon túl – összesen 80 munkát tartottak kiállításra érdemesnek. A terv, termék, vizuális kommunikáció és diák kategória alkotásai között járva-kelve a hétköznapi felhasználó fejével mérlegeltük a látottakat. Íme, mindaz, amivel az artPortal szívesen találkozna a kiállítás falain túl: az utcán, otthon, a boltok polcain.
Termék kategória: lámpák minden mennyiségben!
Ebben a kategóriában olyan termékekkel, illetve termékrendszerekkel nevezhettek a tervezők, amelyek már kereskedelmi forgalomban kaphatók. Egymás mellett kaptak helyet a Starry Light by Anagraphic és a Staarlight lámpák, amelyeket nevük alapján akár össze is téveszthetnénk egymással, ám filozófiájukat tekintve nagyon eltérő lámpacsaládokról van szó.
A legújabb, a kiállításon látható Staarlight kollekció a geometrikus formákra épít, újrahasznosított anyagból készül. A hajtogatott lámpaburák „az egyszerű és nagyszerű” elvével operálnak, nincsenek túlgondolva. Ám nem is unalmasak: a hajtogatásokat összekapcsoló színes patentok játékosságot csempésznek a tárgyba. A vásárló közel 60 színárnyalat közül választhat Staarlight lámpát, viszonylag elérhető áron.
A Starry Light magasabb árkategóriát képvisel. Az egyedi, kézzel készült lámpabura a csillagos égboltot varázsolja a szobába. Ez persze nemcsak vizuális trouvaille: a búra belső felületén találjuk ugyanis a csillagképek pontos rajzát, így a konstellációk felismerése is könnyebb. A különleges látványt egy – külön erre a célra kifejlesztett – LED fényforrás biztosítja.
Terv kategória: eszes címketerv, újragondolt fogkefe, játékos fűszertartó!
Itt a legtöbb az ígéret, kicsit sajnáljuk is, hogy – egyelőre – csak a prototípusokkal találkozhatunk. Különösképp igaz ez Molnár Ádám újgenerációs fogkeféjével kapcsolatban, amit azonnal kipróbálnánk. Egy fogkefétől nem várható el, hogy többfunkciós legyen: ez mégis megpróbálja. A Next ugyanis egy olyan fogkefe, amelyet megkönnyíti a higiénikus szállítást, mindenféle plusz tartozék nélkül. Zárt állapotában inkább emlékeztet egy minimál beütésű keljfeljancsira vagy apró dísztárgyra.
Fill konyhai tárolócsalád, szintén az újraértelmezés jegyében. Ismerünk olyan fűszertárolókat, amik előre feliratozottak. A Fill megfordítja a sorrendet: a felhasználó belehelyezi a fűszert a neki tetsző tégelybe, majd elnevezi azt. A tárolócsalád darabjai különbözőek ugyan, de mindegyik ugyanazokkal a megnevezésekkel van ellátva, s nekünk kell kiválasztanunk és besatíroznunk a megfelelő „paprika” vagy „curry” feliratot.
A Weninger pincészet számára tervezett címkecsalád abszolút szerethető: nem áll szándékában ráerőszakolni magát az esetleges vásárlóra, ugyanakkor minden szükséges információt megoszt vele. A piktorgramok (prés, tölcsér, ecetes hordó) a gyártási folyamatokra utalnak, a különféle formában megjelenő vonalak (hullámos, cikkcakkos) a termék textúráját, ízét jelképezik (az olaj lágy és sima, az ecet pedig szúrós, kemény).
Diák kategória: „T” alakú ülőke, frappáns boros címke, „kétéltű” hátizsák és a felkelő nap országa
Az általunk választott tárgyak közül egyik sem az, aminek látszik. A színes, teknőspáncél alakú hátizsák bizonyára csak a gyerekeket érdekelheti. A légkalapácsra emlékeztető fadarabról nem vagyunk hajlandók elhinni, hogy ülni is lehet rajta. És nagy valószínűséggel nem ezt a bort választanánk, mikor kutyafuttában intézzük el a bevásárlást. Aztán kiderül, hogy a hátizsák mögött egész komoly misszió húzódik: Kovács Bori Cókmók fantázianévre keresztelt tárgya ugyanis több egyszerű hátitáskánál. A koncepció szerint ugyanis, ha egy anyuka Cókmókot szeretne vásárolni a gyerekének, abban a pillanatban egy állami gondozásban nevelkedő gyerkőc is kap egyet. Az egymás számára ismeretlen gyerekek Cókmók-testvérekké válnak, kapcsolatba léphetnek egymással az interneten keresztül, és együtt vehetik át saját hátizsákjukat. A Cókmókot látva vagy gyerekek, vagy társadalmilag felelős szülők szeretnénk lenni.
A TrustMe ülőke fura, talán túl egyszerű ülőalkalmatosság. Jobb híján a tárgy használatát bemutató képsorozatra hagyatkozunk: a test ideiglenes megtámasztását szolgáló tárgyat leginkább a zsúfolt szórakozóhelyekre tudjuk elképzelni. Pais Panni munkája helytakarékos és sokoldalú. Bizalmatlanok is csak azért vagyunk, mert nem próbálhatjuk ki rögtön.
Ugyanígy vagyunk Varga Bence címketervével: a Birtokbor Hrsz. 737 láttán talán a bor érdekel bennünket legkevésbé. A szükséges információkat az üveg nyakára erősített címkén találjuk, s a palack körbeforgatásával megtalálhatjuk azt a nézőpontot, amikor a definiálhatatlan jelek betűkké, szavakká állnak össze. A letisztult megjelenésű borosüvegről talán csak a bevásárlókosárban derül ki a turpisság, ami csak még inkább megerősít bennünket arról, hogy jól választottunk. Egy biztos: fehérbor pártiak előnyben.
Ez a „juhar” Kanadától messze esik, ez a JUHAR nem más, mint a Japan Hungarian Relationship nevű program anagrammája. A projekt vezetői aktuális japán pályázatokat hirdetnek meg azoknak a fiatal magyar tervezőknek, akik nemzetközi színtéren is bizonyítani szeretnének. Kiss József Gergely, a JUHAR logó és arculatterv alkotója kísérletet tesz arra, hogy a juharról valami más is eszünkbe jusson Kanadán kívül. A felkelő napot szimbolizáló vörös korong és a japán írásjelekre emlékeztető, ámde geometrikus JUHAR felirat találkozásából karakteres arculat jöhetett létre.
Vizuális kommunikáció kategória: régi idők mozija
Bár rengeteg érdekes munka született ebben a kategóriában, a mi szívünkhöz mégis Gilicze Gergő alkotása, a soproni Elit mozi arculata áll legközelebb. Nosztalgikus hangulat lesz úrrá rajtunk, amint megpillantjuk a cédulákat és a pecsétnyomót a Hartmann betűcsaláddal. Az 1920-as, ’30-as éveket idéző tipográfia mellett jól megfér a 3D mozit vagy Will Smith utópisztikus moziját hirdető műsorfüzet. A nagy Gatsby idei, újraforgatott változatáról nem is beszélve. Reménykedünk benne, hogy az Elit mozi nemcsak az arculatban őrzi ezt a békebeli hangulatot. Gyerünk a moziba be!
Műcsarnok, október 27-ig.
Nyitókép: BENEDEK Zsanett, LAKOS Dániel: Logifaces. Fotó: mocolocco.com