- A képzőművészeti alkotások és a régiségek forgalma nőtt, és már alig marad el a 2007-es csúcstól
- Még mindig az USA az első, jobban is növekszik, mint Európa
- Jön föl Latin-Amerika és Ázsia, a globális növekedésben benne vannak ők is
- A teljes műtárgyforgalom több mint 80%-a mindössze három országban realizálódik
- Sorrend: USA, Kína, Nagy-Britannia
- A „két aukciós nagyhatalom”: Kína, USA
A jelenleg zajló tekintélyes művészeti vásárhoz, a maastrichti TEFAF-hoz időzítve ebben az évben is megjelent az a két tanulmány – az Arts Economics átfogó műkereskedelmi összefoglalója illetve az Artprice aukciós szektorra vonatkozó elemzése –, melyek adatait és megállapításait a műtárgypiac és a szaksajtó is a leghitelesebbeknek tartja. A különböző elemzések számtengerében nem könnyű eligazodni, s a tisztánlátást tovább nehezíti, hogy a bennük szereplő adatok gyakran ellentmondanak egymásnak, ami többnyire az adatgyűjtés és -feldolgozás során alkalmazott eltérő módszerekből adódik. Nem mindegy például, hogy mely tárgycsoportokat veszik figyelembe „képzőművészet” vagy „művészeti tárgyak és régiségek” címszó alatt; hogy a különböző valutanemekben értékesített tárgyak árát milyen árfolyamon számolják át dollárra vagy euróra; hogy az árverések esetében a kalapácsárakat, vagy a jutalékkal növelt árakat veszik figyelembe, stb. Kisebb pontatlanságok az említett tanulmányokban is előfordulhatnak, az éves adatok hosszabb távú nyomon követése azonban mindenképpen megbízható képet ad a globális műtárgypiac fejlődéséről, az egyes földrajzi régiók, értékesítési csatornák közötti arányok változásáról, a különböző műfajok népszerűségének növekedéséről vagy csökkenéséről.
A 2013-as év harmadik legdrágább aukciós tétele: Jackson Pollock: Number 19, 1948,
78,4 x 57,4 cm, © Christie’s Images
Az Art Economics összefoglalója a képzőművészeti alkotások és a régiségek elmúlt évi globális forgalmát 47,42 milliárd euróra (65,9 milliárd dollárra) teszi, ami 7,5%-os növekedést jelent az előző évvel szemben és csak minimálisan marad el a 2007-ben elért 48,07 milliárdos rekorderedménytől. Az egyes kontinenseken eltérő trendek érvényesültek: a legdinamikusabb, 25%-os fejlődést az USA piaca mutatta, melynek részesedése így 5 százalékpontot növekedve elérte a 38%-ot, megerősítve az ország vezető helyét a nemzetközi műkereskedelemben. (Igaz, ez a 38% is lényegesen elmarad a „kínai boom” előtti utolsó esztendő, 2006 46%-ától.) Műtárgyat természetesen nemcsak a milliomosok gyűjtenek, mégsem véletlen, hogy az említett számok közel állnak ahhoz a 42%-os arányhoz, amit a dollármilliomosok táborán belül az amerikaiak képviselnek. A tanulmány szerzője, Clare McAndrew a gyors forgalombővülést nem az amerikai gyűjtők étvágyának növekedésével magyarázza, hanem azzal, hogy egyéb régiók, elsősorban Latin-Amerika és Ázsia egyre tőkeerősebb új gyűjtői is főként az itteni aukciókat és galériákat részesítik előnyben. New York pozíciója mindenekelőtt a második világháború utáni és kortárs művek értékesítésében megingathatatlan; a legmagasabb árfekvésű tételek zöme itt talál gazdára. Kínának sikerült megtartania a második helyet, de részesedése 2 százalékponttal, 24%-ra csökkent. A 11,5 milliárd eurós forgalom zömét, 7,5 milliárdot, továbbra is az aukciósházak generálják, de fejlődésnek indult a galériás szcéna is. Ugyanakkor az utóbbi évek gyors növekedése közben felszínre került problémák – többek között a hamisítványok és az aukciókon leütött, de ki nem fizetett tételek magas aránya – alig enyhültek; a kínálat jelentősen meghaladja a keresletet, amit az aukciókon visszamaradt tételek magas, 54%-os aránya is jelez. Nincs változás a harmadik helyen sem: ezt Nagy-Britannia őrzi – az előző évhez képest 3 százalékponttal visszaeső – 20%-os részesedéssel, így a teljes műtárgyforgalom több mint 80%-a mindössze három országban realizálódik. A „trojkát” Franciaország 6, Svájc 2 és Németország 1 %-os részesedéssel követi. Az EU egésze a teljes forgalom 32%-át adja. A nagyobb európai piacok közül csak a francia és a német produkált tavaly az előző évinél jobb eredményt.
A galériák és műkereskedések realizálják az összforgalom 53%-át; ennek egyharmadát a vásári eladások biztosítják. A tanulmány megjegyzi, hogy a vásárok szerepének gyors növekedése megállt; bár az ilyen rendezvények száma tovább nőtt, ezek már alig generálnak plusz forgalmat, sőt a tavalyi becslések 3%-os visszaesést mutatnak. A műkereskedők egy része már sem pénzzel, sem energiával nem győzi a szinte állandósult vásári jelenlétet és a gyűjtők egy része is úgy érzi, hogy aukciókon jobb minőséget és jobb áron tud vásárolni. A műkereskedők tavaly 1,9 milliárd eurót költöttek vásári részvételre, ennél nagyobb tételt csak a marketing-költségek jelentettek kiadásaik között.
A teljes forgalomnak egyelőre még mindig kis, de gyorsan növekvő hányadát biztosítják az online csatornák. Tavalyi összforgalmuk 2,5 milliárd euró, azaz a teljes értékesítés 5%-a volt, de a tanulmány 2020-ig évi 25%-os bővüléssel számol, ami már 10 milliárdos bevételt jelentene. Miközben a legnagyobb nemzetközi aukciósházak forgalmának még csak 1%-át adják az online csatornák, az utóbbi években létrejött, kizárólag a világhálón keresztül értékesítő vállalkozások egy része, például a Paddle8 vagy az ArtFact gyors növekedést mutat fel. A teljes online kiskereskedelmen belül a műtárgyak aránya egyelőre még elenyésző, 0,3%-os.
A 2013-as év ötödik legdrágább aukciós tétele: Andy Warhol: Coca-Cola (3), 1962,
176,2 x 137,2 cm, © Christie’s Images
A piac további globalizálódását jelzi, hogy a műtárgyexport 25%-al, az import pedig 19%-al nőtt 2013-ban; az eladott műtárgyak közel 40%-a más országban talált vevőre.
A tanulmány 2014-ben is a forgalom jelentős bővülésével számol, amit elsősorban a feltörekvő piacokon élő gyűjtői réteg megerősödésére alapoz. A további potenciált egy érdekes példa is jelzi: a világ öt leggazdagabb embere a Forbes szerint külön-külön is jóval nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint a globális műkereskedelem teljes évi forgalma.
Az Artprice aukciós elemzése a TEFAF tanulmányával nem vethető egybe, tekintve, hogy az árverési piacon belül is csak a képzőművészeti szegmenssel foglalkozik, de fontos következtetések ebből is levonhatók. A képzőművészeti aukciók globális forgalma 12,2 milliárd dollárral tavaly új rekordot állított fel. Pedig az év nem indult igazán jól: az első félév forgalmánál az utóbbi hét esztendőben csak a 2009-es válságév produkált gyengébb eredményt, a második félév azonban kimagaslóan jól sikerült és ez elég volt az eddigi, 2011-es rekord túlszárnyalásához. Érdekesség, hogy még a „gyenge” első félév is nagyobb forgalmat hozott a kiugróan sikerült másodiknál; a nemzetközi piacon, a hazaival ellentétben, mindig az első félév az erősebb és ez a tendencia tavaly sem tört meg.
A „két aukciós nagyhatalom”, Kína és az USA egyaránt jelentősen bővítette forgalmát és piaci részesedését; kettejük vetélkedéséből minimális különbséggel Kína került ki győztesen. Az ázsiai ország a teljes aukciós forgalom 34,6%-át, míg az USA 33%-át bonyolította. Mögöttük a sorrend: Nagy-Britannia 17,3%, Franciaország 4,5%, Németország 1,7%.
A további számok a piac erős koncentrációját jelzik, úgy az aukciósházak mint a művészek vonatkozásában. A teljes forgalom több mint felét, 29,5 illetve 25,8%-os részesedéssel a Christie’s és a Sotheby’s söpörte be, a többi nagy múltra visszatekintő európai és amerikai ház viszont már lemaradt a kínaiak mögött: a harmadik, negyedik és ötödik helyen a három vezető kínai árverőház áll, 3,2 és 5,9% közötti részesedéssel. A forgalom két fő motorja tavaly is Warhol és Picasso volt: előbbitől 1.459 műért összesen 367,4 millió dollárt, míg utóbbi 2.776 alkotásáért 361,4 millió dollárt adtak. Érdekesség, hogy Picasso úgy is ilyen előkelő helyezést ért el, hogy tavaly nem került kalapács alá a legmagasabb ársávba sorolt munkája, legjobb ára „csak” 40 millió dollár volt, ennél kilenc művész munkájáért is többet fizettek. Warhol és Picasso után egy huszadik századi kínai művész, Zhang Daqian, majd a tavaly igen felkapott Jean-Michel Basquiat következik. A TOP 10-ben egy élő művész van – Gerhard Richter a 7. helyen – és egy olyan, akinek életműve nagyobbrészt még a XIX. században született (Claude Monet a 10. helyen). Az 500 legnagyobb tavalyi forgalmú művész túlnyomó többsége 20. századi, az első 100-ban az 1711-ben született Qian Long, és a 21 évvel később született Jean-Honoré Fragonard a „legöregebbek”, míg Mark Grothjan (1968 – ) és Damien Hirst (1965 -) a legfiatalabbak. Az 500-as rangsorban két magyar is szerepel: Vasarely a 371. helyen a 626 munkájáért kifizetett 4,38 millió dollárral és Moholy-Nagy László a 412. helyen; az ő 29 művéért összesen 3,84 millió dollárt adtak.
Elgondolkodtató adat, hogy a TOP 500-ban szereplő alkotók műveinek összforgalma 9 milliárd dollár volt, ők adták tehát az aukciósházak teljes bevételének háromnegyedét – miközben az Artprice adatbázisa 342 ezer művész árveréseken szereplő tételeit tartja nyilván. Egyedül tavaly 8.400 névvel gyarapodott az aukciós piacon megjelent művészek száma és 15 ezer új egyéni rekord született. A forgalom legnagyobb hányadát, közel felét a klasszikus modernek adták; őket egyharmadnál valamivel magasabb részesedéssel a második világháború utáni és kortárs művészet követi. Az elmúlt tíz évben a legnagyobb mértékben a kortárs művek árai emelkedtek (102%), a második világháború utáni művészetnél ez a mutató 76,7%, a klasszikus moderneknél pedig 18%. Ugyanakkor a XIX. századi és a régi mesterek munkái 20, illetve 16%-al alacsonyabb átlagáron keltek el, mint 10 éve, aminek fő oka az, hogy ezekben a kategóriákban egyre alacsonyabb a piacon hozzáférhető kiemelkedő kvalitású művek száma. Az egymillió dollárt tavaly 1.519 tétel kalapácsára érte el, ami új rekordot jelent.
A cikk lejjebb folytatódik.