Júliusban foglalkoztunk már a nemzetközi műkereskedelem idei első félévével, számokat azonban akkor még csak az árverési piacról tudtunk mondani. A galériák forgalmát sokkal nehezebb globális szinten számszerűsíteni, és nincs is rá más megoldás, mint egy reprezentatív felmérés, annak minden esetlegességével és pontatlanságával. Ilyen felmérésre támaszkodik a legelfogadottabb éves műpiaci jelentés, az Art Basel and UBS Global Art Market Report is, ami alapvetően egy művészeti területre szakosodott gazdasági elemző, Dr. Clare McAndrew nevéhez fűződik. Az idei rendkívüli helyzetre való tekintettel a jelentésnek a napokban megjelent egy évközi változata is, ami az első félév eredményeit és tapasztalatait foglalja össze. Galériás részének reprezentativitása alacsonyabb szintű, mint az éves jelentésé, hiszen míg az éves online kérdőívet rendszerint több mint ezer galéria tölti ki (a felkért mintegy 6 ezerből), a beérkezett válaszok száma ezúttal csak 795 volt. Igaz, nemcsak a galériákat, hanem a „fogyasztói oldalt” is megkérdezték és a közel 400 jelentős gyűjtőtől kapott válaszokat is beépítették az összefoglalóba. Ez azért is jó húzásnak bizonyult, mert, mint látni fogjuk, váratlan válaszok inkább ebből a körből érkeztek. A megkérdezett galériák és gyűjtők ugyan csak három piacot képviseltek – az amerikait, az angolt és a hong kongit –, ezekből azonban kiugró nagyságrendjük miatt joggal vonhatók le általánosabb következtetések is.
Kezdjük mindjárt a legfontosabb számmal: a galériás forgalom, amennyiben bízunk a panelből nyert számok extrapolálásával kapott eredményben, globális szinten 36%-al csökkent az előző év azonos időszakához képest. Ez tulajdonképpen jobb szám, mint amire számítani lehetett, tudva azt, hogy a galériák 93%a hosszabb-rövidebb időre bezárt a tavaszi-kora nyári hónapokban és elmaradtak a forgalmukban normál körülmények között mind fontosabb szerepet játszó nagy művészeti vásárok is. Az átlag persze ezúttal is komoly különbségeket takar: általános szabályként kimondható, hogy a kisebb galériák – ilyennek a globális statisztikákban az 500 ezer dollárnál alacsonyabb éves forgalmúak számítanak – veszteségei a nagyobbak – 39-47% körüliek –, míg az ennél nagyobbak általában csak nagyjából egyharmadnyi visszaesést voltak kénytelenek elkönyvelni. Ennek legfontosabb oka vélhetően az, hogy a nagyobbak vagy már korábban kiépítették online értékesítési csatornáikat, vagy komolyabb pénzügyi és humán erőforrásbéli lehetőségeiknek köszönhetően gyorsabban tudták létrehozni ezeket. A legnagyobb forgalomkiesést a megkérdezett galériák a vásárok lemondása illetve halasztása miatt szenvedték el. Míg összforgalmukban a vásári értékesítés tavaly még 46%-ot tett ki, idén ez az arány 16%-ra csökkent. Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy a vásárok elmaradása a költségeket is jelentősen visszafogta, mivel a nagy mustrákon való részvétel a galériák költségvetésében ma már többnyire nagyobb tételt jelent, mint akár a bérleti, akár a bérköltségek. Persze a kialakult helyzetben a bérköltségeken is spórolni kellett; a galériák több, mint egyharmada már csökkentette – sokszor számottevő mértékben – munkatársainak létszámát és meglehetősen sokan látják úgy, hogy további leépítések az év hátralevő részében és még jövőre is elkerülhetetlenek lesznek.
A kialakult helyzet gyors „kurzusváltásra” kényszerítette a galériákat. Míg éves cselekvési programjuk fő prioritásaiként 2019-ben a legtöbben a nemzetközi vásárokon való eredményes részvételt és az ügyfélkör földrajzi értelemben is vett bővítését jelölték meg, az idei első félévben a figyelem elsősorban az online értékesítés felfuttatására, a költségek visszafogására és a korábban kialakult ügyfélkör megtartására irányult. Az erőfeszítések többnyire nem maradtak eredménytelenek; az online értékesítés átlagos aránya 10%-ról 37%-ra bővült. A legnagyobb növekedést e téren az évi 10 millió dollár feletti forgalmat bonyolító galériák könyvelhették el; így, mint fentebb már jeleztük, a teljes forgalom náluk mérsékeltebben csökkent, mint a kisebb piaci szereplőknél. A gyűjtői visszajelzésekből kiderül az is, hogy az érintettek nagyon pozitívan fogadják és a nagyobb transzparencia jeleként értékelik a művek árainak az online viewing room-okban való feltüntetését. Míg az „élő” kiállításokon és vásárokon a galériáknak csak elenyésző kisebbsége tünteti fel az árakat, az online csatornákon ez a gyakorlat vált meghatározóvá – kíváncsian várjuk, gyakrabban jelennek-e majd meg ezek után az árak az élő rendezvényeken is.
Ami mindenképpen jó hír a műkereskedelem egésze, illetve a galériák számára, az az, hogy a gyűjtők – legalábbis a felmérésbe bevont tőkeerős gyűjtők – a leállás ideje alatt sem vesztették el érdeklődésüket a műtárgyvásárlás iránt és hűségüket sem azon galériákhoz, amiknek ügyfélkörébe tartoznak. Sőt: 59%-uk úgy nyilatkozott, hogy a pandémiás időszakban még növekedett is érdeklődésük és elkötelezettségük a műgyűjtés mellett; a fiatalok körében ez az arány még magasabb volt és elérte a 70%-ot. A válaszadók több mint fele költött műtárgyakra 100 ezer dollárnál nagyobb összeget az első félévben és 16%-uk költései már az egymillió dollárt is meghaladták. 75%-uk esetében a vásárlások részben vagy egészben galériákon keresztül realizálódtak.
A galériák, miközben prioritásnak jelenleg a meglévő ügyfelek megtartását tekintik, a mostani rendkívüli körülmények között sem mondhatnak le vásárlókörük bővítéséről sem. Az ennek legfontosabb eszközei közé tartozó művészeti vásárok ugyan jórészt kiestek az elmúlt hónapokban, de szerepüket, úgy tűnik, legalábbis részben, átvették az online csatornák. Az ezeken keresztül vásárlók között az új ügyfelek aránya átlagosan 26% volt, de a kisebb galériák esetében ennél is jóval magasabb, 35%. Ennek oka vélhetően az, hogy a „piaci újoncok” közül kevesen engedhetik meg maguknak, hogy rögtön a gigagalériák árszínvonalán vásároljanak; többségük inkább a kisebb galériáknál teszi meg az első lépéseket. Különösen fogékonynak mutatkozik az online műtárgyvásárlás iránt a millenniumi nemzedék, azaz a 80-as – 90-es években születettek.
Az online csatornák bővítése a legtöbb helyen gőzerővel zajlott. A felmérésben résztvevő galériák 72%-a kínált a korábbinál több online tartalmat és 69%-uk bővítette jelenlétét a közösségi médiában is. Online viewing room-ja a galériák felének volt, de ezek egy része a visszajelzések szerint a mezőny zsúfoltsága miatt nehezen tudott érvényesülni. A megkérdezett gyűjtők 87%-a járt a virtuális kiállítóterekben s 41%-uk vásárolt is ott.
A felmérés kitért arra is, számíthatnak-e támogatásra a galériák, s ha igen, milyen forrásokból a járvány okozta pénzügyi gondjaik enyhítésében. A válaszadó galériák 52%-a profitálhatott valamilyen – vagy kifejezetten a művészeti színteret segítő vagy általánosabb, a COVID-19 gazdasági következményeit enyhítő – támogatási programból, 47% kapott támogatást a bérekhez, 37% fizethetett hosszabb-rövidebb ideig kedvezményes bérleti díjat, 27% kapott kedvezményes állami, 14% ugyancsak kedvezményes banki kölcsönt, 8% tudott műtárgyakat állami vásárlási programok keretében értékesíteni. Az USÁ-ban például számos galéria profitált a kis- és középméretű vállalkozások számára indított ún. Paycheck Protection Programból , aminek keretében a Gagosiantól a David Zwirnerig még a műkereskedelmi szakma legnagyobbjai is 1-5 millió dollár közötti 1%-os kamatú azonnali kölcsönhöz jutottak. (Volt is némi vita arról, hogy ezek a giga-galériák mennyiben tartoznak az igazán rászorultak közé…) A galériák ugyanakkor egymásnak is segítettek, pontosabban a nagyok segítették a kisebbeket a túlélésben. Ennek leggyakoribb formájaként a komoly online értékesítési csatornával rendelkező galériák, pl. a Hauser & Wirth és a David Zwirner, felajánlották platformjukat az ilyen lehetőségekkel nem bíró kisebb kereskedőknek, s ezért többnyire nem kértek semmilyen ellenszolgáltatást.
A felmérésnek voltak a jövőre vonatkozó kérdései is. A válaszokból kibontakozó kép nem túl optimista; a pandémia sokak aggodalma szerint kedvez az idegengyűlölet, a populizmus és a protekcionizmus erősödésének, ami ellene hathat a piac utóbbi években-évtizedekben felgyorsult globalizációjának és fékezheti a piac gyors regenerálódását. Csak a válaszadók 21%-a számít fellendülésre az idei második félévben, és érdemi javulást még jövőre is csak 45% vár. A többség a műkereskedelem online csatornáira nem átmeneti, kényszer szülte megoldásokként tekint, hanem úgy véli, hogy a valós és a virtuális térben zajló kereskedés közti arányok tartósan is megváltoznak – ha nem is olyan drasztikus mértékben, mint ahogy az most, a kényszerű leállás idején tapasztalható volt. Ezt támaszthatja alá egy másik kérdésre adott válasz is: annak ellenére, hogy a virtuális vásárok általános vélekedés szerint nem vehetik fel a versenyt az élő rendezvényekkel, mert annak nem minden funkcióját tudják ellátni, 2021-re a legtöbben kevesebb vásári részvételt – az eddigi átlagosan négy helyett hármat – terveznek.
