A Rembrandt-művek attribuálására 1968-ban létrehozott munkacsoportnak az utóbbi években már csak egy tagja, Ernst van de Wetering maradt aktív, ő adta most ki az életművet feldolgozó utolsó kötetet, ami 44 művel bővíti a mesternek tulajdonított alkotások számát.
Van de Wetering szerint korábban a projektcsoport túl könnyen és indokolatlanul mondott nemet egy-egy munkára. Ha a szakma széles körben magáévá teszi van de Wetering álláspontját, akkor az 1980-as évek óta elfogadott közel 300-al szemben 340-re nő a Rembrandtnak tulajdonított festmények száma, ami még mindig jócskán elmarad az 1920-as években elterjedt 714-es számtól. Az újonnan elismert képeket őrző múzeumok számára a tét nem kicsi, hiszen a valódi Rembrandtok ma is mágnesként hatnak a látogatókra; az omahai Joslyn Art Museumban például ugrásszerűen megnőtt a látogatók száma, mióta Dirck van Os portréját Rembrandt műveként hirdetik.
Rembrandt (?): Férfiportré (Az aukcionátor), 1658, fotó: Metropolitan Museum of Art
A nagyobb múzeumok egy része azonban szkeptikus és nem találja meggyőzőnek van de Wetering érveit. A New York-i Metropolitan Museum például négy, most Rembrandtnak attribuált művet őriz, melyek közül az 1658-as Férfiportré (Egy aukcionátor portréja) a legismertebb, de ez sem szerepel a múzeum állandó kiállításán. Walter Liedtke, a múzeum európai gyűjteményének kurátora máris jelezte, hogy egyelőre nem látnak okot álláspontjuk revideálására, azaz ők továbbra sem tulajdonítják ezeket a műveket Rembrandtnak. Óvatosabban nyilatkozott a londoni National Gallery, az 1652 körül született Idős férfi karosszékben című munka tulajdonosa. A kép szerzőjéről már hosszú ideje folyik a szakmai vita, hangsúlyozták és jelezték, hogy a maguk részéről készen állnak e vita folytatására.
Rembrandt: (?): Idős férfi karosszékben, 1652 körül, fotó: Yorck Project via Wikimedia Commons
A cikk lejjebb folytatódik.