A prágai galériázáshoz néhány tudnivaló:
- Szerezzük be az ArtMap aktuális számát. A budapesti exindexhez hasonló, kéthavonta megjelenő ingyenes kiadványt szinte bármelyik kulturális intézményben fel lehet csípni. Galériatérkép és programleírások, csehül és angolul.
- A kisebb galériákban merjünk csöngetni, úgyis lesz odabent valaki. Általában szimpatikus fiatalok nyitnak ajtót, akiktől kérdezni is lehet.
- Merjünk benyitni, mert lehet hogy nincsen bent senki, de azért nyitva van.
- Bátran menjünk el a nagyobb intézményekbe is, nem szükséges az a fajta elővigyázatosság, amely Budapesten (ld. pl. Műcsarnok) már erősen javallt.
Prágai Nemzeti Galéria – Modern gyűjtemény (Veletržní Palác)
A Nemzeti Galéria modern részlege a központtól kicsit kijjebb, egy elég érdekes, egykor ipari kiállítási csarnoknak készült, funkcionalista épületben található. Az állandó kiállítás négy emeleten keresztül mutatja be a cseh képzőművészet meghatározó irányvonalait és prominens alakjait a 19. századtól napjainkig. Külön érdekesek, a magasművészeti narratívában felbukkanó vitrinek, amelyekben a korabeli cseh tárgykultúra, elsősorban az üvegművesség jellemző tárgyai állnak. A cseh részleget több, külföldi műveket bemutató tárlat egészíti ki, ahol kizárólag első vonalbeli művészek munkái szerepelnek. Ezek a tárlatok nem túl kísérletezőek, alapvetően a klasszikus kronológia dominál. Mindezek mellett egyszerre több időszakos kiállításnak is helyet ad a galéria, ottjártamkor olyan világhíres alkotókat mutattak be, mint például Magdalena Jeletová és Ai WeiWei. A kisebb tárlatokon intermédia és jólnevelet kísérletezés mindenhol. Érdemes betérni a múzeum könyvesboltjába is, remek angol nyelvű repertoárjuk van. A csehek sem vacakolnak, a látogatásra érdemes akár 4-5 órát is rászánni.
A belépő az átmeneti kiállítások függvényében változhat. Az állandó kiállításra 250 czk
Non-profit magángaléria, amely a kortárs művészet egyik legfontosabb prágai kiállítóhelyének számít. Nincsen jól körülhatárolt programja és küldetésnyilatkozattal sem fárasztják magukat: önálló és csoportos kiállításokon cseh és nemzetközi művészeket mutatnak be. A három szinten általában három külön kiállítás fut párhuzamosan. Érdemes belelapozni az online archívumba, olyan névsort és kiállításkoncepciókat találunk, amelyek látatlanban is optimizmusra adnak okot. Ezen kívül pedig képzőművészek számára remek rezidenszi programjuk van Prágában és New Yorkban.
A belépés ingyenes
A Futurához hasonlóan szintén non-profit kulturális helyszín. Az intézményt David Černý alapította 2001-ben. Céljuk a különböző műfajok közti párbeszéd élénkítése, a színház, a zene és a vizuális művészet területén és ezek metszeteiben, illetve a művészek és a közönség direkt kapcsolatának megteremtése. Az épületben három kiállítótér található: a MeetFactory Galéria önálló kurátori koncepcióknak ad helyet, az egy ajtóval arrébb nyíló Kostka Galériában szóló kiállítások vannak, a Gallery Wall pedig, a nevéből is kikövetkeztethetően a MeetFactory tűzfalán megvalósuló falfestmények számára létrehozott felület. Rendszeresen szerveznek angol nyelvű tárlatvezetéseket, ahova sokszor a kiállító művészeket is meghívják. A zenei, színházi és performansz események mellett gyakran vannak Open studio találkozók, vetítések és beszélgetések is, a programokat érdemes az intézmény facebookoldalán követni.
A belépés a kiállításokra ingyenes
Kétségkívül a legmenőbb prágai betoncsík. A Moldva rakpartján fekvő falszakasz az 50-es években a kommunista propaganda elhelyezésére kialakított felület volt, majd a rendszerváltást követően, a 90-es évek végéig üresen állt, amíg Barbara Benish amerikai művész kezdeményezésére a kortárs művészet felületévé vált, 2005 óta pedig hivatalos művészeti intézményként, Artwall Galéria néven működik. A galéria azzal, hogy kilép a szokványos white-cube kontextusból, a hozzáférhetőség megkönnyítésével a kortárs képzőművészet társadalmi hatásait kívánja elősegíteni. Ennek megfelelően a kurátorok olyan művészeknek adnak lehetőséget, akik fontos társadalmi kérdéseket feszegetnek műveikkel: legyen az a kommunista múlt feldolgozása, a fogyasztói társadalom visszásságai, a női hajléktalanság kérdése, a cigányság helyzete vagy akár a korrupció. Eddig a falon többek közt olyan cseh és nemzetközi művészek és művészkollektívák kaptak helyet, mint például a Voina, a Kundy Crew, Dan Perjovshi, Ladislav Vondrák vagy Németh Ilona. Legutóbb Alma Lily Rayner nagy port kavaró, a gyermekeket érintő szexuális bántalmazást tematizáló sorozata volt látható.
Egy kapualjból nyílik ez a háromtermes tér, amelyet 2009-ben alapított a Fotograf 07 Association, azért, hogy a Fotograf Magazin aktuális számaihoz kapcsolódó killításokat rendezzenek itt. Azonban a helyszín hamar elszakadt az eredeti hivatásától, ma már saját kurátorral és saját koncepcióval működik. A fényképezésnek a poszt-média korszakban játszott szerepét tematizálják, a fényképre alapvetően mint vizuális információk hordozójára tekintenek. Elsősorban fiatal és középgenerációs cseh fotográfusoknak adnak lehetőséget bemutatkozásra. A kapcsolódó magazinon kívül fesztivált is szerveznek.
A belépés ingyenes
A budapesti tranzit prágai megfelelője, de – amiként ez a tranzit hálózatban alapszabály – némileg más, a helyi igényeknek megfelelő profillal: frekventált helyen levő, önálló kiállítótérrel. Az intézmény a kulturális ellenállás kelet-európai történelmi tapasztalatának kérdését vizsgálja, és azt, hogy ezek a hagyományok hogyan alkalmazhatóak az új szociális, politikai és gazdasági rendszerben. Céljuk egy olyan diskurzus építése, amelyben az új internacionalizmus szubjektív és a kollektív autonómia-prespektíváit egyesítheti. Ennek megfelelően a kiállítások, a rendszeres dokumentumfilm vetítések és az előadások elsősorban a 60-as 70-es évek művészetére, illetve az arra rímelő kortárs koncepciókra fókuszálnak. Itt mindenképpen kopogni kell.
A belépés ingyenes
A cikk lejjebb folytatódik.
