Neue Bilder
Albertinum, Drezda, szeptember 3-ig.
A 2009-ben festett nagyméretű absztrakt vásznak után Richter a „hagyományos” festményeket tekintve alkotói szünetet tartott. Egyébiránt nem tétlenkedett: újfajta fotótechnikákkal, számítógépes üvegfestészettel és STRIPS-nek nevezett nagyméretű digitális printekkel szélesítette ki már eddig is sokoldalú művészi tevékenységét.
A visszatérés a festészethez a 2014-es Birkenau sorozattal kezdődött, melyet 2016-ban Baden-Badenben, a Frieder Burda Múzeumban mutattak be. Richternek a birkenaui koncentrációs táborban készült korabeli fotók adták az indíttatást – és nagyméretű vásznait a helyszín hangulatának megfelelően, mély tónusú, többnyire szomorú és kilátástalan sötétszürke árnyalatok uralták.
A 2009-ben festett nagyméretű absztrakt vásznak után Richter a „hagyományos” festményeket tekintve alkotói szünetet tartott. Egyébiránt nem tétlenkedett: újfajta fotótechnikákkal, számítógépes üvegfestészettel és STRIPS-nek nevezett nagyméretű digitális printekkel szélesítette ki már eddig is igen sokoldalú művészi tevékenységét.
A visszatérés a festészethez a 2014-es Birkenau sorozattal kezdődött, melyet 2016-ban Baden-Badenben, a Frieder Burda Múzeumban mutattak be. Richternek a birkenaui koncentrációs táborban készült korabeli fotók adták az indíttatást – és nagyméretű vásznait a helyszín hangulatának megfelelően, mély tónusú, többnyire szomorú és kilátástalan sötétszürke árnyalatok uralták. A mostani drezdai kiállítás kapcsán Richter azt nyilatkozta, hogy le kellett zárnia magában a birkenaui képek nyomasztó hangulatát, ezért tudatosan új kihívást, sokkal gazdagabb koloritást választott. Ezekből a friss munkákból 32 került az augusztus 27-ig nyitva tartó a tárlatra, köztük hét olyan vászon is, ami egyenesen a festőművész műterméből érkezett.
Az 1932-ben született Richter színházi díszletfestőként került kapcsolatba a festészettel és emellett 1952 és 1957 között a drezdai Képzőművészeti Akadémián tanult. 1960-ban sikerült Nyugatra, Düsseldorfba jutnia, és 1961-64 között az ottani Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Az NDK-ban és más kelet-európai országokban uralkodó szocialista realizmus parafrázisaként új irányzatot indított: a kapitalista realizmust, amelyet később a fotórealizmus, majd a konceptuális festészet követett. Kísérletezőkedve, nagy technikai és elméleti tudása más irányzatok felé is elcsábította; nem állt tőle távol a neo-dada, a fluxus és az absztrakt expresszionista látásmód sem.
Mostani, Új képek címmel megrendezett kiállításának alapvető jellegzetessége a színgazdagság és ezt az absztrakció erejével még erőteljesebbé teszi. A színek Richter képein mindig átmenetiek. A piros szín magában hordozza nemcsak saját okkersárga vagy földbarna árnyalatait, de még a komplementer-zöldet, és akár a feketében végződő bordót is. Az Albertinum kiállításán most látható nagyméretű vásznai leginkább álomszerű tájképeknek tűnnek: mint amikor a napsütésben, hunyorító szemmel egyszerre látjuk a búzatáblák sárgáját, az ég kékjét, és a pipacsföldek pirosát.
Richter nagy életkedvvel és örömmel nyilatkozott mostani kiállításának megnyitóján, és képei láttán érthetővé válik egy békés és bölcs öregséget megélő idős művésznek a természetben és különösen a színekben feloldódó világképe. „A művészet a remény legszebb megnyilvánulása” – hangoztatja Gerhard Richter.
Mint arról korábban beszámoltunk, Richter születésnapját további kiállítások is köszöntötték, illetve köszöntik német nagyvárosokban és Prágában. A legfrissebb hírek szerint pedig októberben is nyílik még két kiállítása, az egyik korai munkáiból a genti Stedelijk Museum voor Actuele Kunst-ban, a másik pedig – első nagyobb szabású ausztráliai bemutatkozásaként – The Life of Images címmel a brisbane-i Queensland Art Galleryben.
A cikk nyitóképe: Gerhard Richter „Abstraktes Bild (946-3)“ 2016, © Gerhard Richter 2017 (20170123)
A cikk lejjebb folytatódik.