Az aukciósházak részéről érthető, ha a minden korábbinál magasabb leütésekre törekszenek, különösen, ha az új rekord nem csak személyes csúcsárat jelent, hanem megdönti valamilyen tágabb kategória (pl. egy ország, vagy korszak) korábbi rekordját. Ám egy csúcs értékeléséhez és a piacra gyakorolt befolyásának megítéléséhez jóval több információra van szükség. Nem mindegy például, hogy valaki 20 év után javít eddigi rekordján (ami reálértékben akár visszaesést is jelenthet) vagy rövid időn, akár egy éven belül többször is. Nem mindegy az sem, hogy a piacon nagyon sok alkotással rendszeresen jelenlevő, vagy ritkán felbukkanó művészről van-e szó. Egy-egy árból tehát az adott művészre vonatkozóan nem feltétlenül lehet messzemenő következtetéseket levonni, a piac egészének állapotáról vagy például egy irányzat népszerűségének alakulásáról viszont már jóval több információ olvasható ki, ha áttekintjük egy hosszabb időszak csúcsárait.
Nézzük meg, a teljesség igénye nélkül, milyen csúcsárak születtek az idei év első felének nemzetközi aukcióin! Rekordokban nem volt idén hiány; az új csúcsok túlnyomó többsége ezúttal is a Sotheby’s és a Christie’s aukcióin született. Terjedelmi okokból csak a másutt elért eredményeknél nevesítjük az aukciósházakat; az árverőház jutalékát is magukban foglaló árakat mindenütt a helyszínül szolgáló ország valutájában adjuk meg.
A régi mestereknél értelemszerűen ritkák a rekordok, csúcsműveik többsége közgyűjteményekben van, s magánkézben lévő néhány munkájuk csak ritkán mozdul. A legjobb rekorderedményt a 18. századi francia zsánerkép- és csendéletfestő, Jean-Baptiste Siméon Chardin érte el, akinek hímző nőt ábrázoló olajképéért 4 millió dollárt adtak. 3,4 millió dollárral ért el új csúcsárat a 16-17. század fordulóján működött itáliai mester, Annibale Carracci vallási témájú festménye.
Berthe Morisot: Ebéd után, 1881, 81 x 100 cm, olaj, vászon, © Christie’s Images
A 19. század ma a kevésbé divatos gyűjtési területek közé számít, ezért az igazán értékes képeket tulajdonosaik nem szívesen bocsájtják áruba. Rekordok azért persze itt is születtek, s talán ebben a kategóriában rúghatnak leginkább mások is labdába a két nagy, a Christie’s és a Sotheby’s mellett. Az orosz gyűjtők ismét felpörgő aktivitását jelzi egyik kedvenc tájképfestőjük, Ivan Siskin 2,1 millió fontos rekordja a londoni MacDougall ’s-nál. Az egykor festőfejedelemként számon tartott osztrák Hans Makart hazai pályán döntött rekordot; Kleopátra halála című vászna 757.300 euróért kelt el a bécsi Dorotheumban. A svájciak Hodler mögötti 2. számú nemzeti festője, Albert Anker az utóbbi években újra rendkívül keresett lett hazájában, iskolai tornaórát ábrázoló festménye 7,5 millió frankkal ért el új rekordot a zürichi Kollernél. Anker jelentősége az egyetemes művészettörténetben nem nagyobb mint a legfontosabb magyar mestereké, árrekordja mégis a sokszorosa a magyar csúcsnak, jól jelezve a két ország műpiaci árszínvonalának igen jelentős különbségét.
A szatirikus grafika nagymestere, a francia Honoré Daumier Ügyvédek című rajza 2,63 millió dollárral állított fel új rekordot. Rodin modellje és tanítványa, Camille Claudel ugyan nem hozott létre mesterével összemérhető életművet, ám szobrai idén már kétszer is rekordot javítottak; páros aktja, a Keringő előbb 1,86 millió dollárral, majd a téma egy másik változata 5,1 millió fonttal. A Párizsban élt osztrák Ludwig Deutsch egy orientalista munkájával 2,15 millió fontos magasságba jutott, s a téma népszerűségét jelzi, hogy a Sotheby’s londoni tematikus árverésén több más művész is rekordot állított fel, igaz, némileg alacsonyabb ársávban.
Az impresszionistáknál az ezredforduló körüli boom után most nagyobb a csend, a jelentős mesterek közül egyedül Berthe Morisot ért el új rekordot 10,9 millió dollárral, ami jelenleg a női festők kategóriájában is csúcseredménynek számít.
A 20. század első felében már sűrűsödnek a kiugró eredmények. Első helyen kívánkozik említésre Georges Braque ritka fauvista tájképe, mely 200-ben még 3 millió dollárért megszerezhető volt, új tulajdonosának most rekordárat, 15,8 millió dollárt kellett adnia érte. Chaim Soutine A kis cukrászinas című vászna szintén rekordmagasságba jutott; 18 millió dollárért cserélt gazdát. Mélyen a zsebükbe nyúltak az orosz gyűjtők is: előbb Ilja Mashkov csendéletéért adtak nemzeti rekordnak is számító 4,7 millió fontot, majd ez a csúcs is megdőlt, amikor a Bonhamsnál 7,8 millió fontra verték fel az életének több évtizedét külföldön töltött Nicholas Roerich „Madonna laboris”-ának árát. Az úgynevezett orfista kubizmus jeles cseh képviselője, Frantisek Kupka is többször javított rekordján az elmúlt években, új, idei csúcseredménye 1,9 millió font.
Georges Braque: La Ciotat, 1907, 51 x 62 cm, olaj, vászon, © sothebys.com
Egon Schiele, akinek jelenleg Budapesten is látható tárlata, „csak” a papíralapú munkák kategóriájában ért el új rekordot; az Önarckép Vally-val 7,88 millió fontot ért meg valakinek. Ugyanebben a kategóriában javított csúcsot 1,6 millió fonttal Kandinszkij és 4,75 millió dollárral Chagall is, akinek népszerűsége pedig az elmúlt években valamelyest csökkenni látszott.
Megbízhatóan szállítja a rekordokat az amerikai absztrakt expresszionizmus. Jackson Pollock Number 19 című kompozíciója 58,3 millió dollárért kelt el; igaz, private sale keretében adtak már munkájáért ennél jóval többet is. Barnett Newman monumentális 1953-as vászna, az Onement VI ettől az eredménytől nem sokkal elmaradva 43,8 millió dollárért váltott tulajdonost. A pop art képviselői közül ezúttal Lichtensteinnek sikerült a rekordjavítás; neve mellett most már 56 millió dollár áll legmagasabb árként. A neo-expresszonista Jean-Michel Basquiat csillaga a halála óta eltelt negyed század alatt folyamatosan felfelé ível, rekordjai rendszeresen megdőlnek, idén már 48,8 millió dollárnál tart.
Gerhard Richter: Dóm-tér, Milano, 1968, 275 x 290 cm, olaj, vászon, © sothebys.com
A legtöbb csúcsár természetesen a leginkább mozgásban lévő szektorban, a közelmúltban lezárult pályájú illetve az élő művészek között születik. A brit Peter Doig, aki egy időben a világ legdrágább élő festője volt, 7,65 millió fonttal állított fel új rekordot, de ezzel is jelentősen elmarad az elmúlt két évben csúcsot csúcsra halmozó Gerhard Richter mögött, aki idén egy monumentális fotorealista munkájával, a Dóm-térrel már 37,12 millió dollárnál tart. Franciaország első számú élő művésze, a mindenekelőtt monochrom fekete vásznairól ismert Pierre Soulages idén már kétszer is javított rekordárán; előbb 3,28 majd 4,33 millió fontért ütötték le egy-egy munkáját. Olaszországban két veterán művész, a konceptualista Enrico Castellani, valamint az action és az object art képviselője, Michelangelo Pistoletto döntött rekordot 1,8 illetve 1,27 millió fonttal. Hazánkhoz közelebb megemlítjük még az új kortárs román rekordot; ezt a kolozsvári iskolához tartozó, 36 éves Adrian Ghenie érte el 121.250 fonttal.
A közel-keleti kortárs művészet iránti növekvő érdeklődés az aukciós árakban is tükröződik. Az élő arab művész munkájáért adott legmagasabb összeg idén másfél millió dollárra módosult, ezt az árat az örmény származású, de már Egyiptomban született figurális festő, Chant Avedissian érte el.
Itthon a felső ársávban értékesített művészek közül eddig egyedül Kernstok Károly javított eddigi legmagasabb árán; Hazafelé című nagyméretű ifjúkori munkája jutalékkal együtt 78,65 millió forintért cserélt gazdát.
Jackson Pollock: Number 19, 1948, 78,4 x 58, 1 cm, olaj, papír, © Christie’s Images
A cikk lejjebb folytatódik.