Az utóbbi napok egyik legélesebb hazai fejleménye, hogy Balog Zoltán emberi erőforrás-miniszter az általa „szeretetteljes szegregációnak” nevezett elkülönítő oktatási gyakorlatot igyekszik valamiképp belevinni a közoktatás hétköznapjaiba. A szegregált oktatást a törvény nem teszi lehetővé Magyarországon, de a miniszter törekvése az, hogy ez alól bizonyos esetekben felmentést lehessen adni. A héten aktivisták tiltakoztak Balog elgondolásai ellen, megzavarva egy nyilvános szereplését.
Ezért is jutott eszünkbe egy nemrégiben készült interjúnk a MONITOR – kritikai platform és nyitott műhely tagjaival. Ők – egyebek mellett – a hazai tankönyveket vizsgálták abból a szempontból, hogy miként reprezentálják a romákat, a roma kultúrát. Legfőbb ideje, hogy publikáljuk ezt a beszélgetést.
Fotók: MONITOR
A MONITOR a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművészet-elmélet szakán idén végzett hallgatók egy csoportjának kezdeményezése. A projekt a kortárs roma művészet és kultúra művészetelméleti, kultúrpolitikai és szociokulturális kérdéseit vizsgálja.
A műhely idén megismételt egy 2004-ben publikált kutatást, amely a cigányság reprezentációját vizsgálta az általános- és középiskolai tankönyvekben. Nem titok: azt találták, a rasszista sztereotípiák – ha burkoltan is – , de megdöbbentően erősen élnek tovább a tankönyvekben.
A MONITOR létrejöttéről és a kutatás legfőbb megállapításairól Balázs Anna és Menesi Luca beszélt az artPortalnak.
Balázs Anna (B.A.): A 2012/13-as szemeszterben Raatzsch André egy féléves szemináriumot tartott az MKE-n a roma kultúráról és ebből nőtte ki magát a műhely. Az első MONITOR eseményünket 2013 szeptemberében tartottuk a Labor Galériában, amely a szemináriumon elkezdett kutatásainkat mutatta be. Készítettünk például egy idővonalat, ahol megjelenítettük a roma emancipációs mozgalom történeti kronológiáját, és az ehhez kapcsolódó civil és intézményi törekvéseket. A négy nap során az intézmények integrációs stratégiáit és eszközeit vizsgáltuk az általunk készített timeline és a statement-analízis segítségével.
Menesi Luca (M.L.): Az én munkaállomásom egy viccműhely volt, amelyet utólag elneveztünk társadalmilag elkötelezett viccműhelynek. Művészek és nem-művészek közötti együttműködésre épült. Csináltam egy gyűjtést cigányviccekből, majd megnéztük, hogy ezekben a viccekben milyen sztereotípiák szerepelnek és dolgozódnak fel, és megpróbáltunk valamilyen feloldási lehetőséget találni a vicceken keresztül: a kereteket megtartva átírtuk a vicceket a képzőművészeti közegre. Persze a sztereotípiák, alanyok és jelzők kicserélése nem jár feloldással, ez egyszeri kísérlet volt.
B.A.: A tankönyvkutatás során pedig azt tapasztaltuk, hogy a viccek által használt sztereotípiák – a cigányok nem dolgoznak, ápolatlanok, alacsonyabb az intelligencia szintjük – ha sokkal burkoltabb formában is, de a tankönyvekben is visszatérnek.
artPortal: Miért képzőművészet-elmélet szakos hallgatók fognak bele egy ilyen kutatásba, és nem szociológusok vagy történészek?
B.A.: A kortárs képzőművészeti diskurzustól nem idegen ez a téma – a kisebbségi reprezentáció –, amivel mi is foglalkozunk, legfeljebb kevésbé látható. Itthon, a jelenlegi körülmények között nehéz nem odafigyelni és nem foglalkozni a cigányság a helyzetével, a kisebbségeket sújtó előítélettel. Az utóbbi tíz évben sokat beszélünk a társadalmilag elkötelezett művészetről, az együttműködésről és ezeknek a gyakorlatairól. Nekünk van egy határozott elképzelésünk arról, hogy ez pontosan mit is jelent, és a MONITOR-ral ezt próbáljuk a gyakorlatban is megvalósítani. A MONITOR munkája leginkább a hatékony együttműködések kialakításáról szól.
A MONITOR csoport nyári fórumán, a nyolcadik kerület Kesztyűgyár Közösségi Házban
M.L.: A „kurátori ismeretek” óráinkon sokat foglalkoztunk társadalmilag elkötelezett művészeti gyakorlatokkal, valamint az egyetemi éveink arra az időszakra estek, amely a társadalmi tudatosság, a civilség szempontjából meglehetősen aktívnak számított, számít. Magam is személyesen érintett vagyok, ahogyan szerintem bárki más is, egyszerűen azért, mert itt élek, és mert azokból a tankönyvekből tanultunk és fognak tanulni a gyerekeink, amelyek adott esetben rasszista hangnemben íródtak.
Miért a tankönyvek kerültek a kutatás középpontjába? A tankönyvi szövegek tükrözik legjobban a társadalmi előítéleteket?
B.A.: A roma emancipációs mozgalom idővonalának összeállítása során rengeteget beszélgetett a csoport roma értelmiségiekkel. Tőlük gyakran azt hallottuk, hogy a romáknak nincsen történelme, csak történeteik vannak. Ez a mondat sokáig motoszkált bennünk, és ez adta az ötletet ahhoz, hogy megnézzük, a hivatalos narratíva hogyan mutatja be a roma kisebbséget és a cigányság történelmét, illetve a közös történelmünket.
M.L.: A kutatómunka során bukkantunk rá egy tanulmányra, amely Terestyéni Tamás 2002-es vizsgálatának eredményeit foglalta össze. A Fekete pont című kutatás azt vizsgálta, hogy a tankönyvek szövegén belül a cigányság milyen terjedelemben, kontextusban, retorikával jelenik meg. Kézenfekvő volt: meg kellene ismételni a vizsgálatot.
B.A.: Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere többször elmondta, hogy a kisebbségek történetének ismerete milyen fontos szerepet játszik az előítéletek eloszlatásában, és kijelentette, a nyolc általánost ma nem lehet úgy elvégezni, hogy a roma kultúráról, történelemről ne tanulnának a gyerekek. Nos, megnéztük, hogy ezek az állítások mennyire helytállóak a gyakorlatban.
A MONITOR tankönyvkutatásából két fontos tanulság látszott körvonalazódni. Egyrészt az, hogy ha a 2012/13-as tankönyveket nézzük, akkor 2002-höz képest pozitív változások indultak el: sokkal több helyen és a korábbitól eltérő, pozitív kontextusban jelentek meg a romák. Másrészt a kötelezően választható tankönyvekkel a 2014/15-ös tanévben, még a 2002-es évhez viszonyítva is óriási visszalépést lehet érzékelni.
B.A.: Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy ugyan 2002-höz képest tényleg nagy változás történt abban a tekintetben, hogy sokkal több könyv beszél a cigányságról. Már nem ilyen rózsás a helyzet, ha azt nézzük, hogy ezek a könyvek mennyiben segítenek az előítéletek lebontásában. Azok a sztereotípiák, amelyek a romákkal kapcsolatban a hétköznapokban előkerülnek, ugyanúgy benne vannak a tankönyvekben is, pedig pont az volna a lényeg, hogy a tankönyvek egy objektívebb és előítéletek nélküli képet mutassanak. És ami még fontos lenne, de teljesen hiányzik, az az, hogy a könyvek megmutassák, hogy cigányok és magyarok évszázadok óta élnek együtt, és a kultúráink kölcsönhatásban vannak. Ehelyett elsősorban a konfliktusokra hívják fel a figyelmet, nincsenek pozitív példák arról, hogyan működik az együttélés. Az egyedüli ismétlődő pozitívum annak megállapítása, hogy a romák jó zenészek, ami megint csak egy sztereotípia ismétlése, és a cigányság nem csak zenészekből áll. Nagyon leegyszerűsített képet mutatnak ezek a könyvek, és van még egy nagy hiányosságuk: ismertetnek tényeket arról, hogy a cigányok körében nagy az iskolázatlanság és a munkanélküliség, de nem mutatják be azt, hogy mindez milyen okokra vezethető vissza.
A MONITOR tagjai Menesi Luca, Horváth Balázs, Balázs Anna, Varga Krisztina valamint
az MKE tanára, Kékesi Zoltán
M.L.: Az se jó, hogy a tankönyvek nagyon sok esetben csak a kiegészítő olvasmányok között, lapszéli „érdekességként” foglalkoznak a cigánysággal. Ez is problémás, ugyanakkor bizonyos értelemben tükrözi a társadalmi valóságot. Fontos lenne, ha tudatosítanánk: több identitásunk van, és a cigány meg a magyar nem ellentétes identitások.
B.A.: A MONITOR műhelyben romákkal is együtt dolgoztunk. Ez azért is fontos volt, mert felhívták a figyelmünket még egy nagyon fontos szempontra: óriási károkat okoz a roma diákok identitásában, amikor azt olvassák a tankönyvben, hogy a bűnözők nagyon nagy százalékban a közülük kerülnek ki, vagy hogy a társadalom számára haszontalan állampolgárok. Ezek után nem kell azon csodálkozni, hogy nagyon sokan nem vállalják a származásukat, miközben akár jó érzés is lehetne, hogy kettős identitásuk van. Ezzel a problémával eddig kevesen foglalkoztak, ezért is alakítottunk külön munkacsoportot, ahol a roma önkép alakulását vizsgálták a résztvevők.
Nem a lehetetlent kérjük számon a tankönyveken, amikor azt várjuk, hogy ismertessék a tényeket, és röviden-érthetően magyarázzák is meg, hogyan jutottunk ide? A tények sajnos elég rosszul hangzanak, és ha elkezdjük elemezni az okokat, akkor rendkívül bonyolult, végeláthatatlan gondolatsor következne…
B.A.: Ez nehéz, de talán nem lehetetlen. Első lépésben már az is sokat segítene, ha nem a „mi” és az „ők” ismétlődne állandóan a tankönyvekben, hanem a többes szám első személy. A nagy nemzeti narratívákkal az a baj, hogy mindig szükség van bűnbakra, és a kisebbség, jelen esetben a cigányság ideális erre. Már azzal változást lehetne elindítani, ha pozitív példákat mutatnánk a kizárólagos negatív kép helyett. Ha a cigánysággal kapcsolatos szövegek csak az iskolázatlanság, a munkanélküliség és a hátrányos helyzet ismertetésére redukálódnak, akkor ez óhatatlanul is negatív értékítéletet közvetít. Az újabb tankönyvekben kevesebb a tényanyag, inkább forrásközpontúak. De a források közül feltűnően hiányoznak a cigány hangok. A többféle olvasat, szempont nagyon könnyen megmutatható lenne, ha a tankönyvszerzők használnának cigány visszaemlékezéseket is.
M.L.: Mi persze nem történelemkönyveket akarunk írni, az nem a mi szakterületünk, de szakemberek segítségével egy elfogadható alapot szeretnénk megfogalmazni, amely a további szakmai viták kiindulási pontja lehet. És az is lényeges, hogy ezt a minimumot minél több szempontot végiggondolva, roma és nem roma történészek, jogászok, pedagógusok együttműködésben alakítsuk ki. A platformot akarjuk biztosítani ehhez, hogy találkozzanak és beszélgessenek különböző szaktudású és hátterű emberek, hogy elkezdődjön formálódni ez a minimum. Valahol, valakinek el kell kezdeni.
A MONITOR a kutatás eredményei kapcsán, szakértőkkel együttműködve javaslatokat fogalmazott meg egy nyílt levélben, amelyet még a nyár folyamán elküldött Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének és Dr. Kaposi Józsefnek, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatójának, valamint a kísérleti tankönyvek felelős kiadóinak is. Érkezett valami reakció?
B.A.: Az OFI-val jelenleg is kapcsolatban állunk és célunk, hogy a kísérleti tankönyvek megírásánál, illetve fejlesztésénél figyelembe vegyék javaslatainkat. A konzultációk tartanak és mi bizakodóak vagyunk. Azonban a kísérleti tankönyvek mellett ugyanolyan fontosnak tartjuk, hogy a javaslatainkban megfogalmazott szemlélet (az emberi méltóság tiszteletben tartása, multikulturális gondolkodás stb.) mind a Nemzeti Alaptantervben, mind a már akkreditált tankönyvekben jelenjen meg.