A dNA Corpora in Si(gh)te installációjában a szoftver programozott, autonóm szerkezeti csomópontjai képesek arra, hogy a térben szubjektív nézőpontokká alakuljanak, amelyek szakadatlanul módosítják a viszonyukat minden egyes környező szerkezeti csomóponttal. A fizikai környezetben bekövetkező változásoknak megfelelően hozzák létre és rendezik újra saját kópiáikat, illetve pusztítják el egymást. Ráadásul az újratervezés aktusa folyamatosan zajlik minden egyes csomópont környezetében.
A folyamat révén végül megvalósul az az állapot, melyben önállóan generálódik egy teljes testrendszer, amint azt a “Corpora” (a latin “test” [corpus] többes számú alakja) elnevezés szimbolikusan sugall. Az intelligens ágensekként működő, a park szinte teljes területét behálózó érzékelők ú.n. smart dust (okos por) rendszerbe állítva, egyidejű környezeti információkat – pl. hőmérséklet, megvilágítás, szélirány és hangerősség – gyűjtenek be és adnak tovább. A tőlük származó adatokat egy szoftver dolgozza fel és a szenzorhálózatnak megfelelően csomópontokba transzformálja azokat. Ezek a csomópontok alkotják a Corpora virtuális építészetének magvait. Itt olyan csomópontok sejtszerű, megosztott hálózatát láthatjuk 2, amelyek a valósidejű adatfeldolgozás során azonnal reagálnak a környezet változásaira, növekszenek és elpusztulnak, akár mint egy élő szervezet. Minden egyes csomópont önálló helyi döntéseket hoz, függetlenül valamiféle központi tervező elvtől. A csomópontok így egy komplex építészeti struktúrát hoznak létre, mely átfogja a magyar pavilon épületét és a parkot is. 3 A csomópontok “információ-architektúrája” önálló térpercepcióval rendelkezik, amely révén önmagát folytonosan különböző formákká alakítja a Super eye elve alapján. Ez a fluid jelleg teszi élővé az építményt. A kiállítás látogatói maguk is beavatkoznak a mű – a különböző csomópontokban más és más módon érzékelhető dinamikus terek – megjelenítésének módjába. A nézőpontok megválasztásával, érintő képernyők segítségével, valamint a doubleNegatives Architecture által kifejlesztett Super eye technológia – mint egyfajta minden irányban látó összetett szem – révén lehetővé válik, hogy a Corpora struktúra adott állapotába lépve, a látogató belülről láthassa ezt a kódok által generált, folyamatosan változó organikus építményt. A szecessziós pavilonnal együtt élő generatív tér a látogatók és a külső környezeti paraméterek befolyása által állandóan változó, sejtszerű szerkezete a kiállítótérben és a világhálón egyaránt látható 4.
A mű része a www.corpora.hu címen elérhető blog is, amely a Corpora projekt alakulását naplószerűen követte nyomon, és követi majd a kiállítás után is.
Jegyzetek:
1 A szöveg ezen része a Yamaguchi Center of Arts and Media sajtóközleményére támaszkodik, melyet a Corpora in Si(gh)te projekt bemutatásának alkalmából (2007. október 13. és 2008. január 13. között, kurátor Abe Kazunao) adtak ki. Forrás: http://corpora.ycam.jp
2 A dNA az autonóm szerkezeti csomópontokat szubjektív térbeli nézőpontoknak tekinti. Mindegyikük a fent említett “szuper szem”-nek megfelelően reagál. Minden egyes szerkezeti csomópontnak megvan a maga észlelési zónája, és ebben az észlelési zónában állandóan kommunikál a többivel, s együttesen így hozzák létre a generatív szerkezetet.
3 A Corpora generatív szabályának alapjai a Neumann János féle sejtautomatában (Cellular Automaton) és a Conway féle életjátékban (Game of Life) bevezetett módszerek és gondolatok. A szerkezeti csomópontok a különböző fizikai környezeti információk szerint (irányuk a széllel szembeni ellenállás által befolyásolva, magasságuk és irányszögük a hőmérséklet emel¬kedésének és csökkenésének megfelelően, vízszintes kiterjedésük a megvilágításnak köszönhetően, létezésük ténye pedig a hangerő révén) alakulnak. A szerkezeti csomópontok ezen túlmenően a környezetükkel együtt kerülnek megragadásra; túlné¬ pesedés/alacsony sűrűség, azaz a függetlenség lehetősége/lehetetlensége esetén az egyes csomópontok helyi mérlegelést végeznek. Az így hozott ítéleteiknek megfelelően az illető csomópont reprodukálja vagy megsemmisíti önmagát.
4 A Corpora in Si(gh)te installációban a 11. Velencei Építészeti Biennále helyszínén a látogatók megtapasztalhatják a Corpora struktúra teljes kiterjedését, amint egyfajta organizmusként hálózza be a Magyar Pavilont és környezetét, a Giardini park tereit. A “szuper szem” által látott képet vetítők jelenítik meg. A környezetből érkező valósidejű információk és a Corpora generatív rend¬szere által az egyes helyszínekről szállított adatokat a kiállítótér apszisában elhelyezett kijelzőn olvashatják a látogatók. A kiállító teremben a Corpora aktuális állapota és a valós fizikai tér képe közötti kapcsolatot mutatják a Magyar Pavilon – Giardini komp¬lexum nézőpontjait megjelenítő monitorok és kivetítők. Bemutatásra kerül a Corpora egy megállított pillanatának fizikai modellje, mely a generált struktúra kiindulópontja lesz a Magyar Pavilon centrumában, az átriumban.
