Hetente találkozik a Fotózás és aktivizmus tanfolyam tizenöt fős csoportja. Február óta együtt követik a különböző hazai társadalmi-politikai eseményeket, demonstrációkat. Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott, tüntetést fotózni magányos akció, ám az órát látogatók közösségé válásának mégis meghatározó mozzanata a kurzuson kívüli rendszeres közös terepgyakorlat. A csoport fókuszában ugyanis a különböző társadalmi problémák, és hozzájuk kapcsolódó történések, megmozdulások reprezentációja áll.
A csoport koncepcióját Csoszó Gabriella fotográfus találta ki. Az utóbbi években nem sűrűn találkozhattunk munkáival a budapesti képzőművészeti élet megszokott helyszínein – egy ideje csak olyan intézményben állít ki, aminek működésével azonosulni tud. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lett volna aktív: 13 éve vezeti saját fotóművészeti iskoláját, Kontakt Fotóművészeti Kurzusok címmel. Az iskola civil kezdeményezésként jött létre, fő célja a fiatalok fotóművészeti képzése és felkészítése. A művész egyedüli motorként működik az intézményben, kurzusokat szervez, oktat, hálózatot épít, együttműködéseken keresztül talál partnerekre és segítőkre. Az iskola, ahogy Csoszó Gabriella fogalmaz egy flexibilis, folyamatosan változó rendszer. Ez a rugalmasság teszi lehetővé azt, hogy folyamatosan reagáljon azokra a változásokra, amik a körülötte lévő társadalmi-politikai térben történnek. Így ad az iskola teret szociális érzékenységre nevelő, máskor politikai aktivitásra ösztönző projekteknek, és ez magyarázhatja azt is, hogy a többség újra és újra beiratkozik egy-egy kurzusra, úgy gondolják ugyanis, hogy egy efféle iskolát lehetetlen kijárni.
Összefogás a kortárs művészetért, Ludwig lépcső, 2013; Fotó: Palotás Ágnes
A formabontó intézmény működését a diákok tandíja fedezi, így bár profit nincs, az iskola, legalábbis a formát tekintve, kulturális piaci szereplő. A Fotózás és aktivizmus-csoport szerveződése épp ezért is érdekes, hiszen piac és társadalmi aktivizmus fogalmai első ránézésre nem kompatibilisek. A kurzus együttműködő partnere a hajléktalanság ügyét a középpontba emelő, A Város Mindenkié (AVM) nevű szervezet (http://avarosmindenkie.blog.hu/). Jelenleg is két hajléktalan aktivista tagja van a csoportnak, részvételi díjukat a csoport többi résztvevője közösen állja. Az AVM aktivistái nem csak tanulnak, de alkalmanként a tanfolyam oktatóivá is válnak. A csoport közösen vizsgálja a társadalmi problémák médiareprezentációját, a résztvevők egymás tapasztalatain keresztül ismerik meg a hajléktalanság általánosító ábrázolási kliséit, és tanulják meg, hogyan lehet ezeket elkerülni. Szeptember óta olyan eseményekre látogattak el, mint a HaNEM Nőnap (Hajléktalan Nők Egymásért Mozgalom), a Csányi utcai házfoglalók bírósági tárgyalása, vagy Budapest Főváros Közterület-Felügyelete és az AVM aktivistáinak találkozója.
Önszerveződő közösséggé válásuk bizonyítéka, hogy mára szinte önálló mozgalomként szinte minden, demokratikus értékekért folyó demonstráción megjelennek a kurzus fényképészei. Zárt Facebook csoportjukon folyamatosan tájékoztatják egymást fontos eseményekről, de gyakran előfordul, hogy események szervezői közvetlenül keresik meg őket. Fotók tömkelege készült el szeptember óta, melyeken végigkövethetjük az elmúlt hónapok történéseit.
Demonstráció – Az élet menete, 2013; Fotó: Vörös Anna
Csoszó Gabriella két évvel ezelőtt hozta létre Freedoc elnevezésű fotóblogját. Az oldalon a különböző társadalmi eseményekről és demonstrációkról készült felvételek egyeztetés után szabadon hozzáférhetők és felhasználhatók. A Freedoc célja – miként a kurzusé is –, nem kevesebb, mint „a demokratikus társadalmi változás elősegítése“. A tanfolyam résztvevői már a kurzus során találkoznak a társadalmi ügyért elkötelezett művész dilemmájával: a szerzői, illetve az alkalmazott fotográfia közötti különbséggel. A meghívott előadók segítik a kérdés árnyalását, vendégük volt a tanfolyam során Szász Lilla, Csillag Ádám és Bődey János. Míg Szász Lilla a szerzői fotográfia felől közelített, Csillag Ádám a független, aktivista szemléletű dokumentálással ismertette meg a csoportot. Bődey János, – ahogy a csapat büszkén hozzáteszi, volt „kontaktos“ – olyan izgalmas projektjeivel inspirálta a résztvevőket, mint a világbajnokságra készülő magyar hajléktalan-futballválogatottról, vagy a halimbai bauxitbányászok egy napjáról készült fotódokumentációja.
AVM HaNem nőnap, 2013; Fotó: Csoszó Gabriella
Szeptemberben sokféle motivációval érkeztek a kurzusra a jelentkezők – volt akit az aktivizmus, volt akit az emberközeli fotózás, a társadalmi problémák vagy tüntetések embertömegeinek ábrázolása érdekelte. Kérdés, hogy a kurzus vége után milyen módon folytatódik a csoport tevékenysége, mi lesz a sorsa a már archívummá teljesedő képanyagnak. Ki marad a kurzus után művész? És ki marad aktivista? A kurzus létezése már önmagában bizonyítja azt, hogy ez nem feltétlenül kényszerű választás, hisz egyesíteni póbálja a társadalmilag hasznos kezdeményezést és a kollaborációra építő független művészeti projektet.
Nyitókép: A Város Mindenkié csoport akciója Lakásavató címmel, 2014-ben.
Fotó: Fotózás és aktivizmus / https://www.flickr.com/photos/146232888@N06/albums/with/72157680819280546