Roger Fenton fényképei
Metropolitan Museum of Art, New York
Az 1850-es években Roger Fenton maga volt a Mr. Brit Fényképészet. Főszerepet játszott az új médium elfogadtatásában, mint szakma és mint művészet. Kevesebb, mint tíz év alatt egy teljes életművet kitevő mennyiségű, sok nagyszerű és néhány kevésbé érdekes fényképet készített. Az 1860-as évek elején, ahogy elszállt az újdonság varázsa, csökkent a vásárlók igénye a fényképekre. Az új technikák megjelenésével elszaporodtak a fotográfusok, az igényes munkát végzők kiszorultak a piacról. Fenton képei egyre rosszabb kritikákat kaptak, és a fényképészettel kapcsolatos üzleti vállalkozásai sem bizonyultak sikeresnek. Az utolsó csepp poharában az 1862-es Londoni Nemzetközi Kiállítás szervezőinek döntése volt, amelynek értelmében a fényképkiállítást nem a művészeteknek biztosított szekcióban, hanem az ipari kiállítás részeként, szerszámok és gépek között rendezték meg. Fenton eladta fényképész-felszerelését és negatívjait és visszatért eredeti szakmájához, újra ügyvéd lett. Néhány évvel később, ötven éves korában meghalt.
Rövid, de intenzív fotóművészi karrierje során Fenton szinte minden fényképészeti műfajban dolgozott. Készített portrékat, csendéleteket, fényképezett építészetet és tájakat. Tájképei különösen megkapóak: a gondosan művelt angol vidék szelíd szépsége és a vad Wales-i tájak inspirálták. Képek százain örökítette meg az ember alkotta szépség, a régi és a korabeli építészet csodáit, palotákat, katedrálisokat, történeteket mesélő romokat. Sokezer fényképen számol be az 1855-ös krími háborúról, ő volt a világ első csatatéri fényképésze. Három évvel korábban Oroszországba utazott, ahonnan Moszkva első fényképeivel tért vissza Angliába. Akkor tanulta a fényképezést, korábban a festészettel kísérletezett. Moszváról készített felvételei kiforrott művészt, mesteri kompozíciós készséget, hatalmas ambíciót, szellemi komolyságot, éles logikát, teljességre törekvést mutatnak.
Roger Fenton vagyonos ember volt, így kipróbálhatta, fejleszthette képességeit, és meg tudta valósítani elképzeléseit. Származásának köszönhetően ő lett az első fényképész, aki az angol királyi családot, Viktória királynőt, férjét Albertet, gyermekeiket és közeli rokonaikat fényképezhette, pihenés, szórakozás közben. A brit Photographic Society egyik alapítójaként tartják számon. Ő lett a British Museum első fényképésze, az első múzeumi fényképész a világon. Műalkotások, ősi tárgyak, szerszámok, fegyverek, ékszerek százait, bogárgyűjteményeket, kitömött állatokat, ásványokat, drágaköveket fényképezett a múzeum padlásterében épített stúdiójában. A múzeum kurátorai megsejtették fényképeinek értékét és elkobozták negatívjait, amelyekből megszületett a múzeumi képeslapok műfaja. Fenton lemondott múzeumi állásáról. A királyi családot is mások fényképezték már.
Utolsó fényképei tájképek. Fák szegélyezte, fodrozódó tavak, folyók felett lebegő pára, dombok gyengéd hullámzása. Embert ritkán láthatunk Fenton tájképein, mint ahogy az éppen zajló Ipari Forradalmat sem tartotta érdemesnek dokumentálni. Ritkán mutatja városok összetett, nyüzsgő életét. Az egyetlen, nyüzsgést ábrázoló képe Balaklava kikötőjét örökíti meg. A Krími Háborúba tartó Fenton hajója néhány órára kikötött a kikötőben. A képen állatok, kereskedők, tengerészek, rakodómunkások láthatók a dokkok körül, szoborszerűen, a fénykép gyengéd szépia tónusa által idealizálva. Fenton szépnek akarta látni és mutatni a világot. Nem fényképezte a halott katonákat, mert nem akarta rosszkedvűvé tenni az otthoniakat. Idealizálási késztetése legtisztább formában egy 1854-ben készült képen mutatkozik meg. A fényképen a Rievaulx Apátság romjai között, egy szétrombolt oltár előtt térdeplő asszony, valószínűleg a művész felesége, imádkozik. Nem meglepő egy korábbi festőtől, aki egyik vásznának a következő, himnikus címet adta: „There”s Music in His Very Steps as He Comes Up the Stairs (A férfi minden lépése zenél, ahogy jön fel a lépcsőn).”