Ezek a kiállítások, jelenlétek vagy az érintett művészek pályáján betöltött szerepe, vagy a létrejöttüket lehetővé tevő konstrukció kapcsán tarthatnak számot megkülönböztetett figyelemre, vagy azért, mert a legaktuálisabb hazai művészetet direkt módon kapcsolják be az európai vérkeringésbe. Állomásaink: Zürich, London, Berlin, Drezda.
Kezdjük a sort Maurer Dóra első svájci egyéni kiállításával a zürichi Haus Konstruktivban. A Haus Konstruktiv kifejezetten a konstruktív, konkrét és konceptuális művészet bemutatására szakosodott kiállítóhely és ezen irányzatok vonatkozásában nemzetközi szinten is kánonképző intézménynek számít. Nem ez az első magyar vonatkozású egyéni tárlatuk; néhány évvel ezelőtt Vera Molnár bemutatkozásának adtak helyet.
Maurer retrospektív jellegű, alapvetően kronológikusan felépített tárlata, ami, ahogy a sajtóanyag is hangsúlyozza, a művésszel szoros együttműködésben jött létre, a Minimal Movements, Shifts, 1970-2020 címet viseli, és a múzeum két emeletét foglalja el. A Sabine Schaschl által kurált tárlat Maurer munkásságát a maga műfaji sokszínűségében mutatja be; a festmények és sokszorosított grafikák mellett fontos szerep jut a fotóknak és a kísérleti filmeknek is. A művész és kurátora között a június 10-i megnyitó előtt videón rögzített, német nyelvű, angol felirattal is ellátott beszélgetést a múzeum szájtján és közösségi oldalain július 21-én 18.30-kor lehet megtekinteni.
A következő kiállítás is szorosan kapcsolódik Maurer Dórához, noha azon nem az ő munkái szerepelnek. Ez a tárlat remek időzítése és a létrejöttét segítő, állami és magán intézményeket, szervezeteket egyaránt magában foglaló együttműködés miatt is figyelmet érdemel. A kiállítás a Maurer Dóra tanítványai címet viseli és azon nyolc tanítványa – Chilf Mária, Cserny Márton, Csörgő Attila, Jovánovics Tamás, Nagy Barbara, Szegedy-Maszák Zoltán, Wolsky András és Zalavári András – alkotásai szerepelnek. Az időzítés azért kiváló, mert a Tate Modernben, illetve az ugyancsak londoni White Cube-ban rendezett Maurer-kiállítások komoly érdeklődést generáltak Maurer munkássága iránt a brit fővárosban, s a mostani tárlat részben kielégíti, részben a szó jó értelmében ki is használja ezt az érdeklődést. Kielégíti annyiban, hogy bepillantást enged Maurer pályájának egy, a saját alkotómunka melletti nagyon fontos területébe, nevezetesen oktatói tevékenységbe, ami Tate-beli kiállításának látogatói előtt rejtve maradt; és kihasználja annyiban, hogy az ő neve ma felerősítheti a figyelmet a következő művésznemzedék néhány fontos képviselője iránt. A Maurer Dóra személyes jóváhagyásával rendezett tárlat jól reprezentálja a művész pedagógiai módszerét, melynek részeként diákjait partnerként bátorítja a kísérletezésre és az új utak keresésére, a világ vezető képzőművészeti trendjeinek naprakész követésére. Ezáltal a tárlat különböző műfajokat, stílusokat és megközelítési módokat, eltérő technikákat megjelenítő anyaga nemcsak Maurer Dóra pedagógiai munkásságának szellemét mutatja be a londoni közönségnek, de ízelítőt ad a magyar kortárs művészet sokszínűségéből is.
A kiállítást a Londoni Magyar Kulturális Intézet és a főként az Art Market Budapest szervező partnereként ismertté vált EDGE Communications szervezte a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával. Az anyagot több londoni és Londonon kívüli helyszínen is bemutatják majd. Első helyszíne, ahol még augusztus 1-ig látható, a magyar nagykövetség épülete, ahol a tárlat a járványügyi korlátozások miatt kis csoportokban, előzetes egyeztetéssel látogatható. A helyszínnek szimbolikus jelentősége is van, ami akkor is fontos, ha a későbbi állomásain az anyag könnyebben hozzáférhető lesz a nagyközönség számára. Augusztus 12-től szeptember 10-ig Kováts Dávid londoni galériájának pop up helyszínén lesz látható a tárlat (erre a galériára később még visszatérünk), majd ezt követően az ugyancsak londoni non-profit project space-ben, a HOXTON 253-ban. További helyszínekről jelenleg folynak az egyeztetések.
Az előbbi londoni kiállításhoz hasonlóan állami és magánintézmények együttműködésének eredménye a Collegium Hungaricum Berlinben (CHB) augusztus 19-ig látható, A boldogság szigetei című kiállítás is. Az együttműködő partnerek ez esetben a CHB és az Esterházy Magánalapítványok részeként működő, a kortárs művészeteket támogató NOW – Esterházy Contemporary. Utóbbi legismertebb tevékenysége 2009 óta az időközben a legrangosabb hazai kortárs művészeti díjak közé számító Esterházy Art Award kétévenkénti meghirdetése. Ehhez a díjhoz a mostani kiállítás is kapcsolódik, amennyiben a meghívott művészek –Csató József, Makai Mira Dalma, Nagy Imre, Nemes Márton, Puklus Péter és Tranker Kata – maguk is elnyerték már az elismerést vagy szerepeltek annak short listjén.
A tárlat a Best of Esterházy Art Award alcímet viseli ugyan, de koncepciója az előkészítés során – elsősorban a pandémia hatására – egy tematikus kiállítás irányába mozdult el. A karantén alatti be- és elzártság, az egyedüllét, a magára hagyatottság érzését keltette az emberek többségében, miközben sok művész számára éppen ez az állapot jelenti a normalitást – a legtöbben a világjárványtól függetlenül is otthon, a saját közegükben dolgoznak. Az utóbbi hónapok történései arra is rámutattak, hogy a társadalomtól való átmeneti elzárkózásnak lehet pozitív hatása is – akár utat is nyithat a tárlat címében is szereplő boldogság felé, létrehozhatja a boldogság szigeteit. E koncepció megjelenítéséhez kitűnően adta magát a CHB alacsony, hatalmas üvegfelületekkel határolt, erősen szétfolyó tere, s ennek a gondolatnak a megvalósításához kérte fel Vitus Weh kurátor, a NOW – Esterházy Contemporary kortárs művészeti tanácsadója a díjazott művészeket.
Tavaly novemberben az elsők között számoltunk be arról, hogy magyar tulajdonú és elsősorban magyar kortárs művészek alkotásait bemutató galéria nyílt Londonban. A David Kovats, az itthon a testvérével közösen működtetett Dobossy Aukciósházzal ismertté vált Kováts Dávid galériája Horror Pista, Nyári István és Duliskovich Bazil után jelenleg – és még augusztus 4-ig – Király Gábor egyéni tárlatát mutatja be. Az elmúlt négy évben született munkák azokkal a Király védjegyévé vált, jellegzetes figurákkal ismertetik meg a londoni közönséget, akikről maga a művész így ír: ”Lehet, hogy első ránézésre tényleg van bennük valami ijesztő, de én úgy gondolom, legalább ugyanennyi szeretet is van bennük; én leginkább esendőséget látok bennük, ami szerintem feloldja ezt a fajta bumfordiságot vagy félelmetességet. Nem is vagyok olyan lelki alkat, hogy a szörnyűséget akarjam hangsúlyozni. Egy embernek – vagy egy állatnak, hiszen azok is gyakori szereplői képeimnek – van egy megélt élete, amiben nem csak jó dolgok történnek, de ettől még számomra nem félelmetesek”.
Igen komoly magyar jelenlétet hozott az OSTRALE biennale, Drezdában. Két biennále között zajlott le a járvány, az előző 2019-ben volt, így tehát halasztani nem kellett, az új kiadás 2021. július 2-án nyílt meg és október 3-ig látogatható. Az előkészületekről már beszámoltunk korábban (itt), és abban a cikkünkben meg is szólaltattuk a biennále egyik magyar kurátorát, Kukla Krisztiánt, a budapesti aqb művészeti vezetőjét. Rajta kívül is van a stábban még magyar szakember, a Németországban élő Dunajcsik Mátyás – akit idehaza leginkább irodalmárként, fordítóként, szerkesztőként ismertek, az OSTRALE-n pedig projektmenedzser. Az OSTRALE kurátori csapatában a litván Patricija Gilyte, a horvát Ivana Meštrov és Nataša Bodrožić, a német Andrea Hilger és Antka Hofmann szerepel még.
A város több helyszínén látható, a kelet-közép európai országokra hagyományosan nagyban fókuszáló OSTRALE idei, elég nagyszabásúra sikeredett kiadásán szinte felsorolni is sok, mennyi hazai művész szerepel. Azért összegezzük, hogy a 34 ország 140 művésze között kikről van szó: Biró Dávid, Brückner János, Csákány István, Czene Márta, Fabricius Anna, Ferenczy Zsolt, Fridvalszki Márk, Galambos Áron, Győrffy László, Halász Péter Tamás, Koronczi Endre, Kútvölgyi-Szabó Áron, Magyarósi Éva, Lichter Péter, Molnár Judit Lilla, Nemes Csaba, Orosz Klára, Marko Rodics, Szabó Attila, Szabó Eszter, Szabó Ottó, Szij Kamilla, Szolga Hajnal (nem mellesleg az artportal szerzője), Szolnoki József, az xtro realm csoport, Zékány Dia, és amerikai színekben Szegedi-Varga Zsuzsanna.
Akárcsak más, hasonló indíttatású kortárs művészeti eseményeknél, a járványidőszak alatti másfél év az OSTRALE-nál is csak növelte az eredeti elképzelések, koncepciók aktualitását. Szinte nincs olyan kortárs biennále, amely ne a világ jelenlegi – szó szerint – égető problémáira koncentrálna, és az OSTRALE is azt vizsgálja, a jelenlegi, növekedés-központú gazdasági és társadalmi gondolkodás helyett milyen alternatív modellek kereshetők és valósíthatók meg, amelyek világunkat élhetőbbé és fenntarthatóvá teszik. Az „árral szemben úszás” metaforáját megfogalmazó koncepció pedig, elnézve és elszenvedve a klímaválsággal és a fenntarthatósággal is szoros összefüggéseket mutató aktuális – ezekben a napokban éppen Németországban tetőző – kríziseket, érvényesebbnek tűnik, mint bármikor.
Nyitókép: A drezdai Robotron -Kantine, az OSTRALE egyik helyszíne. Fotó: Szolga Hajnal
