Kicsiny Martha: Lágyburkolat
FKSE Stúdió Galéria, május 20.-június 2.
Minthogy minden rosszban van valami jó, sokan egyetérthetnek abban, hogy a pandémia teremtette, előre nem várt helyzetek számos kreatív alternatíva megszületését eredményezték. Kicsiny Martha, Derkovits-ösztöndíjas képzőművész is így kezdett bele Képzős (MKE) diplomamunkája révén a 3D modellezésbe. Kicsiny művészete az elmúlt években a társadalom olyan strukturális problémáira fókuszált, mint a nyugat kolonizáló múltja vagy a munkásréteg és a középosztály közötti szociális különbség. Legutóbbi filmprojektjét pedig, a besúgás, a kollaboráció témájával foglalkozva, élő szereplőkkel tervezte megvalósítani. A hosszan tartó járványhelyzet ugyan ellehetetlenítette ezt a tervét, viszont olyan új társadalmi kérdéseket vetett fel, amelyekre a művész az FKSE kiállítóterében nemrég zárult Lágyburkolat című kiállításával reflektált.
A kiállítás Zsoldos Anna kurátori munkája. A kiállítótérben három falméretű molinó lóg, rajtuk egy-egy digitális print, melynek 3D-s jeleneteit a vírushelyzet inspirálta. Előttük – mintegy oltárként elhelyezve – posztamensen a kiállítás leírása. Az elrendezés így egy apszisban álló triptichont idéz, és ezt az asszociációt a művek címei – balról jobbra: Iskola, Trón és Ravatalozó – csak még inkább megerősítik. A nagyméretű molinókra, az installációszerű megvalósításra a járványügyi korlátozások okozta bizonytalanság miatt esett a választás, ugyanis így akár a kirakaton keresztül, az utcáról is meg lehetett volna nézni a kiállítást.
A digitális printek képi világa ismerős lehet azok számára, akik korábban találkoztak már Kicsiny Martha munkáival. A meztelen testekből épült terek címei szinte már didaktikusan írják le a látványt. Az Iskolán a testek összeborulva adják ki az osztálytermi berendezést, padokkal, székekkel és táblával, a Trónon piramis alakzattá állnak össze a figurák, a Ravatalozón templombelsőt, oltárt és halotti lepellel letakart alakot látunk.
Zsoldos Anna kurátor (FKSE tag) nem csak a helyszín lehetőségével járult hozzá a kiállítás létrejöttéhez. Kicsiny művészete, amely visszatérően foglalkozik az ember és a társadalom kapcsolatával, ebben a térben Zsoldos révén az építészetben kifejeződő hatalmi struktúrák szimbolikájával gazdagodott és hívta elő a kiállítás kulcsmondatát: „mi magunk milyen társadalmi struktúra építőelemei vagyunk?”
A Lágyburkolat alapján olyan társadalomé, amely megköveteli az egységet, a szabálykövetést, a hallgatást és a hatalom korlátlan elfogadását. Ennek a társadalomnak az alapegysége a tégla a falban. Androgyn, nemi jellegeitől megfosztott, egységes rassz. A csupasz testek idealizáltan tökéletesek, de a tökéletességnek ára van: az identitás és egyéniség úgy hiányzik belőlük, mit az általuk épített terekből az otthonosság és biztonságérzet. Azonban a befogadó mégis érezhet valamilyen vonzalmat e terek iránt: az egymásnak feszülő testek lágysága, a közösségi létben rejlő megnyugvás a pandémia által traumatizált társadalom rég áhított vágya.
A kiállításhoz Kicsiny készített egy kisfilmet is, amely már nem hagy teret pozitív asszociációknak. Az FKSE pincehelyiségében forgatott táncfilm sötét, szorongató mélységbe húz le, ahol kilátástalanság, tehetetlenség és gyász vár ránk.
Vajon a kiállítás negatív társadalomképét a vírushelyzet idézte elő? Vagy csak felerősítette azokat a társadalmi szorongásokat és szorongatásokat, amelyekkel együtt élünk? A pandémia harmadik hullámának szigorításai, az egymástól való elszigeteltség nyomasztó falai eltűnni látszanak. A kiállítás is megvalósulhatott és a molinókat sem kellett a galéria falain kívül szemlélni. Egyelőre azonban a Lágyburkolat nem egy pozitív társadalmi jövőképet vetít elénk.
Táncfilm
Rendező: Kicsiny Martha
Táncos társalkotó: Szemessy Kinga
Operatőr: Vincze Alina
Zene: Kicsiny Martha
Grafika: Torkos Barbara
Nyitókép: Kiállítás enteriőr az FKSE Stúdió Galériában. Fotó: Vincze Alina