A múlt vasárnap Salgótarján központjában, a Karancs Hotel előtti téren középiskolások rendezték meg a DemoLab művészeti-pedagógia projekt keretében végzett másfél éves kutatásuk záróeseményét. Az 1964-ben megnyílt, a politikusok és a helyi lakosok körében egyaránt kedvelt szálloda, amelynek éttermében a hiánygazdaság ideje alatt még akár rákot, csigát, békát is lehetett rendelni, már majdnem húsz éve nem fogad vendégeket. A modernista városépítészet mementójaként magasodó hét emeletes betonépülethez ambivalens viszony fűzi a város lakóit. A diákokat – akik a Karancsban inkább egy rejtélyes városi szimbólumot és nem a 60-as évek Magyarországának egyik legkorszerűbb szállodáját látják – nem csak az épület története, a nosztalgikus visszaemlékezések érdekelték, hanem a ház sorsa és a város jövője is. A Karancs Szálló, mintha magát a várost sűrítené egy épületbe: az egykor prosperáló bányaváros 25 százalékos munkanélküliséggel, és ennek szomorú következményeivel küzd napjainkban.
A helyi diákok azonban még ha csak egy estére is, de újraélesztették az emblematikus „gyufás-skatulya” tömböt: a hotel múltjából felvillantott árnyjáték jelenetek vetítése mellett, a szobák világítását egy számítógépes program és közel 1 kilométer kábel segítségével kapcsolták össze, hogy az ablakok változó ritmusban felgyulladó fényei a Karancshoz kapcsolódó motívumokat (pl. kerékpár, zászló, kávéscsésze) rajzoljanak ki. A salgótarjáni DemoLab műhely tagjai a Főteret is „kezelésbe vették”: az éttermet egykor díszítő Csohány Kálmán kerámiafalának mintájára készítették el a helyi lakosok portréit bemutató muráliájukat, amit az egyik épülethomlokzaton helyeztek el. A város jövőjéről a BME építészhallgatóival folytattak párbeszédet, mert Salgótarján nem éppen kecsegtető kondíciói ellenére a helyi fiatalok többsége itt képzeli el a jövőjét.
A salgótarjáni csapatot a képzőművész Erdei Krisztina és Virágos Erzsébet tanár mentorálja, de rajtuk kívül még hét budapesti, illetve vidéki műhely vesz részt az országos DemoLab projektben.
A történet még 2016-ban kezdődött, amikor Major Virág kurátor, a Tehnica Schweiz művészcsoportból László Gergely képzőművész, valamint Váradi Emese tanár és művészetpedagógus, a tranzit.hu Művészek az iskolában című felhívásának keretében a Karinthy Frigyes Gimnázium diákjaival dolgoztak együtt. A Tanközlöny elnevezésű program a tudásátadás, az oktatás módját és eszközeit nem a Nemzeti Alaptanterv, hanem az oktatás alanyainak, a diákoknak a szemszögéből vizsgálta. A gimnazisták a magyarországi oktatási helyzet átalakítására gyűjtötték össze javaslataikat egy kiadványban.
A Tanközlöny-csoport 2018 januárjában a Demokratikus Ifjúságért Alapítvánnyal, az ENSZ Demokrácia Alap támogatásának köszönhetően egy újabb ambiciózus tervbe fogott. A DemoLab egy kísérletező művészetpedagógiai elképzelés, amelynek keretében diákok önszerveződő műhelyekben dolgoznak, és a tanulási folyamat tartalmáról és módjáról közösen hozott döntések mentén, kutatáson alapuló kreatív alkotómunka során valósítják meg (saját) elképzeléseiket.
A műhelyek munkáját többek között Trapp Dominika, Csoszó Gabriella, Puklus Péter, Barna Orsi & Pálinkás Bence, Sarah Günther, Vékony Dorottya, Ilyés Zsófia Szonja, Zsin Bence művészek, valamint a mentortanárok, Buttinger Dániel, Styrna Katalin, Varga Krisztina, Fiedler Judit, Székely Dóra, Törley Kata és Váradi Emese kísérték figyelemmel az elmúlt hónapokban. Itt nem a művészeké a főszerep, nem ők kerestek közösségeket együttműködésen alapuló műveik létrehozásához, inkább vizuális „háttérismereteikkel”, tapasztalataikkal segítik a fiatalokat ötleteik megvalósításában. A diákok változatos témái között szerepel a klímaváltozás, a közösségi helyek hiánya az iskolában, vagy a média hatása a személyiség alakulására. A DemoLab több mint 100 résztvevője jelenleg egy szigetszentmártoni nyári táborban dolgozik azon, hogy a műhelyek végleges prezentációs formába öntsék a gazdag kutatási eredményeket.
A projekteket az utópia hívószó keretezi, amihez szabadon választhattak az egyes csoportok témát, helyszínt, módszert és formát. Ezen túl egy konkrét elméleti és gyakorlati minta is közös nevezőként szolgál.
Az elmúlt években számos művészeti és civil kezdeményezésnél kerül említésre a kritikai pedagógia,
amelynek legismertebb referenciái hazánkban az óvodai vagy alapfokú állami oktatás alternatíváiként ismert Maria Montessouri (1870-1952) pedagógiája vagy a Rudolf Steiner (1861-1925) oktatási filozófiáján alapuló Waldorf-módszer. A DemoLab projekt a francia Célestin Freinet (1896-1966) pedagógiai elképzelését követi, amely a szabad önkifejezésre, a változatos kommunikációs technikák alkalmazására, a lokális környezet (természeti és lakókörnyezet) tanulmányozására, valamint az ezek megvalósítását segítő szervezési és szövetkezeti technikákra épül.
Mindezek mellett a DemoLab kiemelten fontosnak tartja, hogy a diákok saját, rizográf technikával előállított kiadványokat is készítsenek. A saját nyomda előképét Freinet-nél is megtaláljuk: az 1923-ban vásárolt nyomdagéppel a gyerekek a mindennapjaikról szóló könyvlapokat, majd saját tankönyvet is gyártottak. „A „szabad szöveg” hamarosan az olyan pedagógiai törekvések metaforájává vált, amelyekben a nyomda a saját élet és a tanulás élményeinek szabad kifejezésére szolgáló kipróbált vagy kipróbálandó technikai eszköz lett”- olvasható az Alternatív -és reformpedagógia a gyakorlatban című könyv róla szóló összefoglalójában.
Freinet a tudást mindenki számára elérhető, nyitott, gyerekközpontú, népiskolai formában képzelte el, a tanítás hagyományos formái helyett saját tankönyvekkel, a frontális osztálytermi elrendezés helyett pedig gyakorlatorientált műhelyekkel. A könyvkészítés mellett a sokszorosítással történő terjesztés, valamint a hálózatosodás is fontos célkitűzése volt a francia tanítónak.
A DemoLab munkatársai nemcsak egy kétéves futamidejű projektben gondolkodnak. A fenntarthatóságot a közös munka tapasztalatára építő módszertani kézikönyvben és a koncepció hálózatos terjesztésében látják. A Freinet-féle kritikai pedagógiának a saját tapasztalatra építő megismerési folyamatok és a kreativitás mellett, a demokratikus döntési folyamatok során létrehozott tartalom, valamint a kritikai gondolkodás egyaránt nélkülözhetetlen elemei.
Talán ebben ragadható meg leginkább a kísérletezésre nyitott, elkötelezett pedagógusok (és a munkájukat támogató középiskolák), valamint a fiatalok szerepe és felelőssége. Különösen egy olyan környezetben, amelyben egyre kevesebb lehetőség kínálkozik arra, hogy Freinet elképzelései a hivatalos oktatási keretek között valósuljanak meg. A jó hír azonban az, hogy újabb iskolák szeretnének csatlakozni a DemoLab hálózatához, úgyhogy reméljük, hogy lesz folytatás.
A DemoLab műhelyek:
Vörösmarty Gimnázium, Érd
Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, Szeged
Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola, Pécs
Batthyany Kázmér Gimnázium, Szigetszentmiklós
Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium, Budapest
Kempelen Farkas Gimnázium, Budapest
Kölcsey Ferenc Gimnázium, Budapest
Salgótarjáni Ifjúsági Tanácsdó Iroda, Salgótarján
