Cy Twombly
Centre Pompidou, Párizs április 24-ig
Művészetét talán úgy jellemezhetnénk legjobban, hogy ő volt az a felfedező, aki esztétikai és irodalmi élményeit, egy letűnt mediterrán kultúra szépségét megörökítő naplóját nem papírra, hanem vászonra írta. Diadalútjának legfrissebb állomása Párizs, ahol a Pompidou Központban látható nagyszabású válogatás gazdag életművéből.
Cy Twombly: Athéni iskola, 1961, ipari olajfesték, színes és fekete ceruza, vászon, 190,3 x 200,5 cm, magángyűjtemény, © Cy Twombly Foundation
Az 1928-ban született Twombly, aki furcsa keresztnevét édesapja baseball-csapatának betűrövidítéséből kapta, a művészeti akadémia elvégzése után sikeresen pályázott egy európai ösztöndíjra, célként a lascaux-i barlangrajzok, a görög-római romok, a gótikus és a reneszánsz építészet, a párizsi, londoni és amszterdami múzeumok megismerését jelölve meg. 1952-ben kelt át először Európába, útjának egyes részein vele tartott barátja és akadémiai évfolyamtársa, Robert Rauschenberg is. A kötelező katonai szolgálat miatt 1953-ban vissza kellett térnie Amerikába, de Rauschenberg műhelyében néhány – hieroglifákra emlékeztető kriptogramokat is tartalmazó – litográfia elkészítésével összegezte európai benyomásait.
Cy Twombly: Iliam ötven napja, Achillesz pajzsa, I. rész, 1978, olaj, pasztell, ceruza, vászon, 191,8 x 170,2 cm, Philadelphia Museum of Art, Philadelphia, © Cy Twombly Foundation, a Philadelphia Museum of Art jóvoltából
1957-ben aztán Twombly újra Olaszországba utazott, és most már céltudatosabban látott munkához. Az ősemberek barlangrajzait, a primitív népek totemisztikus műveit, a görög-római mitológiát, szobrászatot és irodalmat tanulmányozta. Festett és fényképezett is: csak néhány egyszerű tárgyat megörökítő csendéletei Morandi szürkésfeketébe hajló festményeinek hangulatát idézik. Az egyébként nyitott, dandy-s külsejű, és olasz származású feleségének köszönhetően egy római palotában lakó Twombly esztétikai elképzelései a befelé forduló, halk, kevés színt használó, művei nézőinek csak jelzéseket adó kifejezésmód irányába mutattak. Úgy gondolta, csak akkor lehetséges a minimál-absztrakt eszközeivel egy térbe-felületbe összefogni mindazt, ami a mediterrán kultúra sajátja, ha az alkotó és művének szemlélője között a kép vizuális befogadásának pillanatában szinte metafizikus gondolatátvitel valósul meg. Abban bízott, hogy a vászonra vitt, leegyszerűsített jelek a kép szemlélőjében ugyanolyan lavinaszerű bőségben váltják ki a szépség érzetét, mint amit ő látott maga előtt műve elkészítésekor.
Cy Twombly: Commodus kilenc beszéde, 1963, Guggenheim Bilbao Museo, Bilbao, © Cy Twombly Foundation
Twombly odáig jutott ebben a minimalista alkotói folyamatban, hogy egyes képein már csak egy stilizált A betűvel jelzi a harcban, bátorságban élenjáró férfi alakját, akit néha Achilles-ről, néha Apollóról mintázott. „Nem tartom magamat igazán absztrakt festőnek – nyilatkozta egyszer – a látvány és az ötlet mögött mindig ott kell lennie a történetnek is”.
A Pompidou Központban 1988 és 2004 után ez a mostani Twombly legteljesebb kiállítása, nemcsak a száznegyvennél is több bemutatott mű miatt, hanem azért is, mert most látható először együtt három kiemelkedő ciklusa, az 1963-ban, Kennedy elnök meggyilkolása után készült Commodus 9 beszéde, a homéroszi Iliász parafrázisaként értelmezhető, 1978-ban született Iliam 50 napja, és végül a 2000-ben befejezett Sesostris megkoronázása minden darabja.
Cy Twombly: Cím nélkül (Bacchus), 2005, akril, vászon, 317,5 x 417,8 cm, Udo és Anette Brandhorst Gyűjtemény, © Cy Twombly Foundation
A római császárnak, Commodusnak emléket állító, de a Kennedy gyilkosság megrázó élményéből táplálkozó és kilenc, hatalmas méretű képből álló Commodus-sorozat 1964-ben a kritikusok teljes visszautasításával, értetlenségével találkozott, lényegében megbukott. A szinte valódi vérnek tűnő – és a korábbi Twombly képek visszafogott színhasználatától teljesen eltérő – vörös foltok, csurgatások és graffiti-jelek nemcsak Commodus életét és halálát, de egyben Twombly pszichikai állapotát is tükrözték, és ez valósággal sokkolta mind a kritikusokat, mind pedig a nézőket. A kiállítás után Twombly visszavásárolta a képeket, és a kilenc mű csak 2007-ben került a bilbaói Guggenheim Museumba.
A trójai háború történetét Twombly 1976-ban festette meg. A háború brutalitását, Achilles hősiességét Twombly úgy mutatta be, hogy a tíz hatalmas vásznon egyetlen emberi alak sincs. Az 1978-as kiállításon ugyancsak visszhang nélkül maradt, emiatt egy évtizedre ládákba visszazárt sorozatot csak 1989-ben vásárolta meg a Philadelphia Museum of Art, hogy attól kezdve a kritikusok és a nézők is Twombly egyik főművét lássák benne.
Cy Twombly: Sesostris megkoronázása, V. rész, 2000, akril, zsírkréta, ceruza, vászon, 206,1 x 156,5 cm,
Pinault Collection, © Cy Twombly Foundation, a Pinault Collection jóvoltából
Twombly 2000-ben a Pinault-gyűjtemény megrendelésére készítette el az ezúttal nem görög, hanem az ókori Egyiptom legendáját feldolgozó Sesostris megkoronázását. Az aranysárga színek Rá-nak, az eget bárkájával átszelő napistennek a szimbólumaként ragyogják be a ciklus első vásznait, de a záró darabokon feltűnnek a szürke és fekete színek is, a csendbe és feledésbe merülő egyiptomi uralkodók eltűnésére utalva.
Nyitókép: Cy Twombly: Blooming, Acrylic and wax crayon on 10 wood panels, 250 x 500 cm. Private collection. © Cy Twombly Foundation, courtesy Archives Fondazione Nicola Del Roscio / provokr.com
A cikk lejjebb folytatódik.