Hazai dokumentumfilm sorozat indult a Spektrum Home csatornán a gyűjtemények és a gyűjtő kapcsolatáról. Ez az a viszony, amelynek alakulását ugyan észérvek és műtárgypiaci folyamatok is vezérlik, ugyanakkor ez az, ahol az érzelmi motivációk sokszor felülírják a józan döntéseket.
Az egyszerre kiszámítható és kockázatos tényezők játékai, ész és szenvedély ütközései teszik izgalmassá gyűjtő és gyűjtemény viszonyát. A sorozat nemrég kezdődött, és minden epizódban hazai gyűjtőket mutat be saját közegükben, miközben egy-egy műtárgyra koncentrálva a kutatás és a szerzés izgalmát is megmutatja, árverésekre is követve Veiszer Alinda műsorvezetőt.
Helyek és szellemek
A sorozat epizódjai folyamatosan összekötik a régmúlt hazai nagy gyűjtőit és kollekcióit a gyűjtés jelenkori helyzetével, jelenkori szereplőivel, és miközben korrajzot és művészettörténeti információkat kapunk, olykor várostörténeti részleteket is.
A most szombati, harmadik részben szereplő gyűjteményeket javarészt szétszórták a XX. századi történelem viharos eseményei. Így sétálnak a műsor készítői a mai Bem rakparton, az Andrássy-palota üres tereiben, és próbálják rekonstruálni a korábbi enteriőrt az egyik legreprezentatívabb teremben, néhány fennmaradt fekete-fehér fotográfia alapján.
A bemutatott montázsban kissé bizarr, ahogy összecsúsznak a korok, de mégsem pusztán nosztalgiáról van itt szó. Izgalmas látni, milyenek voltak a palota ifj. gróf Andrássy Gyula, az utolsó osztrák-magyar külügyminiszter által értékes műtárgyakkal díszített terei, mielőtt kórházzá, majd papíron varrodává, de valójában fegyvergyárrá, aztán 1966-tól fontos underground művészeti eseményeket is befogadó művházzá alakították át.
Mondhatjuk, hogy Andrássy korabeli influenszerként a műgyűjtés kultúráját, divatját igyekezett meghonosítani a felső tízezerben,
és nem csak azzal, hogy a Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke volt, hanem, hogy a kollekcióját bemutatta a vendégeinek is.
Az idősíkok egymás mellé helyezésével dolgozó kortárs művészek, mint amilyen Clemens von Wedemeyer, izgalmas alapanyagot látnának az Andrássy-palota történetében, az ő 2017-es hamburgi, ORTE UNTER EINFLUSS. AFFECTED PLACES című kiállításának egyik munkája, egy Kassel melletti épület viharos átalakulásait követte végig három idősíkot kiragadva és játékfilmes eszközökkel bemutatva. Valami ilyesmit kapunk itt is, sűrítve, hiszen, hogy a Bem Rockpart miért és mitől a hazai műgyűjtés szimbolikus helyszíne, azt felfedi a soron következő epizód.
Hasonlóan kalandos a története a Lónyay-Hatvany-villának, melyet 1923-ban Hatvany Ferenc vásárolt meg, aki jövedelmének nagy részét műtárgyak, festmények vásárlására költötte. Ugyan nem a legnagyobb értékű, de a műsorvezetőt kalauzoló Molnos Péter művészettörténész szerint a legszebb, legkarakteresebb gyűjteményt hozta létre a villában, többek között Cézanne, Renoir, Manet és Picasso képeivel. Courbet A világ eredete című festménye például a fürdőszobában volt elhelyezve, hogy aztán Budapest ostromában, miután a szovjet csapatok ezt a gyűjteményt kiemelték egy bank berobbantott trezorjából, egy orosz tiszthez kerüljön. A tiszt ezzel a képpel fizetett egy szlovákiai orvosnak, és a mű, így kerül lassan ismét elő, hogy aztán a további sorsát most a következő epizód elevenítse föl.
S mi lett az épülettel? A második világháborúban lebombázott épület helyén játszótér létesült, majd nagysokára elkezdődött a rekonstrukció, Ybl Miklós eredeti tervei alapján. A hosszúra nyúló építkezésnek köszönhetően lehetővé vált a terület régészeti feltárása is, melynek köszönhetően nagyon értékes török kori emlékek kerültek a Budapesti Történeti Múzeumba az 1600-as években épített Aranybástya romjai közül, s a kultúrtörténeti kör itt zárul be.
Gyűjtők és döntések
A múltból átvezet az epizód a mába, a ma néhány műgyűjtőjéhez. Folyamatosan változó gyűjteményükről maguk a gyűjtök beszélnek, és intencióikat nem mindig tudják pontosan elmagyarázni. Ha volt olyan illúziónk, hogy a műgyűjtő típusa jól körülírható, akkor most látható, hogy ez nincs egészen így.
Vannak köztük különc, szűkszavú figurák és extrovertált, sztár típusok is, így sem emberi tulajdonságokra, sem bevált stratégiákra nem kapunk receptet. Példákat, amelyek segíthetnek elindulni ezen a kockázatos, de könnyen magával ragadó úton, viszont annál inkább. Nem azonosak a motivációi Vörösvári Ákosnak, aki évről-évre újrarendezi szerteágazó és szinte fölmérhetetlen kollekcióját, a Látványtárat a Tapolca-Diszelben levő malomépületben, és Hidvéghi Melindának, aki egy kastélyszállót hozott létre, a szobákban fantasztikus műtárgyakat helyezve el.
Ami közös bennük: a művek megvásárlása, gyűjtése által valami máshoz, többhöz is hozzájutottak.
Hogy mi ez a más, ami nem fejezhető ki pénzzel, befektetések értékével, s amiről egyikük azt mondja: „a hozama itt van minden nap, körülöttem”, arról is beszél a szombati adás.
Nem mellesleg, Vörösváry Ákos elmeséli annak a Gulácsy-képnek a történetét, amelyet el akart cserélni vele egy gyűjtő, Korniss Dezső egy munkájáért. Elmeséli azt is, miért nem élt a lehetőséggel, és az is kiderül, mennyiért cserélt gazdát végül az a kép. Egyetlen döntéssel tízmilliókat veszteni? Így is fel lehet fogni. De pontosan itt lép be az a faktor, amelyet fentebb említettünk: a gyűjtésben nem a ráció mondja ki mindig a végső szót.
A Spektrum Home sorozata pontosan ezt az emberi tényezőt segít értelmezni történeti kontextusban. Veiszer Alinda pedig egyszerűen beviszi a kívülállók kíváncsiságát a színfalak mögé. Mi mennyi, és mitől annyi? A műsorvezető laza, fesztelen kérdései és az ezekre kapott őszinte válaszok egyértelműen közelebb hozzák a műtárgypiac sokszor túlmisztifikált világát. Hiszen a gyűjtő olyan, mint te vagy én. Illetve…
Minden pénzt megér
Spektrum Home,
május 2., 23.00 és
május 3. 10.30
Támogatott tartalom.
