- Frissítés, február 7.: Amire számítani lehetett, bekövetkezett: az Art Basel anyavállalata február 6-án az Art Basel Hong Kong idei kiadásának lemondása mellett döntött. A közlemény hangsúlyozza, hogy a döntés a körülmények alapos mérlegelése, az érintettekkel folytatott alapos konzultációk után született és egyértelműen a koronavírus terjedését jelöli meg a lemondás okaként. A dokumentumban a feszültté vált hong kongi belpolitikai helyzetről nem esik szó. Megjegyezzük, hogy a lemondásnak jelen körülmények között nem maradt reális alternatívája és ezt a vásár vezetése vélhetően csak azért nem tette meg már korábban, mert előbb megegyezésre kellett jutnia a helyi szolgáltatókkal, főként a konresszusi központtal a szerződésekből való kilépés feltételeiről. Ezekről a közleményben nem esik szó, s a későbbiekben sem várható, hogy a részletek nyilvánosságra kerüljenek.
Mint ahogy arról nemrégiben az artPortal is beszámolt, az Art Basel és még inkább annak anyavállalata, az MCH csoport komoly gondokkal küzd, amikből a cég tevékenységének a vásárokra, azokon belül az Art Basel brand-et alkotó három nagy vásárra való koncentrálásában látják a kiutat. És most épp e három vásár egyike, az Art Basel Hong Kong idei kiadása körül sokasodnak a kérdőjelek. A vásárt az Art Basel 2013-ban vette át s akkori döntése mindmáig jó befektetésnek bizonyult, mivel Ázsia lett a nemzetközi műkereskedelem fejlődésének fő motorja, a kontinensen belül pedig Hong Kong vívta ki magának a vezető pozíciót. A vásár legutóbbi, tavalyi kiadása 88 ezer látogatót vonzott és a legtöbb galéria sikeresnek minősítette a részvételét. A problémák, amik miatt most feltehetően éjjel-nappal tanácskozik az Art Basel válságstábja, tavaly kezdődtek és a műtárgypiacon kívüli okokra vezethetők vissza. A hongkongi vezetés olyan intézkedések bevezetését tervezte, amiket a lakosság jelentős része úgy fogott fel, mint a gyeplő Peking részéről történő szorosabbra fogását, a Hong Kongnak korábban megadott jogok részleges visszavételére irányuló kísérletet. A tiltakozások ez ellen kezdetben békés, később mind radikálisabb formát öltöttek, ősszel már rendszeressé váltak a komoly utcai összetűzések. A múzeumok és galériák emiatt gyakran zárva tartottak és lemondtak több árverést is. Bizonytalanná vált, hogy ilyen körülmények között a vásár megtartható-e, illetve számíthat-e akkora érdeklődésre, ami azt a szervezők és a résztvevő galériák számára is rentábilissá teszi. Felmerültek etikai kételyek is – nevezetesen, hogy helyes-e megrendezni a vásárt egy olyan városban, ahol éppen erőszakos módszerekkel igyekeznek elfojtani a demokrácia-törekvéseket – és több galerista félt attól, hogy ha ők jelen lesznek is a vásáron, társadalmi konfliktusokra érzékenyen reagáló művészeik közül néhányan megtagadhatják a részvételt. A galériák az esetleges veszteségek minimalizálása érdekében nyomás alá helyezték a szervezőket és igyekeztek kedvezményeket elérni, mindenekelőtt a lemondási feltételek enyhítésében, illetve a standok bérleti díjaiban és a fizetési határidőkben; öt galéria pedig eleve a visszalépés mellett döntött. A részvételi, azaz standbérleti díjak 50%-os csökkentését 24 galéria közös levélben kérte. Az Art Basel a követelések elfogadásának precedensértékétől tartva a bérleti díjak ügyében érthető módon nem mutat nagy kompromisszumkészséget; egészen január elejéig többek között azzal is érvelve, hogy a VIP-vendégek, azaz a komoly gyűjtők regisztrációja időarányosan semmivel sem halad rosszabbul, mint a korábbi években, azaz nem indokolt kongatni a vészharangot. Rugalmasabbak voltak ugyanakkor a lemondási díjak ügyében; 75%-os visszatérítést ígértek a távol maradni kényszerülő galériáknak. Más módon is igyekeztek a galériák költségeit csökkenteni, így pl. számos hongkongi szállodával és étteremmel kedvezőbb árakról állapodtak meg a galeristák és VIP ügyfeleik számára.
Hogy a feszült belpolitikai helyzet önmagában milyen hatással lett volna a vásár idei kiadásának sorsára, már sosem fog kiderülni, miután a Peking célkeresztjébe került hongkongi „demokrácia-vírus” után Kínában felütötte fejét és azóta is mind újabb országokban jelenik meg egy emberéleteket közvetlenül fenyegető vírus, a koronavírus. Ez a tény érthető módon ismét pozíciójuk újragondolására kényszerítette a hezitáló galériákat, különösen azt követően, hogy az Egészségügyi Világszervezet január végén kihirdette a globális egészségügyi vészhelyzetet.
A galériák egy része ettől kezdve már a vásár lemondását követeli. Ez a követelés először az ismert londoni galerista, Richard Nagy levelében kapott hangot, aki közölte, hogy a galéria üzletköréhez tartozó gyűjtők közül egyetlenegy sem jelezte, hogy részt kíván venni a vásáron. A vásárnak most határozott vezetésre van szüksége, és a jelenlegi helyzetben a lemondásnak nincs reális alternatívája, tette hozzá Nagy. Egyértelműen foglalt állást az egyik vezető galéria-lánc tulajdonosa, David Zwirner is, aki szerint a lemondás csak idő kérdése lehet; ő ebből kiindulva már át is tette más helyszínre a hongkongi galériájában a vásárhoz időzíteni tervezett Luc Tuymans-kiállítását.
Az Art Basel még Nagy és a hozzá csatlakozó más galeristák javaslatára is csak általánosságban reagált – osztják a legtöbb aggodalmat, mondják, keresik a legjobb megoldást és tudatában vannak az idő szorításának. Sokan érzéketlenséggel vádolják az Art Baselt, mondván, ilyen helyzetben nyilvánvalóan csak egy megoldás létezik és az időhúzás senkinek sem használ. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt, az Art Baselnek megrendelőként is számos szerződéses kötelezettsége van, főként a rendezvény helyszíne, a Hongkongi Konferencia és Kiállítási Központ, de számos más szolgáltató, légitársaságok, szállodák stb. felé is, amikből feltételezhetően ugyancsak nem lehet egykönnyen kiszállni – egy vis major, pl. a város elzárása a külvilágtól e tekintetben nyilván egyszerűsítené helyzetüket. Másrészt, nem szabad elfelejteni, hogy a vásár kiállítóinak fele helyi, illetve a régióból, Ázsiából és a Csendes-óceáni térségből érkezik. Túlnyomó többségük számára ez az egyetlen esély egy nagy globális vásáron való részvételre, a gyűjtői elit figyelmének felkeltésére az általuk képviselt művészekre. S miközben az európai és észak-amerikai galeristák a vásár lemondása mellett kardoskodnak, ők ezzel ellentétes kéréssel fordultak a vásár vezetéséhez. Szerintük a nem a városban élők, a helyzetről csak távolból tájékozódók felnagyítva látják a problémákat; a valós helyzet messze nem olyan drámai, mint ahogyan azt sokan a híreket olvasva feltételezik, s mint ahogyan azt a két említett levél írói, a „huszonnégyek”, illetve Richard Nagy beállítják. Ezért a 45 hongkongi galériát tömörítő Hong Kong Art Gallery Association (HKAGA) elnöksége, a vásár megrendezése mellett kiállva ugyancsak levelet küldött Bázelbe.
A döntés pillanatnyilag még az Art Basel vezetése kezében van, de a koronavírus további terjedése esetén az sem kizárt, hogy a hatóságok fogják megtiltani a vásárt, mint ahogyan a múzeumokat már bizonytalan időre be is záratták. Terveik között szerepel a Kína többi részéről történő beutazás további radikális korlátozása is, ami kiállítói és főként látogatói igen komoly részétől fosztaná meg a vásárt. Az Art Basel története során eddig egy alkalommal kényszerült egyik vására lemondására: 2001-ben, amikor a szeptember 11-i New York-i terrortámadás miatt maradt el az Art Basel Miami Beach.
Megjegyzendő, hogy az Art Basel Hong Kongra, csakúgy, mint a többi vezető nemzetközi vásárra, számos egyéb rendezvény is „rátelepül”. Így például a Sotheby’s aukciós kiállítást tervez, és március 17-22. között esedékes egy másik, inkább regionális jellegű, de azért európai és észak-amerikai galériákat is fogadó vásár, az Art Central, amire 77 galéria jelentkezett – e rendezvények esetében sem a lemondásról, sem az esetleges halasztásról nincsenek még információk.
A magyar galériákat nem érinti a vásár esetleges lemondása vagy elhalasztása. 2010-2012 között az acb Galéria kiállított a hongkongi vásáron, amit akkor még nem az Art Basel menedzselt, az utóbbi években azonban nem volt magyar résztvevő, mint ahogyan nem lesz idén sem.
Az Art Basel természetesen kulturális-művészeti területen sem az egyetlen kárvallottja a koronavírus járványnak. A kínai múzeumoknak, köztük a világ második leglátogatottabb múzeumának, Kína Nemzeti Múzeumának nagyon komoly bevételkiesést okoz a kényszerszünet, de a múzeumok és galériák szerte a világban megérzik a járvány hatását; egyrészt az általában is csökkenő utazási kedv miatt, másrészt a sok intézmény terveiben fontos szerepet játszó kínai látogatók kiesése miatt. A New York-i Metropolitan Múzeumban például az utóbbi években a külföldi vendégek között már 14% volt a Kínából érkezők aránya, de számuk és arányuk több európai múzeumban is dinamikusan növekedett az utóbbi években.
Az Art Basel Hong Kong körüli újabb fejleményekkel írásunkat frissíteni fogjuk.
Nyitókép: Holiday, úszó szobor, KAWS munkája Hong-Kong-ban. Fotó: © Harimao Lee / media.architecturaldigest.com
