Egy tízmilliós megapolisz kihalt utcái, néptelen vasútállomása, vegyvédelmi öltözetben cirkáló fertőtlenítő brigádok, más városokból beutaztatott több tízezernyi egészségügyi, és közben a kulisszák: a szirénahang, a fények a korábban nyüzsgő, de kihalt nagyvárosból, a totális kontroll atmoszférája.
Már hozzáférhető, azaz megvásárolható a Vimeo videómegosztón, illetve a tengeren túl a Demand Alamo Drafthouse szolgáltatásán a kínai művész, Aj Vej-Vej (Ai Weiwei) most készült dokumentumfilmje, a Coronation. Az elképesztő látványvilágú film a koronavírus következtében hirtelen és totálisan lezárt, szinte szellemvárossá vált Vuhanban készült. Maga a művész nem volt jelen a városban, a távolból irányította a munkát: a 113 perces alkotásban a filmkészítők felhasználták drónok felvételeit, ipari kamerák képeit és nagy mennyiségű privát felvételt is. Ahogy a művész fogalmaz: “az állam brutális, ugyanakkor rendkívül hatékony vesztegzárjának” dokumentumai ezek. Aj Vej-Vejtől nem szokatlan a nagyon is gyors reagálás a friss történésekre, a már-már publicisztikai aktualitásokra: 2017-es Human Flow című filmje a 2015-ös menekültkrízisre reagált.
Most azonban még gyorsabb volt, hiszen ez az alkotás az első hosszú dokumentumfilm a COVID-19 járványról, és a képek alapján nemcsak a fizikai zárlatról beszél, hanem az információs blokádról is, a totális kontroll állapotáról általában. Az Artnet News a művészt idézi idézi: “A kormányzat leplezni próbálta a helyzetet, a vírus viszont terjedni kezdett, úgyhogy bevezették a zárlatot. Nagyon valószínű, hogy a kínai hatóságok a SARS tapasztalataiból kiindulva azt remélték, a vírus majd eltűnik magától. Hezitáltak, hogy nyíltan és világosan tájékoztassanak-e a járványról. Az elején, hogy elkerüljék a pánikot, azt közölték, hogy nem terjed emberről emberre. Befagyasztották a valós számok közlését is, hogy hány fertőzött és halott van.”
Az “in situ” készült filmet januárban kezdték el megvalósítani, ekkor érkeztek az első mozgóképes felvételek és fotók. Két hónapon át gyűjtötték a felvételeket, majd újabb két hónap volt az anyag megszerkesztése, összerakása. A film beviszi a nézőt a kórházi termekbe és a villámgyorsan felépített átmeneti járványkórházak tereibe is – ismerteti az Art Newspaper –, valamint egyéni életekbe, sorsokba is bepillanthatunk, hiszen bemutatja, hogy a városlakók szintjén mit jelentett a zárlat. Így privát felvételeken látható egy pár története, akik szeretnének visszajutni a városukba, egy orvos hétköznapi rutinja, egy építőmunkás sorsa, aki az autójában lakik, mialatt az egyik monstre építkezésen dolgozik, egy fiatalember kálváriája, amíg hozzájuthat az apja hamvaihoz.
“Kína ténylegesen globális szuperhatalommá vált, jóllehet ezt nem pontosan értik más országok” – szól a Coronation mellé fűzött szöveg, amely azt is kiemeli, a megfigyelés, az állami ellenőrzés, az agymosás stratégiáiról éppúgy szól ez a dokumentumfilm, mint a vírushelyzetről, a válságkezelésről és az annak nyomán kirajzolódó társadalomképről. Ahogy a művész fogalmaz: “Végső soron az eredmény a bizalmat, az átláthatóságot és az emberi lét tiszteletét nélkülöző társadalom”.
Nyitókép: A vuhani pályaudvar a Coronation c. filmben. ©Ai Weiwei
A cikk lejjebb folytatódik.
