A november 8-án megnyílt Bielska Jesień hosszú ideje a legfontosabb kortárs festészeti megmérettetésnek számít Lengyelországban. Az 1995 óta biennálé formában, azaz kétévente megrendezett seregszemlét minden esetben nyilvános pályázati felhívás előzi meg, de a pályázat kritériumai 1962 óta időről időre változnak. A legelső, 1962-es Bielsko-Biała-i nemzeti verseny alkalmával a festészet mellett még a grafika és a szobrászat műfajai is helyet kaptak, de a következő évre a festészet mellett már csak a grafika maradt versenyben, majd 1968-ot követően a nyilvános pályázati felhívások kizárólag a festészet műfajára koncentráltak. Az átalakulással párhuzamosan a rendezvény elnevezése is többször megváltozott. A festészeti fókuszt kezdetben a Bielska Jesień (Nemzeti Festészeti Kiállítás) cím volt hivatott tükrözni, és ezt az elnevezést egészen 1994-ig viselte tovább a rendezvény. Majd 1995-től az addig évente megrendezett seregszemle áthangolódott a biennálé formátumra, jelenlegi neve pedig 2005-ben véglegesült.
A rendezvényt kezdetettől fogva a Lengyel Kulturális és Nemzeti Örökségügyi Minisztérium támogatja és kisebb szervezeti átalakulásokkal a Galeria Bielska BWA bonyolítja le. A beérkező pályázatokat minden évben egy öt tagú szakmai bizottság bírálja el. A bizottság tagjait azonban minden évben újra választják. Az idei zsűrorok között helyet kaptak festők, kritikusok és művészettörténészek is, így dr. Piotr Rypson (művészettörténész, irodalomtudós), Anda Rottenberg (művészettörténész, kurátor, a varsói Zachęta Állami Művészeti Galéria igazgatója), Agata Smalcerz (a Galeria Bielska BWA igazgatója), Beata Ewa Białecka (festő) és prof. Andrzej Tobis (festő).
A 2019-es pályázati felhívásra 653 művész 1959 pályaművel jelentkezett, ezek közül a zsűri 54 festő 115 művét kvalifikálta. A kiválasztott alkotásokat bemutató kiállítás megnyitóján a zsűri elnöke dr. Piotr Rypson arra is felhívta a figyelmet, hogy a pályaművek magas kvalitása mellett az idei kiadásban a festészeti reflexiók minden korábbinál jobban tükrözik a kortárs Lengyelország társadalmi és politikai aktualitásait.
És talán az sem meglepő fordulat, hogy mindhárom kiemelt díjazásban részesült alkotó a figurális festészet területéről érkezett. Nem csak a díjazottakra, hanem a kiállítás egészére igaz, hogy az absztrakció és a minimalista tendenciák itt szinte eltűntek.
Az idei évben a zsűri egybehangzó döntéssel Karol Palczaknak ítélte oda a Kulturális Minisztérium által finanszírozott Grand Prix-t. Palczak a fődíj mellé megkapta a legjobb alkotónak járó bronzszobrot is, és ezzel együtt egy lehetőséget arra, hogy 2021-ben önálló kiállítással mutatkozzon be a Galeria Bielska BWA-ban. Piotr Rypson állítása szerint az idei díjat olyan munkákért ítélték oda, amelyek a kortárs képeket a szorongás és a veszély hangulatával ötvözik.
Az 1987-es születésű művész 2015-ben diplomázott a krakkói Szépművészeti Akadémián és diplomamunkájával elnyerte Krakkóban a Szépművészeti Akadémia legjobb diplomáinak kiállításán a Szépművészeti Baráti Társaság díját, majd 2017-ben megkapta a Krakkói Művészeti Szalon nagydíjat is. Festészete leginkább a posztfotórealista festészeti tendenciákkal rokoníthatók, és a pályázatra beadott festményeinek lényegi eleme a realista tájakat sfumatószerűen elmosó, fátyolszerű füst. Mindhárom festmény (Our Big House for the Mentaly and Neurologically Disorder is on Fire, 2019; Fire, 2019; Smoke, 2019) középpontjában a gomolygó füst vészjósló fenyegetéssel színezi hamuszürkére a háttérben húzódó tájakat, és az ember jelenléte sem képes feloldani a gomolygás keltette szorongást, sőt, a szereplők mintha egy titkos rítus részesei lennének.
Az idei II. helyezést a Śląskie-i vajdaság marsall díját (20 000 PLN) Tomasz Kulka kapta. Az 1979-es születésű, Wolbromban élő és alkotó művész a krakkói Képzőművészeti Akadémia Festészeti Tanszékén diplomázott. A zsűri nagyra értékelte Idolatria (bálványimádás) című sorozatának az egyházi festészet hagyományával és a vallási reprezentációval szemben kialakított kritikus megközelítését. A sorozat festett felületei részben összefonódnak az építészettel, ugyanis a festmények jelenetei izometrikus vetítésben megfestett, kivágott belső terekben, leginkább katedrálisbelsőkben zajlanak. Az előképek közül óhatatlanul is Hans Memling és Hieronymus Bosch oltárképei idéződnek elsőként emlékezetünkbe. A számtalan asszociációt előhívó jelenetekben egyházi viseletekben öltözött férfiak mezítelen férfiak tömegeivel viaskodnak. A jelenetek leginkább egy misztikus performanszhoz hasonlatosak. A képtáblák formailag visszanyúlnak az ikonfestészet tradíciójához is, a felületeket arany keretezés veszi körül a jelenetek megfestéséhez pedig klasszikus módon előállított tojástemperát használt a művész. A szinte horror vacuit idézően megfestett tömegjelenetek motívuma nem előzmény nélküli Kulka életművében. A művész egy ideig ugyanis realisztikusan megformált, miniatűr kerámiafiguráiról volt ismert, amelyek közül az Utcai harc (2011-2012) című kompozíció 2015-ben a Budapest Galériában a Privát Nacionalizmus című nemzetközi csoportos kiállításon is ki volt állítva. A kiállításhoz kapcsolódóan Futballhuligánok, panelfiatalok, nacionalisták címmel Jan Elantkowski egy interjút is készített a művésszel.
Az idei III. díjazott, a Bielsko-Białai polgármester által finanszírozott 10 000 PLN nyertese a wrocławi származású Paweł Baśnik volt. Az 1992-es születésű művész 2017-ben diplomázott a Wrocławi Szépművészeti Akadémián, ahol jelenleg PhD tanulmányait folytatja. A pályázatán bemutatott három festmény (Erzulie, 2018., General Jabłonowski, 2018., Mausoleum of General Bem, 2018.) szorosan összetartozik egymással, a tematika egy korábbi kiállítás problémafelvetésére reflektál. A krakkói művészeti társaság (Otwarta Pracownia) felkérésére 2018-ban Baśnik egy olyan sorozatot készített, amelynek célja az egyes nacionalista körök által kisajátított hazafias szimbólumok és szereplők újraértelmezése volt. Sorozatának előképei elsősorban régi fényképek voltak, a műveken megjelenő történelmi események felidézésével a művész a lengyel társadalomban jelenleg tapasztalható (emlékezetpolitikai) feszültségeket kísérelte meg kiegyensúlyozni. A megfestett történelmi hivatkozásokat gyakran távoli egzotikus kultúrák tárgyaival és történeteivel ötvözte.
A különdíjas alkotók közül a feldolgozott téma okán kiemelném Jan Możdżyński festménypárját. Az egészen fiatal Możdżyńskit elsősorban a nemi identitás, a kulturális nem és a szexuális preferenciákhoz kapcsolódó társadalmi megbélyegzés érdekli. Alapreferenciái között szerepel a queer-elmélet egyik központi figurája, az amerikai filozófus Judith Butler, különösképpen a BDSM rövidítéssel megjelölt szexuális gyakorlatokra (és az ehhez kötődő életmódra) vonatkozó elméletei. Możdżyński festészetében a szerepjátékokkal kapcsolatos helyzetek, referenciák ötvöződnek a fétisekre utaló elemekkel.
A különdíjasok közül szintén kiemelném Karolina Balcert, aki a kiállítók között egyedüliként operál absztrakt és geometrikus hagyományokkal. Leginkább az absztrakció, a minimalizmus és tárgyfestészet hagyományain keresztül kutatja a tér és az érzékelés írott és íratlan törvényeit. Kiállított munkái leginkább egy változó méretű installáció részeiként értelmezhetők. Az egymáshoz kapcsolódó festett felületeknek szintén alapvető előzményei közé tartozik a modernista építészet, azon belül is különösképpen a nyilvános terek színhasználatára vonatkozó huszadik századi elképzelések.
A tárlat egészén belül szintén kiemelkedőek a SZUM magazin által különdíjra jelölt Nameless táblaképei, amelyeknek közvetlen referenciapontja a „Gothic” RPG játékok kultikus világa. A mainstream fantasy fantasztikus univerzuma vizuálisan leginkább a 16. és 17. század fordulójának valóságához hasonlatos, ám a korhű részletek mesebeli elemekkel keverednek, a két réteg elválaszthatatlan egymástól. A művész ezt a fantasy-világot kísérli meg átültetni a festészet nyelvére. Művészi álnevét is egy főszereplőtől vette. A Nameless olyan karakter, aki gyakran ironikus és önironikus, ám jelentős önérzettel is rendelkezik, és ezáltal különösen érzékeny a személyes méltóságra is. A kiállított festményeken a két legjellemzőbb figura a bloodsucker (hatalmas szitakötő, amely halálos sebeket okoz) és Velaya (a játékban szereplő legalantasabb karakterek egyike) elevenedik meg.
Végül, de nem utolsó sorban szintén érdemes kitérni a Zakopánéhoz közel eső Czarna Górában élő és dolgozó festő és aktivista Małgorzata Mirga-Tas munkáira. A Bergitka roma törzsből származó művész a spisziai Czarna Góra cigánytelepen nőtt fel, és művészetének alapvető inspirációs forrása a roma gyermekek világa. Művészként több roma közösséggel kapcsolatos projektet kezdeményezett. Például a Harangos Roma Oktatási Szövetség tagjaként vezette a roma és nem-roma gyermek integrációs művészeti műhelyének munkáját, továbbá több romákkal kapcsolatos projektben és társadalmi kampányban is közreműködött Lengyelországban és külföldön is. 2013-ban Pravde Jakhenca (Nyitott szemmel) projekt keretében más művészekkel közösen installációt készített a lengyelországi német koncentrációs táborokban a romák megsemmisítésére emlékezve. Szobrain, rajzain és festményein gyakran tűnnek fel a mindennapi környezetéből ismert, jellegzetesen roma karakterek és textíliák, amelyeket rajzokra és festett felületekre applikál. A műveken a roma települések mindennapi életének jelenetei és főhősei tűnnek fel.
A biennálé 2019. december 29-ig tart nyitva.
Nyitókép: Małgorzata Mirga-Tas: ROMA NEWS. Photo: Krzysztof Morcinek
A cikk az East Art Mags projekt keretében készült, a Visegrad Fund támogatásával.
