Ezúttal a „második D”, azaz a válás az oka annak, hogy a piacon hozzáférhetővé válnak egy időközben már újranősült 84 éves amerikai ingatlanmágnás, Harry B. Macklowe és felesége, Linda egyedülálló modern és kortárs gyűjteményének darabjai. A pár – csaknem 60 évi házasság után – öt évig veszekedett vagyonuk megosztásáról, melynek ingatlanok és jachtok mellett képzőművészeti gyűjteményük képezte a legfontosabb részét. A két fél közvetlenül gyakorlatilag semmiben, így az egyes művek becsértékében sem tudott megállapodni, így végül elfogadták a bíróság szakértő közvetítő kijelölésére vonatkozó javaslatát. Így a gyűjtemény értékesítésre való előkészítésére, a becsértékek megállapítására egy veterán amerikai műkereskedő, a Christie’s impresszionista és modern osztályának korábbi vezetője, a tekintélyes New York-i Acquavella galéria igazgatója, Michael Findlay kapott felkérést.
A volt házaspár harcával párhuzamosan folyt a küzdelem a két nagy aukciósház, a Sotheby’s és a Christie’s között is a kollekció értékesítésének jogáért; a művek 600-700 millió dollárra becsült összesített becsértéke mellett kettejükön kívül más nem is rúghatott labdába. A versenyfutás végül a Sotheby’s győzelmével zárult, meg nem erősített hírek szerint főként azért, mert ez a ház volt hajlandó több tételre előzetes garanciát adni. A sikert kommentálva Charlie Stewart, a Sotheby’s CEO-ja nem spórolt a nagy szavakkal: „A Macklowe-gyűjtemény a maga saját ligájában játszik; a modern és kortárs művészet kategóriájában a legnagyobb, ami valaha is piacra került. Kétségkívül világszerte meg fogja mozgatni a gyűjtők fantáziáját és az árverés történelmet fog írni, mérföldköve lesz a műpiacnak és a Sotheby’s 277 éves történetének” – mondta.
Az egyetlen gyűjtemény árverési értékesítéséből befolyt legnagyobb összeg jelenleg 835 millió dollár; ezt a rekordot a Christie’s állította fel 2018-ban a Rockefeller-kollekció piacra dobásával. (A kollekció több darabja is bekerült 2018 legdrágább tételei közé, melyeket itt mutattunk be.) A 600-700 milliós becsértékből kiindulva nem túl valószínű, de nem is zárható ki, hogy a Macklowe-gyűjtemény megdönti ezt a rekordot, de a megkülönböztetett érdeklődés nem is elsősorban ennek szól, hanem inkább annak, hogy a pandémia okozta visszaesés után most lesz először igazán lemérhető, milyen a hangulat a műtárgypiac legfelső szektorában – ott, ahol már csak néhány száz, legfeljebb néhány ezer gyűjtő alakítja a piac egészére komoly hatással bíró történéseket.
Az előjelek nem rosszak; a piac nagyjából visszaállt a pandémia előtti szintre, és ez az árverési és a galériás szektorra egyaránt igaz.
A gyűjtők étvágya, főleg Ázsiában, csillapíthatatlannak tűnik. A legfrissebb példa a komoly viszontagságok és többszöri halasztás után a napokban megrendezett Art Basel, ahol a forgalom a várakozást is meghaladta és jó néhány mű talált vevőre több millió frankért, euróért vagy dollárért. A Sotheby’s ezzel együtt is óvatos és nem egyszerre, hanem két, egymástól viszonylag távoli időpontban zúdítja a piacra a rengeteg értékes művet: az első menet idén novemberben, a második jövő májusban lesz. A kiemelt tételeket az árveréseket megelőzően szokás szerint ezúttal is számos helyen bemutatják; a napokban induló túra állomásai Taipei, Hong Kong, London, Paris és Los Angeles lesznek.
A kollekció összesen 165 munkát tartalmaz, a festmények mellett néhány szobrot is. Egyelőre nem került nyilvánosságra, hogy az összes munkát aukción értékesítik-e, vagy néhányra a Sotheby’s private sale üzletága keres vevőt.
A legértékesebb tételek közé tartozik Alberto Giacometti nevezetes bronza, az Orr, ami most a Sotheby’s-nél 60-80 millió dolláros becsértéket kapott. Korábban, amikor a válófélben lévő pár még a gyűjtemény megosztásáról vitatkozott, szakértőik 35, illetve 65 millió dollárra taksálták a művet – az ilyen jelentős eltérések miatt nem tudott a két fél végül megegyezni. Ugyanilyen, 60-80 milliós becsértéket kapott Mark Rothko No. 7 című közismert 1951-es festménye is – ez az összeg megközelíti a művész jelenlegi 86,9 milliós rekordárát. Ugyancsak rekord közeli taksát kapott Cy Twombly peoniákat ábrázoló nagy méretű munkája 2007-ből. A mostani becsérték 40-60 millió dollár, a művész csúcsára, még 2015-ből, 70,5 millió. Hasonló összeget vár a Sotheby’s Andy Warhol 1962-es Kilenc Marilyn című művéért is. A legtöbb – tucatnyi – munkával, köztük egy 10 milllió dollárra tartott bronzszoborral Jeff Koons képviselteti magát a kollekcióban, de 9 művel nem sokkal marad el tőle Picasso sem. Jackson Pollock és Brice Marden vásznaiért 35, illetve 12 millió dollárt várnak. Gerhard Richter 1975-ös vászna, a „Seestück” 25-35millió dollárért kelhet el. A többmilliós ársávba tartoznak a fentiek mellett többek között John Chamberlain, Mark Grotjahn, Wade Guyton, Donald Judd, Willem de Kooning és Sigmar Polke alkotásai is.
Az árverések eredményeivel frissítjük majd írásunkat.
Nyitókép: Andy Warhol Kilenc Marilyn (1962) c. munkájának részlete. Fotó: a Sotheby’s jóvoltából