A világ legfontosabb és leglátogatottabb múzeumai közé tartozó New York-i Metropolitan Museum of Art a 2020-as évre a kiállítások és egyéb rendezvények különösen gazdag választékával készült, tekintve, hogy idén ünneplik az intézmény 150. születésnapját. A programba számos nagyszabású kiállítás mellett olyan események is beletartoznak – vagy beletartoztak volna – mint a hagyományos nagy jótékonysági gála vagy minden olyan élő művész meghívása – ezernél is többen vannak – egy nagy partira a világ minden tájáról, akiknek művei szerepelnek a Met gyűjteményében.
A COVID-19 a múzeum terveit is durván keresztülhúzta, a Met mégis az elsők között volt Amerikában, amely felismerte, hogy a további nyitva tartás, a programok folytatása emberi életeket veszélyeztetne és ezért a múlt héten leállt, példát szolgáltatva a többi kulturális intézmény számára. A bezárás időpontja még külön is fájhatott a múzeumnak, hiszen addigra épp befejeződött a központi jubileumi kiállítás, a Making the Met installálása; a megnyitóra március 30-án került volna sor. Egy másik, igen fontos időszaki tárlat, Gerhard Richter eddigi legnagyobb amerikai kiállítása pedig éppen a kilencedik napjánál tartott, amikor a Met bezárt. Ennek a tárlatnak a Whitney Museum of American Art korábbi otthona, a Met által kiállítóterének bővítésére bérbe vett és tervezőjéről, Breuer Marcellről elnevezett épület, a Met Breuer ad helyet és ez egyben a Met búcsúkiállítása is itt, tekintve, hogy a bérleti szerződést a múzeum anyagi gondjai miatt a tervezettnél korábbi, idén júliusi határidővel bontották fel. Az új bérlő egyébként a világhírű Frick Collection lesz, aminek saját épületének felújítása és bővítése miatt kell átmenetileg új helyre költöznie. Ennek megfelelően júliusig tart, legalábbis elvben, a Richter-kiállítás is, ami, ha Weissék prognózisa az újranyitásról beválik, valószínűleg már nem is lesz látogatható. A Met lázasan dolgozik azon, hogy valahogyan még hozzáférhetővé tudja tenni a közönség számára Richter életművének több mint száz, kiemelkedően fontos darabját, de a megoldás egyelőre még nem körvonalazódik.
Néhány nappal a bezárásról szóló döntés után már arról is képet kaphatunk, hogyan látják a jelenlegi helyzetet és a közeljövő lehetséges történéseit a múzeum vezetői. A képet egy körlevélből és néhány, a múzeum vezetői által adott interjúból lehet összerakni és természetesen sok még benne a bizonytalanság, hiszen a járvány időtartamára és dimenzióira vonatkozóan többféle prognózis létezik.
Az említett levelet Daniel H. Weiss, a múzeum elnöke és Max Hollein igazgató küldte az intézmény többi vezetőjének és noha nem biztos, hogy tartalmát rögtön a nyilvánosságnak is szánták, tény, hogy hozzáférhetővé vált a sajtó számára is. A két csúcsvezető által leírtakból nem túl optimista kép bontakozik ki; szemben azokkal, akik például a múzeumok viszonylag közeli, akár már májusi újranyitásával számolnak, Weiss és Hollein abból indul ki, hogy a Met legjobb esetben is csak júliustól lesz újra látogatható és utána akár egy teljes évbe is beletelhet, mire a látogatószám eléri a korábbi (kb. 7 millió/éves) szintet.
A két vezető úgy véli, hogy a nemzetközi, azon belül az interkontinentális turizmus csak fokozatosan tér majd magához, márpedig a Met-ben magas a külföldi – és a New Yorkon kívüli belföldi – látogatók aránya. A levél 100 millió dollárra teszi a várható bevételkiesés és a járvánnyal összefüggő, nem tervezett kiadások együttes összegét – ez igen nagy szám a 320 millió dolláros éves operatív költségvetéshez viszonyítva, ami egyébként már eleve 3-4 millió dolláros – igaz, az elmúlt évekhez képest jóval kisebb – hiánnyal számolt. Ennek az összegnek a 60%-a fogja terhelni a jelenlegi, június végén záruló pénzügyi évet, a többi átnyúlik a 1920/21-es pénzügyi évre.
A következő hónapokat Weissék három szakaszra bontják; az első április 4-ig tart és addig biztosítják a jelenleg túlnyomó többségükben otthonról dolgozó alkalmazottak munkabérét és kidolgozzák a következő hónapok tervét. A bérek önmagukban havi 16 millió dolláros kiadást jelentenek a múzeumnak. A második szakasz április 4-től a múzeum tervezett újranyitásáig, azaz a jelenlegi elképzelések szerint júliusig tart. Ez idő alatt kell megkezdeni a folyó költségek jelentős csökkentésére vonatkozó program végrehajtását, ami minden bizonnyal felvételi stopot, nyugdíjazásokat, elbocsájtásokat is jelent majd.
„Nem tudunk mást tenni, mint amit mindenki más is tesz ilyen helyzetben” – mondta Weiss, hozzátéve, hogy „ez egy nagyon nem szívderítő dolog”. Ezt a múzeum dolgozóinak egy részét tömörítő szakszervezetek is így látják, de hozzáteszik, az a tény, hogy a múzeum vezetése előbb beszél elbocsájtásokról, mint ahogy egyeztetett volna a szakszervezetekkel, a velük való megállapodás megsértését jelenti. A szakszervezet úgy véli, a Met-nek bőven vannak anyagi tartalékai és mielőtt elbocsájtásokban gondolkodnak, ezeket kéne inkább mozgósítani. E tartalékok létét a vezetés is elismeri, de hangsúlyozza, hogy felhasználásuk szigorú feltételekhez kötött azért, hogy a múzeum ne élje fel a jövőjét. Másrészt ezek a pénzek be vannak fektetve és a jelenlegi helyzetben csak súlyos veszteségek árán lehetne kiszállni ezekből a befektetésekből.
A harmadik szakasz az újranyitástól októberig tart, ezen idő alatt a múzeum szűkített programmal és alacsonyabb költségszinttel működne. A szűkített program elsősorban néhány idénre tervezett időszaki tárlat későbbi időpontra halasztását jelenti. A költségvetésben 50 millió dollárt egy rendkívüli alapba különítenek el, ezt a pénzt főleg az új műtárgyak beszerzésére fordítható akvizíciós alapból és a tervezett rendezvények büdzséjéből vonják el és a rendkívüli helyzet okozta nem tervezett költségek fedezésére, valamint a fundraising magasabb fokozatba kapcsolására használják. Hollein szerint a kényszerű intézkedések hatásából a nagyközönség keveset érzékel majd; legfeljebb az tűnik fel a múzeum életét régóta alapos figyelemmel követőknek, hogy kevesebb új műtárgy kerül be a gyűjteménybe, de az adományok szerencsés esetben ezt is kompenzálják.
Amit a nagyközönség jelenleg érzékelhet a Met-ben folyó munkából, az elsősorban a múzeum digitális kínálatának rendkívül gyors bővülése. Hollein hangsúlyozza, hogy miközben a Met rendszerint a perfekcióra törekszik, a digitális kínálat fejlesztése most olyannyira sürgető feladat, hogy még kísérleti stádiumban lévő projektek is élesbe kapcsolhatók. A változások már a múzeum honlapján is rögtön szembetűnnek; a nyitó oldal teljes egészében a digitális kínálatot reklámozza, melynek leghíresebb, már hosszabb ideje működő, de folyamatosan bővülő eleme a Timeline of Art History, ami a múzeum gyűjteményének segítségével több száz esszével és kronologikus táblázattal kalauzol végig a művészet egyetemes történetének évezredein.
A digitális tartalmakért a Met-ben egy több mint 50 fős csapat felel; jelenleg egyik legfontosabb feladatuk a járvány miatt elmaradó „élő” rendezvények áthelyezése a virtuális térbe, illetve a színfalak mögött folyó és a múzeum zárvatartása alatt sem szünetelő munka bemutatása. A művészettörténészek például saját lakásukból tartanak a múzeum közösségi csatornáin közvetített tárlatvezetéseket és mutatják be a gyűjtemény számukra legkedvesebb darabjait. Külön programokon dolgoznak a gyerekek és a fiatalok számára és számos projektbe a most otthonülésre kényszerült múzeumbarátokat is bevonják. A Met Stories sorozatban például művészettörténészek, kurátorok mellett múzeumlátogatók is megoszthatják az intézménnyel kapcsolatos élményeiket. Gyorsan bővül az Open Access Program is, aminek keretében jelenleg már a múzeum 230 ezer műtárgyáról összesen közel kétszer ennyi digitális felvétel nézhető meg mindenfajta korlátozás nélkül.
Úgy tűnik, a közönség hagyja magát „átterelni” a múzeummal való ismerkedés digitális csatornáira; a bezárás utáni első héten a közösségi csatornák közül az Instagram 78, a Twitter 63, a Facebook 34%-al több látogatót regisztrált, a YouTube-on a megtekintések száma 150%-al nőtt. A legnagyobb – 833%-os (!) – növekedést a gyerekeknek szóló MetKids mondhatja magáénak. A MetPublications a múzeum több száz kiadványának digitális változatát kínálja olvasásra, és hasonlóan gazdag a videótár egészen az 1920-as évekig visszamenő kínálata is.
A kisebb múzeumokat valósággal sokkolták a Met által a várható veszteségekre vonatkozóan prognosztizált számok. Úgy gondolják, hogy ha egy ekkora intézményt ilyen súlyosan megviselnek a járvány következményei, akkor számukra a puszta túlélés is kétséges lehet. Véleményüket osztja a múzeumokat tömörítő nemzeti szervezet, az American Alliance of Museums (AAM) is, amely úgy látja, hogy a központi kormányzat, az egyes államok és a magánmecénások hathatós segítsége nélkül a most bezárt múzeumok akár egyharmada is képtelen lehet a járvány elmúltával az újranyitásra. A múzeumi szektor persze az USÁ-ban sem számít a nagy ágazatok közé, de azért méretei így is impozánsak: az AAM által képviselt intézmények – ezek közé nemcsak a múzeumok tartoznak, hanem pl. a tudományos-technológiai központok, az állatkertek, planetáriumok, botanikus kertek is – 2016-os adatok szerint több mint 726 ezer embernek adtak munkát és helyi, tagállami és szövetségi szinten 12 milliárd dollárnyi adót fizettek. Ezeknek az intézményeknek a fenntartásában a közpénzeknek kisebb a szerepe, mint Európában; az ilyen pénzek aránya költségvetésükben a bevételi oldalon átlagosan 25% – a művészeti múzeumok esetében ennél is alacsonyabb, 20%.
Az AAM a múzeumok leállása után levélben fordult az amerikai kongresszus republikánus és demokrata párti vezetőihez, amiben egyrészt 4 milliárd dolláros azonnali támogatást kértek a koronavírus miatt bezárni kényszerült intézmények életben tartására, hangsúlyozva, hogy miközben számos más, a járvány által kiemelten súlyosan érintett szakma, a légitársaságok, utazási irodák, a vendéglátóipar, stb. gondjaival tele van a sajtó, a non-profit múzeumi szféra nehézségeire szinte senki sem hívja fel a figyelmet. A levélben foglaltak nyomatékosítására a Met külön kampányt is indított #CongressSaveCulture címmel. Az AAM becslése szerint tagintézményei naponta 33 millió dollárnyi bevételtől esnek el. A tét nemcsak a munkahelyek biztosítása; a nemzeti kulturális örökség megőrzése, és az idegenforgalom gyors újjáélesztése sem képzelhető el bezárt múzeumokkal.
Az AAM dokumentuma felhívja a figyelmet a múzeumoknak az oktatásban, az edukációs infrastruktúra működtetésében betöltött szerepére is; becslései szerint a múzeumok évi több mint 2 milliárd dollárt költenek ilyen jellegű tevékenységre, s ezt a munkát folytatják – például online kurzusok vagy a tanároknak és szülőknek szánt digitális oktatási segédanyagok biztosítása formájában – most is, amikor kiállítótereik és az iskolák is zárva tartanak. Az AAM másik javaslata a kongresszus felé további adókedvezmények biztosítása azok számára, akik készek e nehéz helyzetben a múzeumok és más kulturális intézmények még fokozottabb anyagi támogatására. A washingtoni válasz az AAM levelére egyelőre várat magára, de több állam kormányzója jelezte már, hogy a járvány okozta krízisből való kilábalást segítő programokban számolnak a múzeumok szükségleteivel is.
Nyitókép: Joan Jett gitárja, egy „Gibson Melody Maker”, amelyet a Runaways, illetve a Joan Jett and the Blackhearts tagjaként használt, a nyolcvanas évektől máig. A hangszer a Met tavalyi, Play It Loud – The Instruments of Rock and Roll című kiállításán szerepelt. Fotó: Bmore Energy
