A Téli Tárlat története 1955-ben kezdődött. A miskolci kiállítás-sorozatok közül ez nyúlik vissza időben a legmesszebb, hiszen az Országos Grafikai Biennálék máig tartó sorozata is csak 1961-ben indult.
Kezdetben úttörő kezdeményezésnek számított, hogy a fővároson kívül vidéken is megrendezésre kerülhetett egy olyan tárlat, amely felvonultatta a magyar képzőművészet élvonalát és egyben lehetőséget adott a helyben élő művészeknek is a bemutatkozásra.
Az Országos Képzőművészeti Kiállítások 1960-ig évente, majd 1961-től kétévente kerültek megrendezésre. A kiállítás 1970-ben kapta a Miskolci Téli Tárlat elnevezést.
Más nagyvárosok (pl.: Debrecen, Szeged, Hódmezővásárhely, Salgótarján) hasonló szándékú országos kiállításai miatt egy idő után azonban szűkebbek lettek a miskolci tárlat keretei is, ezért 1984-től már szándékában is csak regionális, az észak-magyarországi – elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyei – művészek bemutatkozási fóruma lett.
A Téli Tárlatok színvonalát évtizedeken át az országosan elismert, a régióban élő és ide kötődő művészek biztosították. A kezdetektől kiállító művészek közt szerepelt többek között Barczi Pál, Feledy Gyula, Czinke Ferenc, Nagy Gy. Margit, Varga Miklós, Papp László, Pető János, Seres János, Tellinger István, Tóth Imre, Kalló László, Zsignár István, Lenkey Zoltán, Kunt Ernő és Csabai Kálmán. Később jelent meg munkáivalMáger Ágnes, Lóránt János, Pataki János, Varga Éva, Szanyi Péter, Fejér Ernő, Drozsnyik István. Az utóbbi néhány évben azonban feltűnt a legfiatalabb alkotógeneráció is. Batykó Róbert, Lukács Róbert, Szanyi Borcsa, Sütő Róbert, Laczkó László, – hogy csak néhány fiatal kiállítót említsünk -, akik korábban még középiskolásként vettek részt a Miskolci Galéria Alkotóházában nyaranta megrendezésre kerülő Képzőművészeti Szabadiskola valamelyikén.
A XXI. Téli Tárlatra 128 művész 282 művet adott be, ebből a válogató zsűri 95 művész 166 alkotását javasolta bemutatásra. Az ünnepélyes megnyitón tíz díjat adnak át a díjalapító önkormányzatok, cégek, szervezetek.
A tárlat egyfajta csoportképe a magyar kortárs képzőművészetnek: erőteljes, élettel teli pillanatkép. Minden egyes műalkotás, amely a kiállításra került egy személyes üzenet.
