A program résztvevői a konceptuális művészet kapcsán azt vizsgálják, hogyan jöttek létre művészeti projektek az antidemokratikus berendezkedésű országokban (pl. Franco Spanyolországában, a dél-amerikai diktatúrákban, illetve a kelet-közép európa szocialista országaiban), milyen kapcsolati hálóval rendelkeztek az alkotók, hogyan jelentek meg a hazai és nemzetközi nyilvánosság előtt. A kutatás a módszertani háttere a történeti összehasonlítás, amely segíti a művek és a korszak jobb megértését. Az említett művészeti mozgalmak nem csupán történeti tények halmazaként állnak előttünk, hanem élő, máig ható hagyományként, amelynek legjobb bizonyítéka a fiatal művészek nemzetközi szinten is tetten érhető, több szakértő által „újkonceptualizmusnak” nevezett művészi irányultsága, egy olyan új jelenség, mely más formában és más körülmények között, de az előzményekre gyakran visszautalva jelentkezett a 21. század aktualitásaként.
A budapesti találkozó címe (és témája is egyben) A mű ideje / a mű az időben, ami arra utal, hogy a bemutatókat, a szimpóziumot, a beszélgetéseket, valamint a kapcsolódó kiállítást a műalkotás történeti és aktuális értelmezése, a megőrzés, illetve a rekonstrukció, újra-alkotás vagy újra-kontextualizálás kérdéseinek szenteljük. „Köztudott, hogy fontos művek csak a létrejöttüknél jóval később válhattak ismertté, adott esetben jóval elkészültük után kerültek nyilvánosságra, sőt vannak művek, melyek az elképzelés idején nem valósulhattak meg, ám szerencsés esetben akár évtizedekkel később igen, mégis az adott korhoz (az eredeti idea megszületése korához) köti őket a történeti tudat. Fontos műalkotások elvesztek vagy megsemmisültek, mégis újra láthatóvá válnak rekonstrukció révén, más művek pedig, bár léteznek, egy új művészi program, „kisajátítás” vagy új szempontú művészi figyelem nyomán új formában kerülnek a nyilvánosság elé ismét. Kérdezhetjük: Mit jelent ez a megértés illetve az interpretáció vonatkozásában? Új jelenségről van-e szó, vagy ez a hagyomány alapveto sajátossága? Melyik mű-változat a „valódi”? Lehet, hogy mindegyik?”
Élő (radikális) emlékezet című kutatás az 1960-as, 70-es évek konceptuális művészetét, a társadalmi, az politikai indíttatású művészeti kezdeményezéseit vizsgálja, elsősorban az antidemokratikus berendezkedésű országok (dél- és közép-kelet európai, latin-amerikai országok, régiók) esetében.
A mű ideje / a mű az időben című kiállítás
Kiállító művészek: Erdély Miklós, Jovánovics György, Kis Varsó
Helyszín: Labor, 1053 Budapest, Képíró u. 6.
Megnyitó: 2007. október 11-én (a kiállítás november 25-ig látható)
Megnyitják: Keserue Zsolt (FKSE elnök), Kőnig Frigyes (MKE rektor), Peternák Miklós (C3 igazgató)
A mű ideje / a mű az időben – Nemzetközi szimpózium a [VRM] projekt keretében
Október 12-én, péntekeken 10:00 – 17:00 óra között
Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem vetítőterem (1062 Budapest, Andrássy 69-71.)
Bővebb információ:
http://www.c3.hu/vrm/
http://www.vividradicalmemory.org/
A mű ideje / a mű az időben – Az Élő (radikális) emlékezet című nemzetközi kutatáshoz kapcsolódó rendezvénysorozat
A program résztvevői a konceptuális művészet kapcsán azt vizsgálják, hogyan jöttek létre művészeti projektek az antidemokratikus berendezkedésű országokban (pl. Franco...