Ahogy arról nemrégiben az OFF-Biennálé Budapest által május végén szervezett THE SEASON OF DARKNESS: Being Civil in an Uncivil Society című nemzetközi szimpóziumról szóló beszámolónkban már írtuk, a rendezvény egyik fő célkitűzése volt, hogy a tavalyi Documenta 15 tanulságait a regionális kooperációk szintjén is továbbgondolja. Ennek szellemében az egyik panel arra kereste a választ, hogy miképpen lehetne a lumbung, vagyis a legutóbbi Documenta megvalósításában résztvevő, különféle művészeti és civil kollektívákból, kurátorokból, alkotókból álló közösségi modell szellemiségét az East Europe Biennale Alliance (EEBA) keretében folytatni. Ennek a beszélgetésnek a résztvevői az EEBA tagjai, Tereza Stejskalová és Veronika Janatková (Biennale Matter of Art Prague), Bartosz Frąckowiak (Biennale Warszawa), Serge Klymko (Kyiv Biennial), Laima Ruduša (Survival Kit Festival, Riga) és Szakács Eszter (OFF-Biennálé Budapest) voltak, a kerekasztalt pedig Erdődi Katalin moderálta, aki — ahogy az már tavaly november óta nyilvános, Aleksei Borisionokkal együtt — a jövő ilyenkor, vagyis 2024 nyarán nyíló harmadik prágai Matter of Art biennálé társkurátora lesz.
Ennek apropóján megkerestük Erdődi Katalint, hogy a biennálé kurátori pozíciójáról szóló döntés előzményeiről, annak folyamatáról és szakmai hátteréről kérdezzük. A tavaly ősszel megrendezett második prágai Matter of Art biennálén az Artportal Nézzük meg! című, idén nyáron teljes gőzzel elstartoló videórovatának szerkesztői (Miklósvölgyi Zsolt és Brückner János) is jelen voltak, hogy — a tavalyi Documentáról szóló videós beszámolók mellett — a rovat karakterének és műsorstruktúrájának kikísérletezése céljából a helyszínen forgassanak. Ezért a mostani cikket és villáminterjút az általuk készített felvételekből összevágott videós anyagok kísérik.
Erdődi Katalin bécsi és budapesti székhelyű kurátor és dramaturg. Sokrétű munkássága a kortárs előadó- és képzőművészet határterületeire fókuszál, elsősorban a társadalmilag elkötelezett művészetre, a kísérleti performanszra, valamint olyan, vidéki és városi nyilvánosság tereit célzó művészeti intervenciókra, amelyek kollaboratív megközelítéssel, helyi lakosokat és közösségeket bevonva valósulnak meg, mint például a 2021-ben az OFF-Biennálén is látható Hírdalcsokor, Alicja Rogalska képzőművésszel, Annus Réka népdalénekessel és a Kartali Asszonykórussal együttműködésben. Kurátorként korábban olyan jelentős művészeti intézményeknek és fesztiváloknak dolgozott, mint a grazi steirischer herbst fesztivál, a bécsi brut, a lipcsei GfZK, vagy a budapesti Trafó. Erdődi emellett a PLACCC nemzetközi köztéri művészeti fesztivál társalapítója, valamint a ZHdK Zürich és a brit University of Reading közös kurátori doktori programjának doktorjelöltje, aki 2020-ban eddigi munkásságáért az Igor Zabel-díjat vehette át. A budapesti Kassák Múzeumban jelenleg is látható a nemrégiben nyílt, a Kassák kortárs művészeti díj első nyerteseivel, az Igor és Ivan Buharov alkotópárossal közösen szervezett, Szittya Emil költő, író, festő és művészetkritikus alakjának szentelt kiállítás, amelyben kurátorként és társalkotóként egyaránt részt vett.
ArtPortal: A tavalyi biennálé bezárása után pár héttel került nyilvánosságra, hogy Aleksei Borisionokkal együtt Te leszel a következő, 2024-es prágai Matter of Art biennálé kurátora. Hogy zajlott pontosan a kinevezés folyamata?
Erdődi Katalin: Nyílt pályázat útján kértek fel a Matter of Art biennále kurátori pozíciójára, mert a második (2022. évi) kiadás óta pályázat útján választják ki a biennále kurátorait. 2020-ban az első kiadásnak a tranzit.cz csapata, Vít Havránek és fentebb már említett Tereza Stejskalová voltak a kurátorai. Tudtommal Kelet-Európában a Matter of Art az egyetlen biennále, amely nyílt pályázat útján választja ki a kurátorokat, ez érdekes módon sem a térségben, sem globálisan nem túl elterjedt gyakorlat, jellemzően a meghívás alapján történő felkérés dominál.
AP: Volt-e már előzménye a Borisionokkal történő együttműködéseteknek, egyáltalán közös kurátori koncepcióval vagy külön-külön jelentkeztetek a pályázat során?
EK: Számomra izgalmas és nagyra értékelem, hogy egy szervezet úgy döntött, hogy megnyitja ezt a folyamatot, ráadásul a tranzit.cz már 2022-ben is egy kurátori csapatot és nem egyetlen személyt, vagy régebb óta együtt dolgozó kurátori kollektívát választott ki. Ez így volt a mi esetünkben is: Aleksei Borisionokkal bár ismerjük egymást, de nem együtt, hanem külön-külön, saját kurátori koncepcióval pályáztunk és a tranzit.cz döntött úgy, hogy mindkettőnket felkér. A kiválasztás több körös volt, majd 2022. őszén kértek fel minket és ezt követően kezdtünk el együtt dolgozni. Az előző kiadáshoz képest annyiban más az együttműködésünk, hogy nem törekszünk közös koncepció kialakítására, hanem különböző fókuszokkal fogunk dolgozni és ezeket fűzzük össze a biennáléban, a művészeti pozíciók közötti áthallásokra és párbeszédre koncentrálva. Ezen túl lesznek olyan alkotók, akikkel közösen dolgozunk majd, mert munkájukban az érdeklődési területeink metszik egymást. Ez azért is izgalmas, mert így tudunk autonóm módon kutatni-gondolkodni, miközben szoros párbeszéd van közöttünk, ami nagyon termékeny és inspiráló.
AP: Milyen szerveződés vagy szervezet áll pontosan a prágai biennálé mögött?
EK: A Matter of Art biennále a tranzit.cz válasza a kis művészeti intézmények működésének kihívásaira. Az effajta intézményi önreflexió nagyon jellemző a tranzitok működésére, hiszen (a térség más intézményeihez képest) relatíve hosszú és stabil fennállásuk alatt folyamatosan változó szervezetekről van szó. Ezt láthatjuk a tranzit.hu esetében is, akik néhány éve Lehetőségek tereként gondolták újra működésüket, de hasonló folyamat figyelhető meg a bukaresti tranzit.ro esetében, akik nemrég a város peremére költöztek és Experimental Station for Research on Art and Life néven, közösségi alapon szerveződő művészeti és ökológiai laboratóriumként dolgoznak.
AP: Miként épül fel a Matter of Art biennálé működési struktúrája és hogyan reagál erre a kurátori koncepciótok?
EK: A Matter of Art nem egy nagyszabású, a városvezetés által dotált biennále, ezért az erőforrások korlátozottak, azonban lehet fókuszáltan, tartalmi kérdésekre koncentrálva dolgozni — nem feladatunk a városimázs építése. Az eddigi biennálék egyaránt használtak intézményi tereket (Prágai Városi Galéria) és nem művészeti, rendhagyó helyszíneket, melyek általában tartalmilag kapcsolódtak a biennále fókuszához, mint 2022-ben a kórház. Ezt mi is szeretnénk folytatni, sőt lehetőség szerint igyekszünk még helyszínspecifikusabban és decentralizáltan dolgozni. A biennálé regionális pozícióját illetően, ha az Eastern European Biennial Alliance tagjait nézzük, mindegyik biennálé nagyon különböző helyzetben van, más eszközökkel operál, ami az adott országok aktuális kultúrpolitikai és társadalmi helyzetéből is adódik. Szerintem a térségben pont ez a sokféleség a fontos, mert mindegyik biennále igyekszik a helyi kontextusra tekintettel, önreflexív módon dolgozni. Ez a hazai OFF-Biennále esetében is szembetűnő, mely kiadásról kiadásra újragondolja a működését. A Matter of Art-nál is megjelenik ennek a folyamatos újragondolásnak az igénye, ami a felkért kurátorok számára is egy fontos feladat és lehetőség.
Borítókép: Biennale Matter of Art 2022, installation view, General University Hospital in Prague © Jonáš Verešpej
