Felsmann István, Tivadar Andrea: Playful, Deák Erika Galéria, 2023 február 23. – április 6.
A bennünk élő gyermek gyakran felnőtt korunkra sem tűnik el, hiszen a játék a kreatív munkának, alkotásnak, így a művészetnek is szerves része. A kérdés csupán az, kiből mennyire lehet előcsalogatni az erre való hajlamot. Felsmann Istvánból és Tivadar Andreából például úgy tűnik, elő lehet. Legújabb, Playful című közös kiállításukkal azt bizonyítják: a művészet játék is. Még akkor is, ha egy-egy alkotás létrehozása mögött – legyen szó festményről, objektről, szoborról, installációról – gyakran hosszú és fáradtságos munkafolyamat áll. Felsmann és Tivadar esetében is érezhető ez a kettőség. Alkotásaik egymással találkozó formái összetett alkotói folyamat nyomait és játékos egyszerűséget egyaránt hordoznak magukban.
Míg Felsmann István a közkedvelt LEGO építőjáték elemeit egymásba „forrasztva” építi műalkotásait, addig Tivadar Andrea a festészet művészeti ágában mozog, de a szisztéma nála is ugyanaz. Csőrendszerek vezetékeire emlékeztető játékos formái mögött további komplexebb alakzatok kavarognak a képtérben. Bár másfajta eszközökkel dolgoznak, művészetük – amint a jelen tárlat is bizonyítja – mégis több ponton kapcsolható egymáshoz.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika és festő szakán végzett Felsmann István alkotásaiban interdiszciplináris megközelítésre törekszik. Szobrokat és kinetikus objekteket egyaránt készít. Alkotói metódusa során egyszerű összefüggéseket keres, ezeken keresztül vizsgálja a nagy egészet. A képzőművészet jövője, napjaink technológia fejlődése, a társadalmi és politikai viszonyok rendszere egyaránt foglalkoztatja.
Bár több területen is otthonosan is mozog, mégiscsak LEGO-reliefjei váltak művészete védjegyévé. Az építőjáték „szabványosított” elemeiből geometrikus alakzatokat (köröket, háromszögeket, hidakat) épít. Idomait mérnöki precizitással illeszti össze, amelyekből hol emberi alakok, hol pedig épületek rajzolódnak ki. A képsíkot izgalmas színátmenetek uralják, s az ezekből kivágott vagy épp ezekre ráhelyezett geometrikus formák együtteséből domborművek születnek. A párba állított alkotások pozitív-negatív részei egymásra/ba illeszthetőnek tűnnek. Felsmann LEGO kockákból álló „építményei” ugyan pontosan ki vannak szerkesztve, ám az egyes kompozíciók gyakran olyan benyomást keltenek, mint amik, akár egy kártyavár, bármikor összeomolhatnak. Míg azonban az építészet szakterületén nem lehet hibát véteni, addig művészként Felsmann fittyet hányhat a gravitáció törvényeire és a statika szabályaira, mivel nála az elemek játéka, azok egymáshoz való viszonya válik fontossá. E mértani elemeket jelentős mérnöki precizitást igénylő lézervágással hozza létre és „forrasztja” helyükre, amivel pedig mintha azt hangsúlyozná, hogy a művészet mégsem csak játék.
Tivadar Andrea a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen szerzett festőművész diplomát. 2014-ben ösztöndíjasként a franciaországi Rennes városában a Bretagne-i Európai Művészeti Iskolában, majd 2016-ban egy újabb ösztöndíj keretében Rómában tanult. Számos csoportos kiállításon (így például: When the Globe is Home, Gallerie delle Prigrioni, Treviso, Olaszország, 2020; Meanwhile in Painting, Budapest Galéria, Budapest, 2018; Breaking Rules, Museum of Art, Cluj-Napoca, 2017) vett részt.
Tivadar hagyományos olaj technikával festi élénk színű csővezetékekhez hasonlító alakzatait. Absztrakt képi világának ide-oda futó hengerei valóságosan ingerlik a szemet, a dinamikus formákról szinte le sem tudjuk venni tekintetünket. Legújabb vásznainak tubusokra, patronos dobozokra emlékeztető képződményei mögött a „háttér” is több rétegű. A gyűrt acéllemezhez hasonló „alap” további mélységeket takar, növelve a térbeliség és űrszerűség érzetét. A neonfeliratok fényeit idéző, táncot lejtő, vibráló testek szétszóródva lebegnek ebben a végtelennek ható szürkés térben; e kettő együtt pedig izgalmas kontrasztot képez.
A tárlat tematikáját legközvetlenebbül a kiállítótér közepén található, Felsmann István által tervezett ping-pong asztal hangsúlyozza. Azonban mégsem egy szabványos méretű és formájú játékasztallal van dolgunk, hiszen ennek az oldalai nem párhuzamosak, hanem az asztal két vége felé szűkülve egy hatszögletű formát rajzolnak ki. A „hálót” szintén mértani testek alkotják és tükrök borítják; utóbbiak az egyedi, fekete-fehér ütőkön is visszaköszönnek. Az asztal körül a földön valódi fehér labdák hevernek, ha valakinek arra támad kedve, akár játszhat is ezen a különleges sportszeren, ami ezúttal nem csak a játékosság és művészet viszonyát, de Felsmann István és Tivadar Andrea közös tárlatát is remekül jelképezi.
