A művészet olcsó vására

December 13-án 19 órától 14-én 19 óráig tartott a Lille elővárosában, Roubaix-ban tizenharmadik alkalommal megrendezésre kerülő « Braderie de l’Art » (magyarul « A művészet olcsó vására » ). A rendhagyó művészeti eseménynek, amelyik se nem képzőművészeti szalon, se nem kiállítás, ezáttal egy fedett parkoló adott otthont, míg a korábbi években egy elhagyott üzemépület. Az alapszabálynak megfelelően, a szervezői zsűri által kiválasztott, a vizuális alkotói munka különböző területén tevékenykedő száz résztvevő  (festő, szobrász, divat- és formatervező) a helyszínen, hulladékanyagokból  készítette el egy vagy több munkáját. A rendelkezésre álló huszonnégy óra alatt a legkülönfélébb stílusú, és tegyük hozzá színvonalú alkotások jöttek létre a közönség jelenlétében. (Meglepő volt az érdeklődők nagy száma, amely csak hajnal felé csökkent, hogy azután a délelőtti óráktól újra tömeggé duzzadjon.). A franciák mellett német, belga, angol és amerikai  résztvevők is voltak. A használt, kidobásra ítélt ruhadarabok, bútorok, színes magazinok, edények és más hétköznapi használati tárgyak az alkotók közbeavatkozásának eredményeképpen új formát, új értelmet, új funkciót kaptak. Láthattunk ékszereket színesre festett söröskupakból, konzervdoboz tetőből, írógép- és számítógépbillentyűzet darabjaiból, kartonra, újságpapírra festett képeket, metrójegyekből létrehozott figuratív és absztrakt szobrokat, kartonra varrt számolócédulákból, mozijegyekből készült konstruktív kompozíciókat, üvegdarabokból összeállított mozaikokat. A törött edényekből készült assemblage-ok Daniel Spoerri munkáit juttaták eszünkbe, míg a szerszámokból, sarlóból, fogókból, kerékpárláncokból, benzines kannákból és vízcsapokból készített szobrok Tinguelyét és Harasztyét. Egy New York-i formatervező, Klaus Rosburg színes ruhacsipeszekből készített lámpaernyőivel aratott nagy sikert, míg az ugyancsak New York-i festőnő, Kymbali Craig tárgyakat is magában foglaló, politikai töltetű festményeivel. Egy francia művész, Kiki Furious, helyszínen készített rajzai mellett  korunkról sötét képet formáló, madárkalitkába zárt, elcsúfított, deformált babáival tűnt ki. Az utca művészetének képviselői, a Spraylab-csoport  tagjai  képeikkel azt bizonyították, hogy mennyire sokszínű és gazdag kifejezési eszköz a napjainkban már egyre inkább elfogadottá váló graffitiművészet. A helyszínen született alkotásokat meg lehetett vásárolni, de áruk – a szabályoknak megfelelően – nem lehett több, mint 230 euro. A roubaix-i példa Franciaország határain túl is követésre talált, az elmált években Barcelonában, Athénben és Berlinben is sor került hasonló eseményre. (Cserba Júlia, Párizs)