A The Art Newspaper régi hagyományt követve idén is nyilvánosságra hozta a világ leglátogatottabb képzőművészeti múzeumainak és időszaki tárlatainak listáját. Utóbbi lista mindig csalóka egy kicsit, mivel az egyik évről a másikra átnyúló kiállításokat a zárás évében veszik figyelembe, így például a mostani listán hiába keresnénk a Louvre idén márciusban zárult, 1,1 millió látogatót vonzó nagyszabású Leonardo-kiállítását, aminek majd a jövő évi listán lesz előkelő helye. A képet némileg torzítja, hogy míg a múzeumok és kiállítások egy része ingyenesen, mások esetenként meglehetősen borsos belépődíj ellenében látogathatók. A rangsorban a két kategória együtt szerepel, de a belépődíjat nem szedő intézményeket csillaggal jelölik. A tárlatok esetében további torzító tényező a nagyon különböző, néhány héttől a csaknem egy évig tartó kiállítási időtartam, ezért a lista készítői a látogató összlétszám mellett a napi látogatószámot is megadják, sőt ez utóbbit tekintik a rangsorolás alapjának.
A lista korábbi kiadásait nem ismerők számára talán meglepetésként hat az a tény, hogy a két összeállításban szereplő múzeumok között egyáltalán nincs átfedés, azaz a leglátogatottabb időszaki kiállításoknak nem a leggyakrabban felkeresett múzeumok adtak helyet. Sőt, sokszor nem is múzeumok, hanem kiállítási csarnokok. Ennek legfőbb oka az, hogy a világ legnépszerűbb európai és amerikai múzeumainak infrastruktúrája állandó gyűjteményeik látogatóinak kiszolgálása mellett a nagy időszaki tárlatokon legfeljebb napi 7 ezer, de gyakran inkább csak 4-5 ezer fő fogadását teszi lehetővé, s ez a látogatottsági statisztikákban rendszerint nem elegendő a dobogóhoz. Ennél nagyobb kapacitással csak vegyes funkciójú kulturális központok – mint a Banco do Brasil ma már négy brazíliai nagyvárosban is működő kulturális gigaközpontjai – vagy a legkorszerűbb, óriási méretű kiállítási csarnokok rendelkeznek, amiket előszeretettel bérelnek ki a sok látogatóra számító tárlatok – az esetek jelentős részében vándorkiállítások – szervezői.
A múzeumi lista első két helyén nem történt változás, a Louvre és a National Museum of China pozíciója megingathatatlannak tűnik; a változás mindössze annyi, hogy a Louvre-nak tavaly – vélhetően a jó néhány kényszerű zárvatartási nap miatt – nem sikerült átlépnie a bűvös 10 milliós határt. A dobogó harmadik fokára viszont most a Vatikáni Múzeumoknak sikerült fellépnie, megelőzve a New York-i Metropolitan Musuem of Art-ot. Az egyetlen város, ami egynél több – ráadásul rögtön három – múzeummal is szerepel a listán, az London, s a számokat tekintve a három intézmény, a British Museum, a Tate Modern és a National Gallery között minimális a különbség, versenyfutásukból ezúttal a British Museum került ki győztesen. Persze más lenne a helyzet, ha a Tate múzeumok látogatószámát együttesen vennék figyelembe. A szentpétervári Ermitázs 2018 után tavaly is előre tudott lépni egy helyet és most már a nyolcadik, míg a madridi Museo Reina Sofía a 9. helyen mutatkozik be a TOP 10-ben.
Az időszaki tárlatok látogatottsági listájának nagy meglepetését már a bevezetőben említettük: a kiállítások zöme mindössze három – Európán kívüli – városra korlátozódik: Tokióra, Washingtonra és Rio de Janeiróra. A három város közül kettő ráadásul csak egy-egy intézményt jelent: Rio de Janeiróban a Banco do Brasil által fenntartott kulturális központot, Washingtonban pedig a Smithsonian Institute-ot. A Centro Cultural Banco do Brasil kivételes helyzetét jelzi az is, hogy a négy riói kiállítás mellett ezek egyikének Belo Horizonte-i bemutatója is bekerült a TOP 20-ba – rögtön a második helyen, továbbá, hogy a dobogóra csak brazíliai kiállítások állhattak fel. A brazíliai és a washingtoni tárlatok ingyenesen voltak látogathatók, a TOP 20 összes többi tárlata belépti díjas volt.
Ha a napi látogatószám helyett az összlétszámot vesszük figyelembe, akkor a washingtoni Smithsonian Diana Arbus-tárlata viszi el a pálmát több mint 1,6 millió látogatóval; emellett további két tárlat vonzott több mint egymillió nézőt: a párizsi La Villette-ben megrendezett Tutanhamon-kiállítást 1,4, a Smithsonian Trevor Paglen-tárlatát több mint 1,1 millióan látták. (Paglen neve nálunk még kevéssé ismerősen cseng; a 46 éves, operatőrként is dolgozó művész a tömeges információgyűjtés, az emberek megfigyelésének problematikájával foglalkozik.) Európából mindössze három tárlat került a leglátogatottabbak közé: a már említett Tutanhamon kiállítás mellett – aminek londoni állomásával valószínűleg az idei listán találkozhatunk majd – az ugyancsak párizsi Louis Vuitton Alapítvány egy jeggyel látogatható Basquiat és Schiele tárlatai, továbbá az amszterdami Van Gogh Museum Van Gogh és a napraforgók című blockbustere.
Bár az év leglátogatottabb tárlata az olyan népszerű filmek, mint a Shrek készítésének kulisszatitkaiba beavató Dreamworks lett, amit Rióban és Belo Horizontében is többen láttak egy nap alatt, mint bármelyik másik kiállítást, a listát mégis az egyéni kiállítások dominálják. Közülük a legtöbben Ai Weiwei eddigi legnagyobb szabású – és Brazíliában első – kiállítását látták, de felkerült a listára Van Gogh, Arbus, Basquiat, Schiele és Paglen már említett kiállításai mellett többek között a tokiói Munch- és Klimt-show is.
Közép-Európában még a legnagyobb kiállításoknak is mások a dimenziói. A térség tavalyi legfelkapottabb tárlata kétségkívül a bécsi Kunsthistorisches Museum Bruegel-show-ja volt – aminek utolsó napjaiban szinte ostromállapot uralkodott a múzeum környékén – ám ez is „csak” napi 3.923, összesen 408 ezer látogatót jelentett, míg a húszas listára a naponta 5 ezernél több érdeklődőt fogadó tárlatok kerülhettek fel.
