Az érsekújvári (Szlovákia) költő és performer, Juhász R. József a helyszínen, akciója alatt nem kommunikált senkivel. Ellenben a katasztrófaturistákat bevonva azt vizsgálta, milyen gyorsan terjednek az interneten a fotók, illetve ki hogyan kommentálja a „megmozdulást”.
A rendőrök nem teketóriáztak: lekapcsolták őt a helyszínen, egy internetes portál pedig rögtön kinyomozta, kiről van szó, és már aznap, június 6-án éjjel interjút készített vele. Egy biztos: Juhász R. József azokban a napokban többet szerepelt a sajtóban, mint harminc éves munkássága során bármikor. Pedig régóta a „pályán levő“ művész – aki most kiállítást is tervez az akciójára érkezett reakciókból. Az artPortal erről a projektről kérdezte a művészt, akinek egybként október 2-án nyílik kiállítása Kívül tágasabb / Spacious Outdoor címmel Budapesten, az Akcáfa utcai Magyar Műhely Galériában.
Performansz az áradó Dunában.
Budapest, 2013 június 6. Fotó – a művész jóvoltából
artPortal: Számítottál rá, hogy olyan hamar „lelepleznek”?
Juhász R. József (J.R.J.): A legkevésbé sem. Azt vártam, hogy az áradó Dunát fotózók közül maximum negyvenen-ötvenen engem is lencsevégre kapnak. Legföljebb harminc-negyven kommentre számítottam a Facebookon, néhány fotóval. De jóval nagyobb visszhangja lett a dolognak. És ebben szerintem komoly érdemük van a rendőröknek. Az okozta a „robbanást”, hogy kiparancsoltak a folyóból, illetve megvárták, míg önszántamból kimegyek a partra, és ott betuszkoltak a rendőrautóba. Az erről készült videók felkerültek a Facebookra, ekkor indult a kommentlavina. Persze igazoltatni akartak a helyszínen, de mivel nem voltak nálam papírok, hazavittek, amiért egyébként hálás vagyok nekik. A média nem tőlük tudta meg a nevemet, hanem azoktól az ismerőseimtől, akik szintén írtak a közösségi oldalra. Addig akartam folytatni a performanszt, amíg kiderítik, ki vagyok. Vagyis másnap is bementem volna a folyóba.
A kommentek ekkor már áradtak, mint a Duna, és különböző szellemes magyarázatok jelentek meg. „Humán vízállásmérő”, „türelmes randizó”, „vizibuszra vár”… Sokan talágatták azt is, miért van nálad esernyő.
J.R.J.: A performanszaimban eddig is gyakran jelen volt az abszurd. Szeretem, ha első látásra világos: valami nem stimmel a látvánnyal. A víz ellen legtöbbször esernyővel védekezünk. Én is így tettem, csak most lentről jött a víz. De büszke magyarként nem adtam fel. Persze ez csak egy a lehetséges magyarázatok közül, melyeket a kommentekből raktam össze. Maga a performansz nem cél, hanem eszköz volt arra, hogy megtudjam, hogyan reagál az online közösség, ha valami szokatlant tapasztal. Vagyis nem az akció volt fontos, hanem annak értelmezése. Hogy az emberek hogyan próbálják megfejteni, amit látnak, illetve hogyan alakítják, befolyásolják egymás véleményét. Gyakorlatilag ők adtak címet, okot, célt ennek az egésznek, amit online performansznak neveztem el.
Csináltak már mások is ilyesmit?
J.R.J.: Tudtommal nem. A világhálót persze sokan használják saját alkotásaik bemutatására, terjesztésére, de olyan kezdeményezésről még nem hallottam, amikor maga az internetes közösség hozza létre a műalkotást.
Hogy állsz a reakciók szortírozásával? Az elején azt mondtad, több hónapos munka vár rád, amíg összeraksz belőlük egy kiállítási anyagot.
J.R.J.: Egy rövid ideig úgy tűnt, már augusztus végén meg tudom csinálni az első kiállítást, de ez anyagi okokból meghiúsult. Egyszerűen nem volt pénzem, hogy megfelelő minőségben kinyomtassam az anyagot, a print-screenek alapján. Egyébként ez a teljes anyagnak csak töredéke lett volna, még közel sem tartok ott, hogy befejezzem a feldolgozást, hiszen több mint százezer kommentet kell átnéznem.
Ez rengeteg…
J.R.J.: Igen, én sem számítottam ennyire. Itt-ott még most is érkeznek hozzászólások. Nem könnyű összeszedni valamennyit, de úgy saccolom, hetven százalékban már kész vagyok. A saját Facebook-profilomra feltettem valamennyi olyan oldalt, ahol szó esett a performanszról, illetve ahonnan megosztások történtek. A kommentekből szépen kirajzolódik a mai magyar társadalom, hiszen az interneten pontosan az történik, ami a társadalomban is. A rendőrség iránti bizalom vagy bizalmatlanság megnyilvánulásai például szépen követhetők. Sok kommentelő véleményezte az intézkedő rendőrök viselkedését. Voltak, akik elítélték őket, mások azt írták, hogy csak a munkájukat végezték.
Sokan írták, hogy aznap ők is a helyszínen jártak, és sajnálják, hogy lemaradtak az eseményről.
J.R.J.: Viszont az is elterjedt, hogy egész nap ott álltam a vízben. Mert az egyik járókelő reggel látott, a másik délután, a harmadik éjjel. Pedig összesen négy alkalommal voltam ott, alkalmanként húsz-harminc percig. Az is rendkívül érdekes, hogy egy művészi plakátokat gyártó cég gyakorlatilag még a a performansz napján készített rólam egy posztert, és el is kezdte árulni a neten A Duna áradása címmel. Azaz rögtön beindult az üzlet is. A legnagyobb meglepetés azonban akkor ért, amikor egy csehországi művészeti fesztiválon felismertek a fotók alapján. Kiderült, hogy ott is felfedezte a témát egy netes portál.