Puklus Péter megint meglepi a kiállításlátogatót valamivel. Nem is kicsit. De mindezt távolabbról kell kezdenünk. A fotóiról, a bonyolult narratívájú és nagyon eredeti fotókönyveiről, a fotóalapú munkáiról és installációiról ismert és túlzás nélkül híressé is vált művész nemrég egy radikális fordulattal festeni kezdett. Azaz nem is volt ez teljesen radikális váltás, hiszen valójában visszatérés volt a kezdetekhez, amikor festő akart lenni, és nemcsak akart, de festett is, még egyetemi évei elején. Tavaly állt elő új, színes, lendületes és mélyen személyes képeivel, amelyeket több helyen is láthattunk, hogy most megint jöjjön egy fordulat: a subaszőnyeg. Nem vicc, tényleg. Olyannyira, hogy ezt a szüleink, nagyszüleink lakásából, falairól ismert – mit is? – médiumot (?) egészen sajátos módon kezdte használni, kisajátítani. A gesztusfestészet eszközeivel közelítette meg a szőnyegkészítést is, nagy, energikus, színes, már-már indulatos műveket hozva létre. Visszaköszön bennük az a bizonyos gyerekkori élmény, a házi készítésű, műkedvelő munkák világa és így közvetve a család atmoszférája is, miközben teljesen autonóm művészi megnyilvánulásról van szó, amelyet sikerült „hozzáhajlítani” a festményekhez. Érzelmileg telített suba, ízlelgessük ezt egy kicsit! A Glassyard-ban most együtt szerepelnek a vásznak és a szőnyegek, egy egészen új alkotói útról küldenek jelentést, egy színes, életes, a pszichét vizsgáló és feltáró gyakorlatról és a néző csak találgatni tud, Puklus Péter vajon visszatér-e a valamikor a fotókhoz. Kulturális utalások sora is megnyílik, hiszen a cím Lydia Lunch punk / dark hangművésztől való, a kísérleti ambient zeneszerzővel, Nicolas Jaar-ral (a fotográfus Alfredo Jaar fiával) folytatott közös munkájukból. De aki sokszoran reflektált, bonyolult munkákat vár, nem biztos, hogy nem csalódik, merthogy ez itt most szín, élet, gesztus.
Ki?
Puklus Péter
Hol?
Glassyard Gallery, 1061 Budapest, Paulay Ede u. 25-27.
Mikor?
augusztus 6-ig
A korszakunk egyik kulcsszava a gamification. A játék elemei nem-játék kontextusban, illetve a nem-játék játékká tétele. A fogyaszthatóság, az élményszerűség, az átélhetőség kedvéért? Mert ha valami nem élményszerű, akkor már nincs is hozzá türelmünk? Azért is. És azért is, mert a játék, leginkább a számítógépes játék illetve játéktervezés logikái annyira átszivárogtak már sok egyéb területre is, és annyira a játékban nőtt fel egy vagy több generáció, hogy egyszerűen ezt a nyelvet beszéli. Közben meg a játéknak van egy (legalább egy) hagyományos jelentése is, gyerekként mindannyian a játék segítségével tanultunk meg dolgokat, és mindannyian oda térünk vissza – akár a játszótérre – sokszor gondolatban. A felnőtt élet pedig, hadd ne mondjuk, akadálypálya, ugyan milyen egyéb metaforával volna leírható? Molnár Judit Lilla installációi játékok, legalábbis annak tűnnek, lebegtetik az érzést, hogy kipróbálhatók, bejátszhatók, játékba hozhatók. Van bennük kockázat, ez kétségtelen.
Ki?
Molnár Judit Lilla
Hol?
Budapest Galéria, 1036 Budapest, Lajos utca 158.
Mikor?
július 18-ig
Szép csendben, vagy nem is annyira csendben, de a város talán legizgalmasabb nonprofit galériájává vált a MŰTŐ. Nem mintha műtenének itt bárkit is, nem esnek neki senkinek, a mű és a tét szavak itt inkább más kontextusba kerülnek. Téttel bíró kiállításokról van szó és a hely szelleméről, aminek még az sem ártott, hogy a MŰTŐnek el kellett hagynia a Mária utcai nagy, ipari épületet, ahol inspiratív közegben, egyebek mellett a Tilos Rádió közelségében jött létre alternatív művészeti, közösségi tér. A Bartók-negyed már más, Budán lakni világnézet, írta Márai Sándor, pedig Újbuda létezéséről még nem is tudhatott. Újbuda nem a régi Pest, nagyon nem, de a MŰTŐ őrzi karakterét. Bori Om, ahogy a kiállításhoz fűzött szöveg szól, „a strukturális erők egyéni és társadalmi létformákra gyakorolt hatását, valamint az ellenállás eszközeit mutatja be, olyan témákon keresztül, mint a mobilitás, a migráció, az emlékezet, az őrület és a táj.” Nehéz volna ehhez bármit is előzetesként hozzáfűzni. A tájban videóképernyők üzemelnek, maga a táj pedig a galériatérben jelenik meg. Az őrület meg, hát, az itt van körülöttünk, bárhová is fordítanánk a tekintetünket. A közeg pedig bennünk. És akkor körbe is értünk, nemde?
Ki?
Bori Om
Hol?
MŰTŐ, 1111 Budapest, Kende utca 1.
Mikor?
július 16-ig
Nyitókép: Erdei Krisztina fotója
