A nyolc évvel ezelőtt jobblétre szenderült Modern Magyar Művészeti
Múzeum (a szakmai szlengben csak: 4M) újra életre kelt. A 2002-es tervek
szerint a múzeum a Művészetek Palotájába került volna. Végül új
intézmény nem született: 2005-ben a Ludwig Múzeum masírozott át Zoboki
Gábor Duna-parti palotájába. A Tarlós István és a Fidesz háza táján
megszülető aktuális Budapest-vízióban viszont ismét felbukkan a 4M, egy
komplett múzeumnegyed tervezetével együtt. Az új kulturális központ az
építészek által dédelgetett, de pénzhiány miatt parkolópályára állított
Kormányzati Negyed helyén, a Nyugati pályaudvar mögötti vasúti
rozsdaövezetben épülne meg. Tervek, álmok, vélemények:
2009 szeptemberében jelent meg Tarlós István – Fidesz által is támogatott – Budapest-programja. A főpolgármesteri székre pályázó politikus egy nagy szabású, új múzeumi negyedet, egy valóságos múzeum-promenádot vizionált a Nyugati pályaudvar mögötti területre:
„A városépítészet keretében – a kulturális kormányzattal együttműködve – a fejlesztések közül első helyre lehet rangsorolni (a meg építendő új kongresszusi központon kívül) egy új múzeumi negyed építésének megkezdését az elvetélt kormányzati negyed helyett. A kiválasztott hely a város centrumában van. A terület üres, vagyis a tervezés-építés úgyszólván azonnal indítható. A Nyugati pályaudvar eleve kikívánkozik az Eiffel-csarnokból, így maga a csarnok, némiképp a D’Orsay mintájára – kulturális csarnokká alakítva – mintegy bejárati épülete lehetne a múzeum-promenádnak. Elképzelhető, hogy magántőke bevonásával a Ferdinánd hidat alagúttal lehetne kiváltani. Ha a vasúti síneket lefedik, egy az így nyert zöld felülettel az új múzeumi negyed kapcsolathoz jutna a Szépművészeti Múzeum (Hősök tere) zónájával. Az új múzeumi centrum összekötné a Terézvárost Újlipótvárossal. Ebben az új múzeumi negyedben lehetne elhelyezni
1. a Néprajzi Múzeumot (a volt Kúria helyén nincs jó helyen),
2. a Modern Magyar Művészetek Múzeumát (ilyen egyszerűen nincs a városban),
3. az Építészeti Múzeumot (évszázada nem kap helyet),
4. a művészeti egyetemek kiállítási és továbbképzési centrumát,
5. a Magyar Technikatörténet, Ipartörténet és Tudomány Múzeumát,
6. a Művészeti-kulturális Gyermek- és Ifjúsági Központot,
7. esetleg később a Várból az Új Nemzeti Galériát (a Történeti Múzeum bővülhetne a helyén),
8. egy Európa Házat, ahol Európa (de legalább az EU-tagállamok) minden nemzete létrehozna egy-egy kis saját kulturális-turisztikai-gasztronómiai centrumot egy helyen, kiállítóteremmel, zeneteremmel, vendéglővel, információs központtal. A házat zsűrizett, magas szintű építészettel kell kivitelezni.”
L. Simon László a Nagyítás című hetilap első, decemberi számában a Nyugati pályaudvar Musée d”Orsay-féle, múzeumi átépítése mellett érvelt, a program hatalmas lehetőségeire hívva fel a figyelmet:
„1994-ben, mikor először voltam Párizsban, a Musée D’Orsay-t végigjárva arra gondoltam: milyen jó volna a budapesti fejpályaudvarokat, különösen az építészetileg is hasonló Nyugatit a párizsi mintára kulturális, kiállítási célokra átalakítani. Hamar kiderült, hogy a D’Orsay-ban megfordult magyar művészek, építészek, várostervezők közül sokakban ugyanez fogalmazódott meg. A hazai fejpályaudvaroknak az eredeti céljuktól eltérő hasznosításáról az elmúlt két évtizedben sok vita zajlott hol a nyilvánosság előtt, hol csak baráti beszélgetésekben; nemcsak a Nyugati átalakítása, a sínek lefedése, a pályaudvar lesüllyesztése volt terítéken, hanem például a Déli pályaudvar felszámolása is. (…) A Nyugati környékének rendezése akkor került újra előtérbe, amikor a Gyurcsány-kabinet kormányzati negyedet akart építtetni a Westend és a Nyugati mögötti területre. (…) A helyzetben rejlő fejlesztési lehetőségeket felismerve új irányt adott a területtel kapcsolatos vitának Tarlós István 2009 őszén publikált Budapest-programja, amely Európa sikeres városfejlesztéseinek mintájára múzeumi negyedet vizionál a területre (vö. a berlini Múzeum-szigettel, a bécsi múzeumi negyeddel). Voltak olyan múzeumi vezetők, építészek, akik ezt az egész program legfontosabb részének nevezték, a millenniumi egyetemi városrész kudarcai és torzó sportcsarnoka, valamint a Nemzeti Színház és a Müpa környékének esztétikai viták sorát generáló fejlesztése után az elmúlt és az előttünk álló évtizedek legfontosabb városfejlesztési lehetőségének titulálták. (…) (A) Vár jövőjének újragondolása mellett nem szabad elmennünk, hiszen egyre többen gondolják úgy, hogy a Vár belső terei – amelyek egyébként a második világháború előtt is a közigazgatást szolgálták – nem igazán alkalmasak múzeumi és műtárgy-raktározási célokra. A létesítmények megközelítésével is gond van; magam is osztom azt a véleményét, mely szerint a Nemzeti Galéria is jobb helyen lenne egy új múzeumi negyedben. (…) A város és az ország gazdasági helyzete, teherbíró képességünk, az építész- és a közművelődési szakma várható véleménydömpingje miatt is óvatosan fogalmaz a program; bár határozottan kijelenti, hogy ”már az első ciklusban kezdeményezzük egy új múzeumi negyed építését az elvetélt kormányzati negyed helyén”, de azt már csak feltételes módban említi, hogy milyen létesítményeket lehetne elhelyezni benne. Itt Tarlós teret hagy a szakmának, várva a véleményeket, arra ösztönözve, hogy egyben a Vár funkcióinak újragondolása is kezdődjék meg egy átfogó városfejlesztési koncepció keretében. (…) Tarlós programja lehetséges új intézményként nevezi meg a Modern Magyar Művészetek Múzeumát, amelynek koncepcióját nyilvánvalóan össze kell hangolni a Nemzeti Galéria, a BTM vagy éppen a Müpába erőltetett Ludwig Múzeum jövőjével.”
Február végén Kovács Dániel – a hg.hu építészeti és design weboldalon – ment neki a programnak, megkérdőjelezve a Kormányzati Negyed helyére kerülő Múzeumi Negyed finanszírozhatóságát:
„A megvalósításról, illetve a múzeumszakmai szempontokról nem esik túl sok szó. A koncepciótlanság, lévén a program hangsúlyozottan vitaanyag, nem róható fel (…). A gazdasági realitások figyelmen kívül hagyása viszont már annál nagyobb probléma. A kormányzati negyed felépítésének 140 milliárd forintosra becsült költségét részint a kiürülő, összesen 110 milliárd forintra értékelt minisztériumi épületegyüttes eladásából tervezték fedezni; a működtetésen megspórolt összeggel együtt a negyed záros határidőn belül talán behozhatta volna a ráfordítást. Egy múzeumi negyed esetében más a helyzet: az intézményi költözködésekből nem várható plusz bevétel. (…) A kortárs gyűjtemény, azaz a 4M koncepciója 2001–2002 körül, a Művészetek Palotája születése körül már futott köröket a szakmai sajtóban, a kormányváltás után azonban lehetséges helyét a Várból leköltöző Ludwig Múzeum foglalta el. (Az akkor sem volt tudható, hogy a 4M milyen relációban állna a csak kortárs anyagot gyűjtő Ludwiggal, a Nemzeti Galéria legújabb kori részlegével, illetve a kortársakat alkalomszerűen szerzeményező Szépművészeti Múzeummal.) (…) Összességében a felsorolt intézmények közül egyetlen kecsegtet némi anyagi haszonnal. Az Európa Háza az EU-tagállamok ”kulturális-gasztronómiai centruma”, a tagállamok saját beruházásában, ”zsűrizett, magas szintű építészettel”. Kár, hogy ezt Finta József találta ki, a WestEnd bővítési terveinek készítésekor. További kérdéseket vet fel, hogy a megnevezett intézményekkel megvalósuló beruházásnak kik lehetnek a célcsoportja. A tervezett intézmények közül a fiatalabbak érdeklődésére fokozottan két-három tarthat számot, a külföldi turistákéra némi jóindulattal kettő. A megnevezett intézmények inkább belföldi, speciális érdeklődésű közönséget vonzanak – persze, sok jó példát ismerünk speciális gyűjtőkörű, mégis látogatóbarát és népszerű múzeumra, csak épp nem itthonról. A kulturális célok más lehetőségekkel való összeházasítása, ami például a bécsi Museumsquartier-t oly vonzóvá teszi, nem merül fel. (…) Szigetszerű kultúrgettót plántálni a lepusztult Podmaniczky utcába nincs értelme; ahhoz, hogy az elképzelés működőképes legyen, alapjaiban kellene hozzányúlni Terézvároshoz. Ha pedig valóban ”nyugati megoldásokra” törekszünk, érdemes elgondolkodni az előkészítés mikéntjein, a tömegközlekedési kapcsolatokon, a szakaszolható megvalósításon, és persze, a nemzetközi tervpályázaton. Ott, Nyugaton ugyanis így működik.”
Kevéssel később a Népszava cikkírói is elmerengtek a Múzeumi Negyed lehetőségein, megszólaltatva Finta Józsefet és Baán Lászlót is:
„Ugyan a Gyurcsány-kormány által tervezett kormányzati negyedből végül nem lett semmi, a negyed városépítészeti koncepciójának alapjait megálmodó Finta József ötleteit még hasznosíthatja a Fidesz a múzeumi negyednél. (…) Finta József lapunknak elmondta a megvalósításhoz szükséges volna az egész fővárosi múzeumi struktúrát átvilágító tanulmányra, mely körülbelül egy év alatt készíthető el. Ezután lehetne kiírni a nemzetközi építészeti pályázatot. ”Boldog lennék, ha egy ciklus alatt egy múzeum, például a Néprajzi felépülhetne itt.” Az egész fejlesztésről az építész elmondta, 12-15 éves projektről van szó, aminek a célja, hogy Budapest a Közép-Európai térség afféle kulturális fővárosa lehessen. A sínek lefedésével összekötnék a Terézvárost és az Újlipótváros. A sínek felett – melyek most belevágnak a városi szövetbe – egy közfunkciókban bővelkedő városi tér jönne létre, mely a Hősök terét összekötné a belvárossal. (…) Számos múzeumigazgatót megkérdeztünk a kérdésről, ám a legtöbben nem kívántak nyilatkozni. Baán László a Szépművészeti Múzeum vezetője szerint múzeumi negyed több országban is létezik, logikus döntés területileg is egy helyre koncentrálni a legfontosabb intézményeket. Erre két útvonala adódik szerinte – az egyik a Nyugati melletti egykor kormányzati negyednek tervezett terület, a másik az Ötvenhatosok tere. Baán László ugyanakkor elmondta, ez a projekt százmilliárdos nagyságrendű volna. (…) A Nyugati melletti terület elvileg nem lenne rossz múzeumi célra, de a csarnok kiürítése példátlan merénylet volna az épített örökség és a tömegközlekedők ellen. Ugyanis Eiffel pályaudvar céljából építette azt, s máig így üzemel, mindannyiunk hasznára. A műemlékvédelem egyik legfőbb elve ma, hogy megpróbáljuk megőrizni az eredeti funkciót. Nem kéne mást csinálni, mint felújítani a csarnokot, helyre állítani a várókat, a pihenő kertet, stb. Butaság a párizsi D”Orsay-val és a berlini Hamburger Bahnhoffal példálózni. Ezek a ma világhírű kiállítóhelyek ugyan valóban pályaudvarból lettek, ám mindkettő elhagyott, lebontásra ítélt épület volt. A múzeumi funkció a megmenekülésüket jelentette.”
Tarlós István az InfoRádiónak tegnap elmondta, hogy reményei szerint 2010–12 között el tudják indítani a Múzeumi Negyed építését, a Néprajzi Múzeummal:
„A magántőke bevonására is szükség lesz a Nyugati pályaudvar mögé tervezett múzeumi negyed kialakításához – mondta az InfoRádiónak a Fidesz főpolgármester-jelöltje. Tarlós István kiemelte: Budapest-programja két részre osztható, alapvetően a következő ciklusra koncentrál, de a fejlesztések a városrendezés tekintetében 15 éves terveket is tartalmaznak. Ha a múzeumi negyedet nem sikerülne elindítani a következő ciklusban, akkor hosszú távú programnak tekintik – hangsúlyozta. A Fidesz fővárosi frakcióvezetője közölte: bízik benne, hogy elindítják a következő ciklusban a centrum kialakítását (…). A negyedbe költözne a Kúriából a Néprajzi Múzeum, létesítenének egy építészeti és modern magyar művészeti múzeumot.”
Szerk.: Rieder Gábor