Political Populism, Kunsthalle Wien
2016. február 2-ig
A Museumsquartier-ben látható kiállítás címe részben félrevezető: nem kizárólag olyan témákat érint, amelyek a populizmust anyanyelvként használó politika eszközeiként szolgálnak, hanem a megfigyelés és ellenőrzés kérdéseit is, amelyeket éppen a populizmus szorít ki a közbeszéd fókuszából.
Johanna Kandl: O.T. (It´s the economy, stupid), 2002, A GfzK Leipzig jóvoltából
Nem történeti kiállítást rendezett a kurátor Nicolaus Schafhausen, aki egy személyben a Kunsthalle igazgatója. Történeti távlat helyett frissességet kapunk. A kiállított művek közül csak a sorozatoknál fordul elő, hogy egy alkotás ne a 2010-es évekből származzon és a legjellemzőbb az, hogy a munkák keletkezési dátuma az idei év. A művek témáiban és kontextusában visszaköszönnek az elmúlt évek szalagcímeiben visszatérő szavak, NSA, Edward Snowden, menekültválság, vagy akár Kim Kardashian, de ezek mellett olyan a populizmussal és politikával kapcsolatos kulturális alapdarab is újrafelhasználásra kerül, mint Alfred Jarry Übü királya.
A három szintre kiterjedő kiállítás rengeteg videóval, dokumentfilmmel vagy épp docufictionnel dolgozik, de ezek mellett megszokottnak tűnő objektekkel, képekkel is találkozik a látogató. Ilyen többek között Simon Denny Secret Power Highlighted sorozatának darabjai, amelyeket az idei Velencei Biennále keretében is kiállított, és amelyekkel plexifalú szerverdobozokban játékosan és informatívan jeleníti meg hírszerző intézmények (NSA, GCHQ) fedőnévvel ellátott programjait. Így például a Squeaky Dolphin esetében a plexi fal mögül egy családi kiszerelésű DV-40 spray-vel felfegyverzett delfin néz vissza ránk, miközben az azonos nevű, közösségi médiát pásztázó szoftverről olvashatunk. Közben a térrész, ahol a tornyok helyet kaptak, fejtetőre állítva idézi meg a velencei Biblioteca Marciana-t, így utalva a már századokkal korábban is burjánzó hírszerző intézményekre, amelyek jelentős szerepet játszottak a dózsék által vezetett városban is.
Kiállítás enteriőr, Kunsthalle Wien 2015, Fotó: Stephan Wyckoff
Részben a hírszerzési, lehallgatási botrányokhoz kapcsolódik Hito Steyerl Factory of the Sunja, amely – Denny munkájához hasonlóan – szintén látható volt az idei Velencei Biennálén. A leválasztott, raszteres osztása miatt virtuálisnak ható térben napozóágyakból nézhetjük végig a dokumentumfilmnek, videójátéknak és a ’90-es évek eleji, a számítógépes képiség lázában készült videóklippnek egyszerre látszó munkát.
A közelmúltban felszínre került problémák mellett a történelem üledékrétegek megbolygatását és vizsgálatát végző munkák is helyet kaptak. Marcel Odenbach mozaikként felépülő papírkollázsain Németország XX. századi történelmének ikonikus jelei és pillanatai térnek vissza, míg Johanna Kandl fotók alapján készült festményein az egykori keleti blokk jelene köszön vissza, provokatív mondatok apropóján.
Marcel Odenbach: Deutsches Symbol (VW), 1994, A művész, a Galerie Gisela Capitain, Cologne és a Galerie Crone, Berlin jóvoltából
Kiállítás enteriőr: Political Populism, Kunsthalle Wien 2015, Fotó: Jorit Aust: Johanna Kandl, O. T. (Who’s got the big Picture?), 2006, M KHA, Antwerp; O. T. (it’s the economy, stupid!) , 2002, Galerie für zeitgenössische Kunst, Leipzig; O. T. (modernize or die) , 2002, MUSA, Vienna;O.T. (success in global …), 2002, Boris Marte, Vienna; O.T. (this ambitious …), 2001, Arbeiterkammer Wien, (heavy artillery) , 2007/15, A művész jóvoltából.
Szerencsére nem uralkodó a Nyugat-Európára vagy az egykori szocialista országra irányuló érdeklődés a művek között, számos közel-keleti illetve távol-keleti származású művész is helyet kapott a tárlaton. A közel-keleti alkotók nagy többségben a Palesztinát érintő problémák mentén tematizálják az ideológiák és az elnyomás kérdéseit. Közülük kilóg a török Ahmet Öğüt, akinek itt kiállított munkái közül egy sorozat a Pleasure Places of All Kinds, amely óriásberuházások által ellehetetlenített magánszemélyek házainak makettjeit mutatja. Az itt látható épületek mind Kínában vannak. Szintén távol-keleti, de lokális témájú Minouk Lim Navigation ID című installatív munkája, amely a múlt század folyamán Koreában elkövetett, két nagyszabású tömeggyilkosságára hívja fel a figyelmet.
Kiállítás enteriőr: Political Populism, Kunsthalle Wien 2015, Fotó: Stephan Wyckoff: Ahmet Öğüt, Pleasure Places of All Kinds; Yichang, 2015, A művész jóvoltából.
A jelentős – vagy helyesebben szólva arányos, kiegyensúlyozott – keleti szerepeltetés kapcsán érdekes, hogy nem látható olyan munka, amely aktuális és lokális osztrák problémát vizsgálna. A számos videó mellé idekívánkozott – és elfért – volna Christoph Schlingensief 2000-es Ausländer Raus! című, performatív munkájának dokumentációja, amely a populista, osztrák FPÖ térnyerésére reagált anno.
Fontos, hogy ez az erős politikai hangvétel kilóg a Kunsthalle közelmúltbeli tárlatai közül. (Ugyanitt egy évvel ezelőtt történetesen a kék színnel foglalkozó kiállítást láthatott a közönség.) Legalább ilyen fontos, hogy a kiállítás ingyenesen látogatható, így téve azt mindenki számára hozzáférhetővé, és ráadásul a város szívében található Museumquartier-ben. Mindezt rengeteg kísérőprogram teszi teljessé. Ezek egyike a megnyitón helyet kapott projektmunka, továbbá egy közösségi performansz, amelyet videón tekinthetünk meg, a közösségi alkotás eredményét pedig kiállítási tárgyként láthatjuk viszont a falon. A kísérőprogramok és a kiállítás informatív brosúrája mellett jelentős politikaelméleti szakirodalommal is készült a Kunsthalle, amelyet bárki szabadon olvasgathat az intézmény shopjában.
Minouk Lim: Navigation ID, 2014, Élő közvetítés a Burning Down the House, a 10.Gwangju Biennale sajtómegnyitóján. A művész jóvoltából.
Példaértékű, fontos kiállítás, sőt kezdeményezés a Political Populism a bécsi Kunsthalle részéről. Informatív, szellemileg és fizikailag is könnyen megközelíthető, közönségbarát kiállítás. Amíg ilyenre várunk itthon, addig is örülhetünk annak, hogy három óra alatt megtehető a Budapest–Bécs távolság.
A cikk lejjebb folytatódik.