Jana Hartmann: Mastering the Elements, Mai Manó Ház — PaperLab Galéria, 2022. március 16. – 2022. április 24.
Az emberiség történetének mindig is központi kérdéskörébe tartozott az élet értelmének keresése, és a halál tényének elfogadása. E két téma népszerűsége még inkább tetten érhető olyan időszakokban, amelyekben valamely krízishelyzethez vagy radikális változáshoz kellett alkalmazkodnia egy közösségnek. A lassan két és fél éve tartó világjárvány is egy ilyen változás: a jelen problematikáival küszködve szinte másról sem szól az életünk, mint hogy utópiák és disztópiák sűrűjében keressük a választ arra, mi a jövője az emberiségnek, és e jövő felé tartva, nekünk mint egyéneknek, hogyan kell élnünk a mindennapjainkat?
Az emberiség történelme ugyanis korántsem lineárisan haladó, pozitív fejlődés. A 19. században kialakult evolucionista történelemszemlélet – mely azt feltételezte, hogy az emberiség a primitívtől a fejlett felé halad – a 20. századi borzalmak során abszolút összeomlott. Ezen evolucionista történelemszemlélet szerint az emberiség történetét a felvilágosodásig három hierarchikus szakaszra lehetett bontani: a mágia (sötét, babonák uralta világ), a vallás (egy kitisztultabb, filozofikusabb gondolkodási periódus), és a legmagasabb szinten álló, a racionalista tudomány és az ész uralma által dominált szakaszokra.
A racionalista tudomány világának tökéletességét azonban a történelem rútul megcáfolta, és bebizonyította, hogy a korábbi gondolkodásformák a tudomány fejlődésével nem tűnnek el, csak keverednek, továbbélnek, hullámokban feltámadnak. E keveredések pedig még nagyobb károkat tudnak okozni: a Frankfurti Iskola filozófusai, Theodor W. Adorno és Max Horkheimer például egyenesen a Felvilágosodást látták felelősnek a fasizmus és totalitarianizmus huszadik századi térnyerésért. A jelenlegi Covid-helyzet szélesvásznon közvetítette, hogy a tudományos ismereteket milyen módon tudja felülírni az emberi fantázia és, hogy a különböző összeesküvés-elméletek elterjedése nap mint nap egyre nagyobb feszültségeket és agressziót szít a társadalomban.
A ratio és a tudomány világa tehát nem hozta meg az emberiség számára a tökéletes harmóniát, a globalizáció pedig csak még inkább felhívta a figyelmet a kapitalizmus és az emberiség egyenlőtlenségeire. A fejlett társadalmak egyes csoportjainak az ezotériához való fordulása ezért egy teljességgel “racionális” válaszreakció a létezés miértjeire és hogyanjaira. Az ezotéria dualista felfogása, az emberi és anyagi valóság melletti természetfeletti világ feltételezése ugyanis olyan kiskapukat nyit meg, mely bizonyos praktikák segítségével kapcsolatba lépteti az egyént a másik világgal, céljainak eléréséért, a misztika, az okkultizmus, és a mágia válfajaival.
Jana Hartmann fotográfus Mastering the Elements című könyve a nyugati ezoterizmus eszmetörténetét vázolja fel és állítja párba jelenkori tudományos értekezésekkel. Az alkímia, az aranycsinálás, az örökélet, a természet- orvostudomány felfedezéseivel, és a világot alkotó elemek kérdésköreivel foglalkozik összegyűjtött illusztrációk, fotók, és szövegek segítségével.
Könyve egy kollázs, amelyben egy kontextus alatt találkozhatunk Robert Fludd, Immanuel Kant, Albert Einstein, vagy Donna J. Haraway nevével. A tudományt, mint kultúrtörténeti jelenséget vizsgálva Hartmann tulajdonképpen egy szubjektív enciklopédiát hoz létre, hogy bemutassa az emberiség befolyását a társadalom és a történelem változására, rávilágítva az intuíció és az emberi tévedések szerepére a társadalomban.
Érdekes módon az egyetemes emberi tudás összegyűjtése, a szubjektív enciklopédia fotográfiai megközelítése egy másik budapesti tárlat helyszínén is tetten érhető: Gerhes Gábor ATLAS című könyve, és annak kiállítása a Kiscelli Múzeumban április végéig megtekinthető. Gerhes, Hartmann-nal ellentétben, a másik oldalról közelíti meg az enciklopédia megalkotását. Maga készíti el a könyv képeit, és hogy a befogadó szabadabb asszociációk mentén értelmezhesse a könyvet, nem használ szövegeket. Gerhes e szerkesztési módszerrel hűbb marad művészi szerepéhez, koncepciójával a könyvét a művészeti objekt szintjére helyezi.
Pedig izgalmas objektumot hozott létre Hartmann is a cseh kiadó, a The Eriskay Connection segítségével: a borítón keveredő és reakcióba lépő anyagok a bölcsek kövének megalkotását sejtetik. Mégis e kötettel Hartmann valamelyest két szék között a pad alá esik: sem a textuális rész nem üti meg a tudományos értekezések színvonalát, sem a képi melléklet nem nevezhető ütős fotográfiai anyagnak. A Mai Manó PaperLab-es kiállítása, mely a kötet képeiből szemezget, némiképp kompenzálja a fotók könyvbe zárt megjelenítését, az egymás mellé helyezett kinagyított képek újabb dimenziókat nyitnak meg a néző számára. A gnoszticizmus és hermeticizmus önmagába harapó kígyója (ouroboros), mely az örök körforgást és az örökkévalóságot jelképezi, a digitális kábelek és fénycsövek végtelen csavarodásában, és a mesterséges intelligenciát sejtető emberi alak képe mellett, misztikus talányból immár valósággá avanzsálódik.
Vajon épp a Frankfurti Iskola ellen lázadt e — a szintén Frankfurt am Mainban dolgozó — Hartmann, a Felvilágosodás kedvelt eszközével, az enciklopédiával dolgozva? És vajon mi az a szkepticizmus, mely arra bátorította őt, hogy a tudományt épp ezoterikus gyökerei felől vizsgálja? Ezzel a megközelítéssel a befogadó lényegében csak egy dologra tud gondolni: amit ma egyetemes igazságnak gondolunk, az pár száz év múlva csupán csak tévhit lesz.
- A kiállítás ingyenesen megtekinthető a Mai Manó Ház könyvesboltjában található PaperLab Galériában
- 2022. március 16. – 2022. április 24.
- Kedd – vasárnap 12 és 19 óra között.
- Hétfőn és ünnepnapokon zárva.
- Kurátor: Cserna Endre
