A pandémia nemcsak tavaly befolyásolta a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum életét, amikor mindössze 198 napon tarthattak nyitva és voltak kiállításaik, amik a tervezettnél jóval rövidebb ideig voltak látogathatóak, sőt volt olyan is – a Konok Tamás 90. születésnapja előtt tisztelegni kívánó tárlat –, aminek csak egy virtuális túra és egy katalógus őrzi majd emlékét az utókor számára, mert meg sem nyithatott. Idén a pandémia remélhetőleg már nem korlátozza majd a hozzáférést a tárlatokhoz és egyéb programokhoz, de hatása beépül majd néhány kiállítás tartalmába, egyes rendezvények lebonyolításának formájába – hangzott el kedden az idei év programját beharangozó sajtótájékoztatón.
Talán szokatlan, de teljességgel indokolt, hogy az ismertetőbe bekerült az állandó kiállítás is, hiszen a mai elvárásoknak megfelelően lényegében ez is egy időszaki tárlat, még ha az átlagosnál jóval tovább is látogatható. Az Időgép című válogatás az állandó gyűjteményből 2020. szeptember 1-én, a világjárvány rövid szünetében, rendkívüli körülmények között jött létre és a jövő év elejéig tart nyitva. A kiállítás a személyes, a művészi és a történelmi idő különböző aspektusait tárja a nézők elé, nem figyelmen kívül hagyva az elmúlt nehéz időszak tanulságait sem.
Az év első, hagyományos értelemben vett időszaki tárlata sem várta meg az évindító sajtótájékoztatót; Frey Krisztián {SCRIPT:ABSTRACT} – FREY ÚR ÍR című életmű-kiállítása január 21-én nyílt meg és március 20-ig lehet megtekinteni. Frey az Iparterv-nemzedék tagjaként saját maga által kifejlesztett absztrakt expresszionista formanyelvvel lépett a progresszív művészet színpadára az 1960-as évek elején. „Változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett jellegzetes, kézírásos jegyekkel tűzdelt expresszív absztrakciója széles esztétikai horizontot járt be, érintve a fehérré kiégett monokróm képeket, a kényszeres folyóírás naplószerű kalligráfiáit, valamint a pecsétek, falfirkák és digitális vektorok világát. A rangos múzeumok anyagából, valamint magyar és nemzetközi magángyűjtők kollekcióiból válogatott kiállításon eddig sosem látott teljességében bontakozik ki Frey életműve, a szakma előtt is ismeretlen korai munkáktól az itthon és Svájcban készült főműveken át az úttörő computer art-kísérletekig.
A következő megnyitóra március 3-án kerül sor, amikor Helyiérték címmel az utóbbi években a múzeum gyűjteményébe került művekből nyílik válogatás. A tárlaton szerepelnek a neoavantgárd progresszív művészei, továbbá a hetvenes évek konceptuális tendenciái eddig még nem bemutatott munkákkal, illetve a vajdasági BOSCH & BOSCH csoport alkotói, párhuzamba állítva a Pécsi Műhely tevékenységével. Külön teremben lesznek láthatóak a 2010-es évek végén egyre markánsabbá váló festészeti fordulat fiatal alkotóinak munkái, és a hasonló magyar törekvésekkel összevetve tematikus blokkokban kapnak helyet a szlovák, ukrán, észt, lengyel, orosz és albán művek. Önálló tematikaként jelennek meg a női szerepmodelleket vizsgáló munkák, az egyéni és kollektív történelmi emlékezetet, traumákat érintő, elsősorban fotóalapú művek magyar, szlovák, román és orosz alkotók műhelyeiből.
Az a tény, hogy a múzeumnak még a pályázati lehetőségeket figyelembe véve is mondhatni nevetségesen kevés eszköze van, hogy a kortárs művészet trendjeinek alakulását saját kollekciójában is tükröztetni tudja, még nagyobb felelősséget jelent az akvizíciós döntésekben, illetve a felajánlott műtárgyak befogadásában – a tárlat e munka eredményeit teszi majd láthatóvá. A legfrissebb, tavalyi számok a fentiek illusztrálására: a múzeum tavaly önerőből 1, azaz egy műtárgyat, NKA-támogatással további nyolcat tudott megvásárolni, míg ajándékként 32 alkotás – egy-két kivételtől eltekintve hazai művészek munkái – került az állományba. A Barabási Lab egyik hálózati munkájának formájában tavaly először került magyar múzeumi gyűjteménybe – és ezen a linken meg is tekinthető – egy NFT.
A továbbiakban három olyan tárlat következik, aminek hívószava, átfogó szemléleti-stratégiai kerete a címben említett reziliencia, azaz a környezeti feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás. A kiállítások olyan altémákat jelenítenek meg, amelyek a kortárs életvilágot kiterjesztett jelenként értelmezik. A fenntarthatóság a reziliens attitűddel kiegészítve válik jövőállóvá.
Csoportos nemzetközi tárlatokról van szó, amelyeknek előkészítése már előrehaladott állapotban van, s a sajtótájékoztatón elhangzottak szerint a kortárs színtér számos ismert alkotójának műveit is felsorakoztatják majd, de konkrét nevek nem hangzottak el. Az első bemutató Kiterjesztett jelen címmel április 8-án nyílik és a napjainkra mind globális, mind személyes szinten megtapasztalható állandósult átmenetiség kérdését járja körül. Részben a technológiai fejlődésnek köszönhetően, részben a társadalmi, illetve biológiai rendszerek evolúciójából fakadóan nemcsak a jelen vált kiszámíthatatlanná és bizonytalanná, de a jövő apokaliptikus végjátékként felsejlő képe sem nyújt biztos fogódzót. Az átmenetiség azonban magában hordozza a választás és a változás lehetőségét is, amely épp a folyamatos ideiglenességből képes erőt meríteni és ezt az erőt kreatívan mozgósítani. A kiállítandó művek a jelen pillanatának megragadásával és totálissá tételével mutatnak fel lehetséges alternatívákat a folytonos jelleggel újraíródó mindennapjaink tükrében.
A május 13-án nyíló Előhívás fókuszát a traumaforrások vizuális művészeti eszközrendszerekkel történő átdolgozása, performatív megjelenítése adja. A kiállítás azt vizsgálja, hogyan változott meg a művész szerepe az utóbbi két évtizedben, milyen új megközelítési módok és szempontok merültek fel a traumafeldolgozás területén.
A „Nem vagyok robot”. A szingularitás határain (szeptember 15. és november 27. között) a szingularitás (feltételezett) közeli eljövetelének előhírnökeként a technológiai fejlődés mindennapi életünkre gyakorolt erőteljes hatásáról szól.
A Kisebb világok. Dioráma a kortárs képzőművészetben című, október 13-tól látogatható kiállítás egy régi műfaj továbbélését mutatja be: a dioráma és mediális rokona, a kukucskáló doboz ma is változatos formákban jelentkeznek, mind a művészetben, mind annak határterületein: a skála a tudományos vagy társadalmi mondanivalók közvetítésétől egészen a pop artig, a groteszkig terjed.
Immáron hagyomány, hogy egy-egy velencei képzőművészeti vagy építészeti biennálé után a Ludwig Múzeum is bemutatja a magyar pavilon kiállítását. Így lesz ez az idei képzőművészeti biennálé után is; december 15-től a hazai közönség is láthatja Keresztes Zsófia Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállításának anyagát, ami négy nagyobb egységben járja körül múlt és jelen jövőhöz való ambivalens viszonyát és az identitás megtalálásának stációit.
A kiállítási program, amennyire a rövid ismertetőkből megítélhető, inkább a képzőművészet iránt komolyan érdeklődő, alapismeretekkel rendelkező, az esztétikai élményen túl a kortárs művészet társadalmi reflexióira is kíváncsi rétegeket célozza meg – ugyanakkor számos múzeumpedagógiai és kísérő rendezvénnyel (kortárs szabadegyetem, kortárs webinar, Ludwig Lounge, közös programsorozat a Kürt Akadémiával, stb.) – igyekszik ezt a fajsúlyos programot könnyebben befogadhatóvá tenni a potenciális látogatók szélesebb köre számára is. A törekvés sikere a szakmai és a közönségvisszhangon együtt lesz majd mérhető.
